2013-ban is legyen One Drop?

Barry Carter a Big One for One Drop sikere kapcsán arra keresi a választ, hogy a hatalmas verseny maradjon-e egyszeri alkalom a pókertörténelemben, vagy ismétlődjön-e évről évre, a WSOP versenynaptár fix elemeként.

Antonio és az ő 18 milliója

Most már teljesen mindegy, hogy mit gondoltunk a verseny előtt, végül mind találtunk valamit, ami érdekessé tette számunkra a múlt heti egymillió dolláros Big One For One Dropot. Ez lehetett a játék színvonala, az ESPN professzionális élő közvetítése, a felfoghatatlan összegek, a bőkezű jótékonykodás, vagy akár a bajnok személye - egyszerűen nehéz volt nem szeretni az egészet.

Sokunk nem Antonio Esfandiarit tartotta a legesélyesebbnek, de én úgy érzem, a szervezők számára ő ideális bajnok. Esfandiari játéka és nyilatkozatai egyaránt szórakoztatóak, oldschool és fiatal játékosok körében egyaránt ismert pókerarc, ráadásul pontosan olyan "tévés profi", ahogyan azt az ESPN megálmodta.

Közben ott van persze még Phil Hellmuth is, aki pályafutása legnagyobb nyereményét vitte el, pontosan 2 645 333$-t. Egy másik elit pókeres, Sam Trickett pedig 10 112 001$-ral lett gazdagabb, így a döntő asztal látványosabb már nem is lehetett volna. A közvetítés és az élő stream elsőrangú figyelmet kapott, ami részben annak köszönhető, hogy a mainstream média szintén érdeklődött a verseny iránt.

De ami még ennél is fontosabb, 5 333 328$-t a One Drop alapítvány fordíthat jótékony célra. David Einhorn ráadásul azt ígérte a verseny előtt, hogy nyereményét (végül 4 352 000$-t nyert) szintén jótékony célra ajánja fel. Guy Laliberte gyaníthatóan ugyanígy tett saját kifizetésével (és nagyszerű volt a döntő asztalnál látni őt).

Az eredeti tervek alapján ez a verseny egyszeri alkalom volt, de ha ennyire jól sikerült, vajon megrendezhető lenne akár éves rendszerességgel? Beleférhet vajon egy újabb One Drop?

A legnagyobb pókeresemény?

A Moneymaker hatás

Bármennyire is nagyszerű volt a verseny, egy dologról mindenképpen meggyőzött, mégpedig arról, hogy a főverseny mennyivel nagyszerűbb. Ez a One Drop fényét már nem csorbítja, de a WSOP Main Event a pókervilág legnagyobb eseménye, és az is marad. Szerintem a One Drop soha nem lesz nagyobb látványosság, mint a 10 000$-os főverseny.

Kezdjük talán azzal, hogy a főverseny ROI-ja verhetetlen. A One Drop 18 milliós főnyereménye ugyan a legnagyobb a póker történetében, de akkor is csak a nevezési díj tizennyolcszorosa marad. Össze sem hasonlítható a 2006-os főverseny több mint 12 millió dolláros főnyereményével, ami akkor a nevezési díj 1200-szorosa volt.

A főverseny elérhetősége szintén más kategóriát képvisel. A One Drop nem csak a hatalmas nevezési díj miatt volt sokak számára elérhetetlen, még a létszám is 48 főre korlátozódott. A főverseny számtalan online selejtezőn keresztül is elérhető szinte bárki számára, nem csoda hát, hogy az évente visszatérő regulárok több ezren vannak. Chris Moneymaker hamupipőke-sztorija pedig olyan folyamatot indított el, amely a póker általános népszerűségére is óriási hatással volt.

Ezek alapján én elképzelhetetlennek tartom, hogy a One Drop valaha is a főversenyt megelőzve a pókervilág legnagyobb versenyévé, vagy legnagyobb pókereseményévé lépjen elő. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy saját kategóriájában ne lenne kiemelkedő jelenség.

Hány csepp?

A One Drop döntő asztala

Az a tudat, hogy az asztal körül ülő játékosok túlnyomó része nem csak saját pénzével, hanem számtalan eladott versenyszázalékkal játszik, némileg zavaró volt sokunk számára.

Az a 32 725 340$, amit a döntő négy profija nyert meg, minden kétséget kizáróan bizonyos fokig szétterül a pókerközösségben. Hallottam olyan pletykákat, hogy néhány döntős mindössze a nevezési díj 15%-át fizette ki saját zsebből.

Persze a pókerökológia számára ez egyáltalán nem rossz, és tulajdonképpen annál jobb, minél több játékosnak jut a pénzből. A nézői élményt azonban némileg rontja ez a tudat. Hobbijátékosok esetében persze csak minimálisat csorbul a hatás, ők ugyanis legtöbbször nincsenek tisztában a versenyszázalékok értékesítésének az iparágon belül kialakult kultúrájával.

Az nem zavar, hogy itt a hobbipókerest egy kicsit átveri a verseny, ugyanis ez több más esetben is így történik. A legtöbb EPT/WSOP/WPT bajnok adott már el valamennyi részesedést, így a bejelentett összegnél szinte mindig kevesebb a valódi nyeremény; a döntő asztalnál kötött alkukat pedig már elő sem hozom. A hobbipókeres közönséget már egy jó ideje félrevezetik a nyeremények összegével, a One Drop is csak ennek egy óriásira nőtt változata.

Mindamellett, hogy ez a részlet engem nem zavar, úgy érzem később problémákat is okozhat. A versenyeken évről évre egyre több részlet derülne ki az alkukról, és a One Drop élmény egy idő után veszítene erejéből. Ha csak ezt nézzük, érdemesebb lenne egyszeri eseményként megőrizni a One Drop emlékét, hogy az eladott versenyszázalékok pontos adatait a nézők fantáziájára bízzuk, megőrizve ezzel a misztikus elemet.

Fenntarthatóság?

Egyszer az életben?

Az igazi kérdés talán az, hogy a pókeripar képes lenne-e minden évben egy One Drop verseny megrendezésére? Először az sokkolt, hogy a lehető legrosszabb időszakban rendezték, másodszorra pedig az, hogy betelt a létszám. A nyereményalap túlnyomó része ezúttal a pókeriparban maradt, de ha valamelyik tehetős üzletember jutott volna el a heads-upig, akkor már más lenne a helyzet. Ez minden évben komoly veszélyt jelentene, az eladott versenyszázalékok hálózatának méretétől függetlenül.

De ha csak azt nézzük, hogy a verseny betelt, ez már önmagában is indokolná a folytatást. Ha pedig folytatódik, bizonyára fejleszteni is szeretnék, így könnyen lehet, hogy megszűnne a 48 fős cap. A nevezési díjat tovább emelni szörnyű ötlet lenne. Nem csak azért, mert megfizethetetlenné válna a verseny, hanem azért is, mert a 2, 3 vagy 5 milliós nevezési díjnak már nem lenne olyan varázsa, mint az első egymilliós versenynek. Ráadásul mennyire egyértelmű lenne már mindenki számára, hogy itt már senki sem kockáztatja csak a saját pénzét.

Én úgy vélem, hogy a One Drop szervezői kitartanak az egyszeri verseny gondolata mellett, amit helyeslek. Igény persze jövőre is akad majd egy nagyszabású és látványos tornára, de én jobban örülnék egy alacsonyabb nevezési díjjal rendezett winner-takes-all formátumú versenynek, amihez szintén társulhatna jótékonykodás.

A One Drop idén magasra helyezte ugyan a mércét, de megismétlése csak hangsúlyozná a látvány mögött meghúzódó vitatott elemeket, például azt, hogy az indulók a milliónak csak kis százalékát fizették ki maguk. És mielőtt újra megnyílna az amerikai piac, illetve a Full Tilt Poker végre kifizetné játékosait, mindez rossz fényt vetne a póker jelenlegi állapotára is.

Készítette: Barry Carter