{"id":18811,"date":"2008-05-14T09:26:00","date_gmt":"2008-05-14T09:26:00","guid":{"rendered":"https:\/\/www.pokerstrategy.com\/hu\/strategy\/lejto-capa-hal\/"},"modified":"2026-06-09T07:56:28","modified_gmt":"2026-06-09T07:56:28","slug":"lejto-capa-hal","status":"publish","type":"strategy","link":"https:\/\/www.pokerstrategy.com\/hu\/strategy\/lejto-capa-hal\/","title":{"rendered":"Lejt\u0151: Halakr\u00f3l \u00e9s c\u00e1p\u00e1kr\u00f3l"},"content":{"rendered":"

Lejtő: Halakról és cápákról<\/h1>

<\/p>

A lejtőnek nincs előnye <\/h1>

\n\"A két fülünk közötti 6 hüvelyknyi játékmezőn dől el, hogy megnyerjük-e, vagy elveszítjük-e a versenyt.\"<\/i>(Bobby Jones, legendás hírű golfjátékos)\n<\/p>

\nA rossz játékost, az úgy nevezett halat kedvelik a jó játékosok, gondolnánk. Hiszen nem ő lenne-e az, aki a pénzt hozza a játékba? Vajon nem ő véti azokat a hibákat, melyeket a jobb játékosok kihasználnak, hogy nyerjenek? Nem ő az aki megad valószínűtlen húzásokra? Vajon nem ő az, aki nem ismeri a matematikai valószínűségeket, és csak egyszerű szerencsejátékos? Túlságosan sok kezdő kezet játszik, érthetetlen megadásokat csinál, nem veszi figyelembe a pozíciót az asztalnál, csak megad anélkül, hogy emelne, és, és, és... megadóállomás, gyenge-feszes? Fúúj!\n<\/p>

\nEz mind igaz - eddig rendben is van. És mégis a hal az akit igazán utálni tudunk, aki közben a rossz játékával is újra és újra megver minket, és sikere van. Csúfos vereségeket oszt ki két out-tal és betalál, nyer a pocsék húzásaival. Vagy egyszerűen csak szerencséje van, vagy egyéb más olyan dolgokat tesz, ami felidegesít minket. Vagy lejtőre juttat minket.\n<\/p>\n\n\n\n
\n\t\t\t<\/td>\n<\/tr>\n
A rossz játékosok is nyerhetnek<\/b>\n\t\t\t<\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>

\nHa nem lennének a halak időnként újra és újra sikeresek a rossz játékukkal, akkor a jó játékosoknak csillagászati nyerési aránya lenne. Csakhogy akkor valószínűleg nem lenne több hal. A szegény hal, ő a fő pénzadó a játékban, és ezért még vadul szidják is. Alkalmazkodjon csak a vesztes szerepéhez, anélkül hogy panaszkodna, lehetőleg sok pénzt veszítsen gyorsan és állandóan, mely pénzt aztán a többieknek csak össze kell szedniük.\n<\/p>

\nBárki, aki bizonyos póker háttérrel pókerezik, ismeri a problémát. Mérgelődünk a rossz játékosok miatt, de egyben el kell ismernünk, hogy bevételeink fő része a rosszabb játékosoktól jön, miközben a mérgelődés gyakran inkább előtérbe kerül és ráadásul még lejtőhöz is vezethet. Miért?\n<\/p>

\nMert a mérgelődés érzelmi természetű és közvetlen érint, zavar, és felizgat minket, de azt a tényt, hogy a rossz játékosok hozzák a pénzt a kasszába, inkább intellektuális távolságtartással érzékeljük, vagy teljesen máshogyan soroljuk be. Mert amikor nyerünk, akkor nem a másik hibája, hanem a saját tudás és a saját hozzáértés miatt történik. Világos, nem?\n<\/p>

\nEz túl gyakran vezet az érzékelés eltolódásához, el a saját játékunktól a másik játékáig. Ez ugyan a tehermentesítés iránti érthető vágyat jelenti, de kevésbé segíti elő a játékunkat, mert eltávolít a javítás felelősségétől, és a jobb játék érdekében történő fáradozástól, ahogyan másokra toljuk a felelősséget azért, ami az asztalon történik. Ezután viszont már nem saját magunk által meghatározott a viselkedésünk többé, hanem mások által befolyásolt.\n<\/p>

\n \n<\/p>

Befolyásoljuk magunk <-> mások befolyásolnak minket<\/h1>

\nAnnak, aki mások által befolyásolt, nincsen ugyan felelőssége, de hatalma sincs arra, hogy változtasson. Nem tud cselekedni, hanem reagálnia kell, mégpedig arra, amit mások tesznek. Ekkor a többiek játékát játsszuk, és nem a sajátunkat. Igen, szívesen megtennénk, de a többiek nem hagynak minket, mert úgy játszanak, ahogyan ők akarnak...\n<\/p>

\nAki saját maga által befolyásolt, az elismeri a játék realitását, és látja a saját felelősségét. Ő tudja, hogy csak a saját játékán tud változtatni, nem pedig a másokén.<\/b> A rosszul lezajlott session-öket vagy egy pechsorozatot kihívásnak tekint arra, hogy javítson a saját játékán. Persze hogy egy-két alibi így elveszik az önmentegetőzés számára, cserébe viszont saját kezében van a hatalom a helyzet javítására.\n<\/p>

\n<\/p>\n\n\n\n
\n\t\t\t<\/td>\n<\/tr>\n
Nem olyan nagy az előnyöd<\/b>\n\t\t\t<\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>

A póker az ellenféllel szembeni kis előnyök játéka. Még egy nagyon jó játékosnak is időnként csak kicsi előnye van a konkurenciával szemben, mert a rövidtávú szerencsetényező annyira magas.\n<\/p>

\nHosszútávon azonban a sok kicsi előny érzékelhető (és kifizetődő) előnnyé növekszik.\n<\/p>

\nA póker ennek ellenére mégis a kis előnyök játéka - a pókernél jól ismert nagy ingadozás alapja. Ez pedig, ha nem jól alakul, egy session vagy este során a mindannyiunk számára már annyira jól ismert érzelmi szituációkhoz vezet. Ezzel szemben az évek során kialakult görbéket és statisztikákat legtöbbször megint csak kognitív-távolságtartóan szemléljük.\n<\/p>

\nTehát ha azt hisszük, hogy csupán az asztalhoz kell ülnünk, és a rossz konkurenciát (elismerten) lesöpörhetjük, akkor pszichológiailag kedvezőtlen helyzetbe jutunk, mert a rés az elvárt és valós érték között gyorsan igen nagy lesz.\n<\/p>

\nSok játékos előnye a konkurenciával szemben tényleg nem olyan nagy, mint amilyennek gondolják. Ha ezt hisszük...\n<\/p>