Mennyira hasonlít egymásra a sakk és a póker?

Jennifer Shahade mindkét játékban sikeres tudott lenne, Barry Carter pedig ennek kapcsán megkereste a komoly mentális kihívást jelentő két játék kapcsolódási pontjait.

Ezt a cikket n10juan írása ihlette az olasz közösségből. n10juan lelkes pókerjátékos és nagy sakkrajongó.

Ha valaki nem ért a pókerhez, könnyen kinevetheti azt az állítást, hogy ez a játék sok mindenben hasonlít a sakkra. Az ő nézőpontjából a sakk egy kifinomult, magasabb társadalmi elismertséggel bíró, komoly tanulmányokat megkövetelő játék, a póker pedig ezzel szemben csak egy alvilági kártyajáték. Aki azonban mindkét játékban otthonosan mozog, könnyedén felismeri a kapcsolódási pontokat.

Időközben kiderült, hogy a két játék eredete is közös, igaz csak földrajzilag, hiszen mindkettő az egykori perzsa birodalom területéről származik. A sakkot a legenda szerint Sissa Nassir, perzsa matematikus találta ki, hogy ezzel terelje el királya gondolatait csatában elveszített fiáról; a póker egyik közvetlen őse pedig egy négylapos perzsa kártyajáték, az As Nas. 

De talán Jennifer Shahade lehetne a legegyértelműbb kapcsolódási pont, ez a hölgy ugyanis magas szinten műveli mindkettőt.

A legnagyobb különbség a pénz szerepe

Jennifer idén a UKIPT Isle of Man keretében szimultánt játszott három ellenfél ellen, három pókerversenyen indult, és elvitte a valaha rendezett legnagyobb Open Face Chinese Poker verseny 100 000€-s főnyereményét.

De mielőtt még nevet szerzett volna magának a pókerasztaloknál, testvére Greg, aki szintén sakk nagymester, hatalmas médiaérdeklődést tudott generálni azzal, hogy 50 ezer dolláros téttel sakkozott Tom Dwan ellen. Dwan veszített. 

Dwan semmilyen formában nem nevezhető nagy sakkjátékosnak, de a kihívás még így sem volt számára túl vakmerő. A pókerrel ellentétben a sakkmérkőzések esetében nem általános, hogy magas tétekkel játsszák, különösen nem kihívások formájában. Greg Shahade a játszma után bevallotta, hogy nehéz volt Dwan ellen játszani, mert szokatlan volt a highstakes tét nyomását érezni játék közben.

És pontosan ezért, mivel a sakkból hiányoznak az igazán nagy pénzek, sok sakkjátékos pókerre vált, mint például a világranglista ötödik Hikaru Nakamura, vagy a fiatalon sakk-csodagyerekként emlegetett Jeff Sarwer.

Több a hasonlóság, mint a különbség

A kiemelkedő játéktudással rendelkező póker- és sakkjátékosok több közös tulajdonsággal rendelkeznek. Koncentráltak, türelmesek, előre terveznek, kivárnak, és képesek alkalmazkodni ellenfeleikhez. Arról már nem is beszélve, hogy a pszichikai tényező mindkét játékban erős. 

Munkatársam, n10juan írásában azt boncolgatja, hogy a sakkparti menete hasonlít egy pókerleosztás menetéhez. A korai fázis olyan, mint a preflop és a flop, ahol minden még nagyon egyszerű, megjósolható és kiszámolható. A sakkparti későbbi fázisai pedig olyanok, mint a törn vagy a river, ahol már tényleg az a játékos érvényesül, aki erősebb taktikát követ.

Létezik azonban egy tényező, amely csak a pókert érinti, ez pedig a variancia. Ha tíz heads-upot játszanál Phil Ivey ellen, néhányat egész biztosan megnyernél a tízből, annak ellenére is, hogy az elején még arra számítasz, hogy minden egyes játszmában felmossa veled a padlót. Ha azonban Alexander Grischuk sakknagymester ellen játszanál 100 partit, szinte biztos, hogy egyetlen egyszer sem jutnál még csak a győzelem közelében sem.

A variancia 

A játéktudás és véletlen szembenállása azonban épp az a pont, ahol a pénz keletkezik a pókerben, a sakkban pedig nem tud. A pókerben ugyanis pénzt nyernek a gyenge játékosok is, ezért gyenge játékosok is pókereznek. Ez pedig azt eredményezi, hogy mindössze annyit kell tenned, hogy jól leválogatod az asztalokat és az ellenfeleket. A sakkban nem létezik ez a fajta "bumhunting" – a gyenge játékosok nem állnak ki a legjobbak ellen, és a ranglisták és pontrendszerek miatt mindenki pontosan tudja, hogy hogy áll a mezőny többi tagja ellen tudás terén.

Én a mai napig nem tudok sakkozni, amit egy kicsit szégyenlek is. Mindig úgy képzeltem, hogy végtelenül komplex, és fejben 50 lépéssel az ellenfél előtt kellene járnom. Mindazonáltal, vagyok annyira szerencsés, hogy sok olyan nagyszerű sakkjátékos ismerjek, akik pókereznek is, és akik segítenek megtalálni a kettő kapcsolódási pontjait.

Végül pedig következzek Jennifer Shahade előadása a TED-nél, amelyben elmagyarázza, hogy a sakkozó hogyan építi fel fejben a döntések ág-diagrammját, amely nagyon emlékeztet arra, amikor egy pókerjátékos skálákban gondolkodik ahelyett, hogy konkrét kezdőkezekkel számolna. 

Sakkozol? Megtanított bármi olyanra, ami aztán segített a pókerben? Mondd el a hozzászólások között!