{"id":33576,"date":"2016-04-26T07:00:00","date_gmt":"2016-04-26T07:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/www.pokerstrategy.com\/hu\/zavarban-a-pa%c2%b3kerasztalnal\/"},"modified":"2026-06-09T11:56:50","modified_gmt":"2026-06-09T11:56:50","slug":"zavarban-a-pa%c2%b3kerasztalnal","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.pokerstrategy.com\/hu\/zavarban-a-pa%c2%b3kerasztalnal\/","title":{"rendered":"Zavarban a p\u00f3kerasztaln\u00e1l"},"content":{"rendered":"
\"kara
Kara Scott<\/figcaption><\/figure>

A múlt hónapban Kara Scott-tal beszélgettem, és több más mellett az is szóba került, hogy milyen hatással lehet játunkra a többiek véleménye, a rólunk a kialakult kép. Karával arra jutottunk: egy profi pókerjátékosnak képesnek kell lennie arra, hogy ne foglalkozzon játékostársai és\/vagy a közönség véleményével.<\/p>

Példaként férjét hozta fel, aki sok olyan megjátszást produkál, amelyek a kontextusból kiragadva nevetségesnek tűnnek, mégis nagyon sikeres profi. A téma kapcsán szóba került még Jennifer Tilly hírhedten bugyuta leosztása<\/a>, ami azóta is nevetség tárgya a pókerközösségben.<\/p>

Nehéz objektív állásfoglalást megfogalmaznia ha arról van szó, hogy milyennek látnak minket a többiek. Biztos vagyok abban, hogy a profik és a hobbipókeresek túlnyomó részénél az ilyen aggodalmak a döntési folyamat befolyásoló tényezői. Sokat elárul az is, hogy a fórumbeszélgetésekben mennyire lendületesen érvelünk, illetve hogy mennyien szeretnének megosztani bad beat sztorikat...hiszen ha bad beat<\/em>, akkor az elméletileg azt jelentené, hogy egyébként mindent jól csináltam, nem vagyok donk!<\/p>

Éveken át nagyon komolyan vettem a játékot, de csak azután jöttem rá, hogy mekkora hatással van ránk mások véleményem, amikor a hobbipókeresek életmódját választottam. Önmagában is már mentális teher folyamatosan jó döntésekre törekedni, de ha közben még arra is ügyelünk, hogy mit gondolnak rólunk a többiek, további terhelésnek tesszük ki magunkat. Sok energiát megspórolhatunk, ha egyszerűen nem foglalkozunk a rólunk kialakuló véleményekkel.<\/p>

Kényszeres önmegerősítés<\/h2>
\"anonim
Pénz vagy elismerés?<\/figcaption><\/figure>

Gyakran szóba kerül, hogy a profik barátságtalan és távolságtartó magatartásba taszítják a hobbijátékosokat, és ugyanerre a profik túl magasröptű szakmai fejtegetései is képesek. Az amatőrök számára ugyanis kikörvonalazódnak a tudásbeli különbségek, ami zavarba hozza őket. Még ha nem is támadni szeretnék vele a kezdőket, mindkét oldalnál előtörhet az arcoskodás iránti hajlam. Ismerek például olyan EPT-bajnokot, aki valószínűleg pontosan ezért soha nem vesz részt ilyen beszélgetésekben. Van tehát egy ösztönünk: azt szeretnénk, hogy jó kép alakuljon ki rólunk a másikban.<\/p>

A pszichológia a súlyosabb eseteket kényszeres önmegerősítés<\/em>ként ismeri, ami olyankor lép fel, amikor minden energiánkkal a rólunk kialakult pozitív képet próbáljuk fenntartani, azt életünk középpontjába helyezzük. Ilyenkor különösen bosszantó, ha valaki más állít rólunk, és pontosan ez történik a pókerasztalnál is amikor nem olyan játékosnak látszunk, mint amilyennek látszani akarunk. Ugyanakkor, gyakran pontosan arra van szükségünk, hogy elég jónak tartsuk magunkat az asztalhoz, másképp be sem ülnénk játszani.<\/p>

Egy evolúcióbiológia tényező is kapcsolódik a témához. Gyengeséget színlelni ugyanis nem volt veszélytelen a törzsfejlődés során, és a szaporodásban sem segített. Minden szempontból hatásosabb volt erősebbnek mutatni magunkat a valóságnál, és ezt a mai, sokkal veszélytelenebb és kényelmesebb világban is így kezeljük.<\/p>

A póker itt azonban egy további vetülettel bonyolítja a képet, mégpedig a játékban forgó pénz hatásával, ami életünk sok más területére is kihat, és érzelmi zsarolásban tarthat minket. A pénz ugyanis nem csak pénz, a pénz rengeteg minden: biztonság, családfenntartás, függetlenség, stb.<\/p>

Gyengeséget színlelni<\/h2>
\"Phil
Két Phil, két különböző imidzs<\/figcaption><\/figure>

Végül következzen a helyzet iróniája a pókerben, ahol egy játékosnak igenis érdekében állhat, hogy gyenge játékos képe alakuljon ki róla, és még előnyére is fordíthatja a róla kialakuló szánalmas véleményeket, ha bemutatott néhány buta megjátszást.<\/p>

Biztos vagyok benne, hogy Phil Ivey kifejezetten örülne annak, ha valaki végre gyenge játékosnak tartaná egy pókerasztalnál. Phil Hellmuth másképp dolgozik. Ő túljátssza a \"csak azért is a világ legjobbja\" <\/em>képet, és olyan kihívóan prezentálja magát, hogy bármelyik közepesen jó profi kedvet kapjon próbálkozni ellen, hátha képes túljárni a karkötő-világrekorder eszén.<\/p>

Pszichológiai fejtegetésemet egy Jared Tendler idézettel zárom: \"Azt akarod, hogy mindenki tudja, mennyire jó vagy? Vagy csak tényleg jó szeretnél lenni?<\/em>\"<\/p>

Oszd meg barátaiddal!<\/h3>
\n