Először Vegasban: egy éjszaka a Strip forgatagában
ElsÅ‘ vegasi útján William Powell ismerkedni próbál Sin City hÃres éjszakai életével, és közelebbrÅ‘l is szemügyre veszi a Strip szombat esti kÃnálatát.
Szombat éjszaka Las Vegas szívében
Volt néhány szabad napom, mielőtt a WSOP tudósítójaként megkezdtem volna a munkát, ezért szombat este úgy döntöttem, hogy belevetem magam a The Strip forgatagába. Túravezetőm is akadt egy híres yorkshire-i pókertudósító, Matt Pitt személyében.
Matt tudta, hogy a Stripig a Rio ingyenes shuttle buszával lehet a legkönnyebben eljutni, de mivel szombat este volt, olyan hosszú sor állt, hogy lehetetlen volt feljutni a járatokra. Túravezetőm már itt leszerepelt.
Taxival mentünk, mert a gyalogutat rögtön kizártuk, és végig azt hallgattuk, ahogyan a sofőr a többi autós idiótázza nagy lelkesedéssel.
A Bally’s-nél dobott ki, ahonnan a kaszinó égbenyúló, felhős Párizst ábrázoló díszletein keresztül egészen a Planet Hollywoodig sétáltunk. Minden hely teljesen más atmoszférával rendelkezett, de a vendégek mindenhol ugyanúgy festettek: férfiak elegáns ingekben, napbarnította nőkkel, akik csillogó ruhakölteményekben és fénylő frizurákban pompáztak.
Matt már túl volt néhány hideg sörön, de én szomjaztam, ezért leültünk a Harley Davidson bár teraszára, ahol még friss vízpermettel is próbálták enyhíteni a kegyetlen hőséget. Sörözés közben miről is beszélgethettünk volna másról, mint a pókerről. Matt arról mesélt, hogy milyen gyenge ellenfelek ellen pókerezett néhány éve, és felidézte, hogy egy river overbettel egyszer 600$-os potot nyert a fulljával egy flöss ellen. Talán nekem is érdemes lenne keresnem néhány ilyen asztalt?
Éjszakai pillangók
.jpg "Paris Vegas")
A frissítő sörök után elindultunk, hogy gyalog fedezzük fel a Strip kínálatát, útközben pedig még egy extranagy sört is vételeztünk, érdekes módon személyigazolványaink bemutatásával. Mindenki italozott az utcán, a légkör barátságos volt.
A kaszinók és a szállodák hihetetlen fényáradattal nyomatékosították jelenlétüket, ami tagadhatatlanul lenyűgöző volt. Láttuk a Bellagio ámulatba ejtő szökőkútjait; igazi lakoma volt ez a szemnek. Dollármilliárdokat költenek minden évben arra, hogy minél több vastagpénztárcájú turistát csábítsanak a városba a föld minden szegletéből. Szeretnéd látni Párizst, de nem bírod a franciákat? Gyere Vegasba, és nézd meg az Eiffel tornyot. Neked túl büdösek Velence csatornái? Gond egy szál se, a Venetianban ugyanúgy gondolázhat, de közben friss, légkondicionált levegőt lélegezhetsz.
Körülbelül száz méterenként lerohan valaki, és a kezedbe nyom egy baseballkártyaszerű valamit. De Mickey Mantle képe helyett lányokat látsz rajta telefonszámmal, és a megadott összegek sem sportstatisztikák. A képekkel szaladgáló promóciós munkatársak nem beszélhetnek hozzád, vagyis nem hívhatják fel a figyelmedet a szolgáltatás jellegére, mert az már kimeríteni a "kerítés" tárgykörét, de néha azért próbálkoznak, és olyasmiket motyognak, hogy "Ciccccik!!". Tényleg nagy erre a szükség, hiszen honnan jönnél rá másképp, hogy mire is szolgál a kezedbe nyomott hirdetőanyag? Végül is bármi lehetne, nem?
A Stripen egyébként olyan kocsik is közlekednek, amelyek a "Girls to Your Room" felirattal próbálnak álmokat beteljesíteni. Csak a Jóisten tudja, mit történne akkor, ha felhívnám valamelyik számot. Elsőre úgy érzem, semmi jó nem sülhetni ki belőle. Hallottam néhány történetet, de a nevek maradjanak titokban (és nem Mattről van szó), amelyekben nem végződtek túl jól az ilyen telefonhívások. Legyen elég annyi, hogy szöktek már meg emberek ablakon keresztül, hogy aztán üldözőbe vegye őket egy középkorú prostituált a stricijével.
Törpe Elvis amazonokkal
Sokkal ártatlanabb attrakciókkal is szolgál a Strip bőséggel, láttunk például egy törpe Elvist, akit angyalszárnyakkal felszerelt neccharisnyás amazonok vesznek körül, de találkoztunk Transformersszel, karakterekkel a Gru-ból, és gyerekekkel, akik dobozzal a fejükön próbáltak Minecraft figurákat megszemélyesíteni. Természetesen egy pár dollárért bárkivel fotózkodhatták. Még ilyenkor éjszaka is nagyon meleg van, ezért szörnyű lehet ezekben a jelmezekben flangálni, de Mattel úgy becsültük, hogy a napi forgalmuk mindenképpen megér némi izzadást. Talán én is karriert váltok?
Sétánk úgy ért véget, hogy egy gyors zápor miatt bemenekültünk a New York New York-ba (amely valószínűleg azért készült, hogy az igazi New York-ot meg se kelljen látogatni), ahol körbenéztünk a kaszinórészlegben, és elcsiptuk, ahogyan az egyik osztó éppen a Pai Gow Poker szabályait magyarázza, és éppen ott tart, hogy miképp rendezzék kezüket egy high és egy low sorozatba. Ez egy 25$/kezes asztal volt, és az egyik fickó minden szempontból fogalmatlan volt a játékhoz, de a rengeteg elfogyasztott ital (és persze folyamatosan érkezett az utánpótlás) hatására úgy érezte, amíg a pénze kitart, itt múlatja az időt.
Néhány lelkes fiatal közben látványosan örült egy-egy jó dobásnak a crapsasztalnál. A blackjack asztalok között lányok táncoltak emelvényeken alsóneműben, egy férfi pedig a telefonjával kezdte fényképezni őket. Legalább pár dollárt csúsztatna ilyenkor nekik, vagy azt gondolja, hogy éppen a kedvenc számuk szól, és csak azért táncolnak?! És mire kellenek neki a képek? Félek rágondolni.
Még mindig is szomjasak voltunk, ezért beültünk a Nine Fine Irishmen nevű írkocsmába, ahol egy Guinnessszel a kézben hallgattunk kiváló élő zenét, majd autentikus ír táncokat is láttunk (nem Matt előadásában).
Mindenki a pénzedet akarja
Lassan ideje volt visszatérni az Extended Stay-be, de előtte még betértünk az Ariába, ahol egy tényleg menő pókerterem fogadott, talán a legjobban kinéző, amit valaha láttam, és tele is volt komoly kiállású grinderekkel.
Minden kaszinóban megnéztük a pókertermeket, és az Aria kivételével egyik sem volt eddig túlságosan lenyűgöző. Azokhoz a hatalmas termekhez képest, amelyeket egyéb szerencsejátékhoz terveztek, a póker számára fenntartott részek kicsik és lehangolóak voltak. Érthető persze, hiszen a félkarú rablók egész hadseregeit elnézve aligha termel annyi pénzt, mint a szerencsejátékok többi válfaja, amiért kicsit meg is sajnáltam kedvenc játékomat.
Még egy utolsó sör elfogyasztása után kereknek nyilvánítottuk az estét, amely kellemes ízelítőt adott számára abból, hogy mi vár ránk a következő hetekben.
Szóval következzen egy összegzés, hogy milyennek érzem eddig Las Vegast. A pénzedet akarják, és mindent meg is tesznek annak érdekében, kivegyék a zsebedből a dollárokat. Eljátszhatod a kaszinókban, szexet, drogot vagy alkoholt vásárolhatsz rajta, vagy akár 20$-t költhetsz arra is, hogy Minecraft figuráknak öltözött gyerekekkel feszíts fényképeken. Semmi sem kötelező, te döntesz.
Ez a hely kétségkívül részegítő és mámoros, persze csak akkor, ha szeretsz részeg lenni, és a mámort se vetted meg. De ha nem vagy kellően észnél, a végén pólód, vagy rosszabb esetben nadrágod sem marad.
A Stripen készült képek tulajdonosa Christian Zetzsche.
Először Vegasban: játékgépek üdvözöltek a reptéren
Először Vegasban: Irány a WSOP!
 William Powell szabadúszó újságíró és pókerriporter, aki a világ pókerversenyeiről tudósít élőben. Alapvetően élőben játszik lowstakesen, de néha az online pókerasztaloknál is szétoszt néhány dollárt.
Először jár Las Vegasban, és azt próbálja majd bemutatni, hogy milyen hatással lehet a bűn városa egy újoncra.
|
