EPT Dublin interjú #2: Lee Jones
Lee Jones a Winning Low Limit Hold'em könyv szerzője, amely alapmű minden kezdő Holdem játékos számára. Az alábbiakban vele készült interjúnkat olvashatjátok.
PokerStrategy: A könyved a pókert tanuló játékosok alapművének tekinthető. Számítottál ekkora sikerre?
Lee Jones: Megtisztelve érzem magam, hogy könyvemnek ilyen jó híre van, de nem gondolom azt, hogy ez szolgáltatná az alapot a legtöbb játékosnak. Elkészítésével mindössze az volt a szándékom, hogy olyan könyvet alkossak, amit a kezdők könnyebben megérthetnek és használhatnak, mint az akkor piacon lévőket.
PokerStrategy: Milyen könyvek voltak rád hatással, amikor a megírtad?
Lee: Számomra a legfontosabb könyv a Hold’em Poker for Advanced Playersvolt David Sklanskytől és Mason Malmuth-tól. Azok a stratégiák és elméletek amiket ebben olvastam nagyon jók voltak és sok mindent tanítottak nekem. Mindazonáltal úgy véltem, hogy Sklansky könyveit nagyon nehéz olvasni és megérteni. A tartalmuk kifejezetten jó, de nem tudja megérteni mindenki, aki a téma iránt érdeklődik. Ezek a könyvek a haladó játékosoknak szóltak és kimerítően részletes stílusban íródtak. Ezen kívül ezek az elméletek, bár helyesek, de az alacsonyabb téteken nem alkalmazhatóak, hiszen ott egészen más a játék dinamikája.
PokerStrategy: Tehát könnyedén győztél az alacsonyabb limiteken és a könyvvel átadtad a tudásodat?
Lee: Nem. Jól játszottam és egyre jobb lettem, de azt gondolom, hogy nem a képességeim voltak a kulcsfontosságú tényezők. Inkább az a tény volt fontos, hogy képes voltam arra, hogy érthetően magyarázzam el a dolgokat a játékosoknak, épp ahogy egy tanár teszi.
A szenvedélyem a zene és megpróbáltam megtanulni játszani egy speciális gitáron az államokban. Miközben tanultam, rengeteg kitűnő gitárjátékost láttam. Nagyszerűen játszottak, de nem tudták érthetően elmagyarázni, hogyan kell helyesen játszani egy adott dolgot.
Úgy vélem, hogy előnyös volt számomra a könyv megírásánál, hogy bár nem én vagyok a legjobb holdem játékos, de a szavakkal kitűnően bánok.
PokerStrategy: Észrevettél a póker színtéren valamiféle változást, mióta kiadtad a könyvedet?
Lee: Igen, határozottan! A játékosok átlagéletkora sokkal alacsonyabb lett. Amikor 20 évvel ezelőtt elkezdtem pókert játszani, még nem voltak olyan 18-19 éves játékosok, akik több ezer dollárt kerestek egy hónapban. Ma van jónéhány játékos, aki még mindig egyetemre, iskolába jár és annyit keres, mint egy ügyvezető igazgató.
Ezenkívül a játékosok sokkal agresszívebbek lettek. Régebben a pókerezők nagyon nyugodtak voltak és javarészt passzívan játszottak. Ma gyakran látok játékosokat a turn-on ász magassal 3-szoros emelést adni. Ilyen dolgok nem történtek régen. De valójában kedvelem, ahogy a fiatal játékosok új utakon járnak, ez még jobbá teszi és fejleszti kedvenc sportunkat.
PokerStrategy: Milyen limiteken játszol jelenleg?
Lee: Sajnos nincs túl sok időm pókerezni, emiatt nem tudom azt mondani, hogy bármilyen speciális limiten játszanék. Ha rám tör a vágy akkor bármikor megtalálok egy kaszinót, leülök egy asztalhoz és élvezem a játékot.
PokerStrategy: Ezek a pillanatok lényeges többletbevételt jelentenek neked? 😉
Lee: (nevet) Nem, nem igazán, pontosabban garantáltat nem. Amikor asztalhoz ülök, akkor az ismert és régi bölcsességet követem: az első fél órában megpróbálom kiszúrni a halat az asztalnál és ha nem tudom ki az, akkor én vagyok.
A játék elején konzervatívan, visszafogottam játszom és felmérem a lehetőségeimet. Három dolog történhet: az asztal tele van halakkal és szépen gyűjtögetni kezdem a pénzt, vagy van néhány jó játékos az asztalnál és teljes mértékben figyelek, koncentrálok, mikor és hogyan szálljak játékba. Az a lehetőség is ott van, hogy felállok az asztaltól és inkább megnézek egy filmet. Minden játékosnak meg kell tudnia ítélni, hogy melyik limitet tudja legyőzni és hogy melyiken próbálkozhat már. Nem számít, hogy mennyi pénz van a bankszámlán, veszíteni senki sem szeret. Mindig késznek kell lenni elhagyni az adott szintet és másutt keresni halakat.
PokerStrategy: Munka után, amikor épp nem pókerezel, akkor mivel foglalkozol?
Lee: A zenét nagyon szeretem, ez a szenvedélyem. Játszok zongorán, gitáron, basszusgitáron és szeretek kipróbálni minden hangszert. Nagy álmom jelenleg, hogy alapítsak egy zenekart és közönség előtt játszhassak. Utoljára középiskolában volt zenekarom, akkor hosszú ideig együtt zenéltünk és nagyon élveztem.
PokerStrategy: (viccelődve) Gondoltál már arra, hogy fellépj az ’America got Talent’ tehetségkutatón?
Lee: (nevet) Az nem az a világ, amit én akarok. Én csak zenélni szeretnék közönség előtt. Nem pénzért, hanem pusztán az öröm kedvéért. A Rolling Stones például annyira sok pénzt keresett már, hogy el se tudnák költeni, mégis színpadra álnak és zenélnek a közönségüknek. Egészen hihetetlen érzés, amikor látod, hogy az emberek kedvelik, élvezik a zenédet és táncolni kezdenek.
PokerStrategy: Készült bármilyen felvétel rólad eddig?
Lee: (olyan képet vág, mint egy kisgyerek akit csínytevésen kaptak..) ehm... hát igen... Az előző évben történt az EPT-n. Néhány barátommal sétáltunk a városban, amikor láttunk két utcazenészt, akik igazán jó zenét játszottak. Miután végeztek, megkérdeztem őket, hogy nem játszanának-e valami amerikai népzenét. Egyikük a mandolinnal elkezdett valamit játszani, ami tényleg egy amerikai népdal volt, de a gitáros nem ismerte és nem tudta követni. Én akkor 5€-ért kölcsönvettem egy szám erejéig a gitárját. És akkor Dublin városközpontjában egy utcazenésszel játszottam együtt, méghozzá nagyon boldogan. Az egyetlen probléma az volt, hogy a barátom azonnal előkapta a kameráját és lefilmezte a dolgot. A YouTube-on meg tudod találni a felvételt, ha látni akarod..
{Szerk.: Természetesen meg is találtuk: itt megnézhető }
PokerStrategy: 2007 áprilisában otthagytad a PokerStars-ot. Mi volt ennek az oka és mi volt a célod?
Lee: Új kihívásokat kerestem és most az EPT-nek dolgozom. Sokan azt hiszik, hogy az EPT a PokerStars tulajdona. Valójában viszont az EPT egy teljesen független versenysorozat, amelynek hosszú ideje szponzora a PokerStars.
A céljaim még mindig ugyanazok: azt szeretném, ha az emberek élveznék amit csinálnak. Amikor a PokerStars-nál voltam, mindent megtettem, hogy a játékosok élvezzék a játékot és most is ugyanezt teszem, csak most élő játékosokkal és az EPT-nél.
PokerStrategy: Készülsz újabb könyv megjelentetésére is?
Lee: Nagyon nehezen menne. Könyvet írni nagyon kemény és embert próbáló feladat. A WLLH elkészítése nyolc hónap kemény munka eredménye. Ez az oka, hogy nem írok újabb könyvet. Minden alkalommal amikor kedvet érzek arra, hogy írjak valamit, eszembe jut ez a kemény munkával töltött időszak és elszáll a munkakedvem.
PokerStrategy: Lee, nagyon köszönjük, hogy szántál ránk időt, és reméljük, hogy egy koncerttel is meglepsz majd minket.
