Ezért nem találnak szponzort a világbajnokok
Járnak-e még hatalmas szerződések a világbajnokságot megnyerő játékosoknak?
A múlt héten látott napvilágot egy hír, miszerint a 2010-es WSOP világbajnok, Jonathan Duhamel kilép a PokerStars profi csapatából. Meglepő fejlemény volt, mivel Duhamel a pókerláz utáni bajnokok között jó pókernagykövetnek számított.
Nagy név lett Kanadában, a média számára végig elérhető maradt, és ő volt az egyik legsikeresebb világbajnok azután, hogy megszerezte a címet. Amióta elvitte a 8 987 310$-os főnyereményt, további 3,4 millió dollárt keresett, többet között EPT side eventek megnyerésével.
De a kialakult helyzetben a legmeglepőbb talán az, hogy a PokerStars már csak egy szerződtetett bajnokot tud felmutatni, Chris Moneymakert. Sőt, rajta kívül Greg Merson az egyetlen pókerláz utáni világbajnok, akinek egy vezető online teremmel van szerződése. A tavalyi bajnok, Martin Jacobson mindeközben annak ellenére sem kap szerződést sehonnan, hogy a legjobb pókerjátékosnak tartják a világbajnokok között.
Új idők
A jelenség hátterében azt találjuk, hogy a szponzori szerződések hagyományos modellje halott. Évek óta nem elsődleges szempont, hogy a szerződtetett játékos jól pókerezzen. Azon kevesek, akik ma is szerződéses profik, inkább nagykövetek, mint pókerjátékosok, a szponzori szerződés pedig egyre inkább főállás, nem pedig keresetkiegészítés.
Manapság még a pókerversenyek Szent Grálja, a WSOP főverseny sem garantálja a szerződést. Joe Hachem ezt már egy éve megjósolta, amikor helyesen, de vitákat gerjesztve kijelentette, hogy a világbajnoki cím elveszítette szellemi örökségét.
Sok pókerjátékos nem kész arra, hogy a világbajnoki cím követelményeinek megfelelő pókernagykövet legyen. Ha bármelyik másik sportágat vesszük alapul, azt látjuk, hogy az elit lépésről lépésre felküzdötte magát a csúcsra, illetve hogy a jó nagykövet számára fontos képességeket a játék megnyerésének megtanulásával együtt sajátítják el. Egy pókervilágbajnok esetében azonban a legvalószínűtlenebb esetek is lehetségesek. Egy ismeretlen név a November Nine-ban, majd hirtelen világbajnok, és persze teljesen új számára az ezzel járó szerep.
Már semmi sem garantálja a szerződést
Kivétel lehetne Martin Jacobson, mivel az ő esetében szinte biztos, hogy ő a pókerláz utáni évek szakmailag legelismertebb világbajnoka, de az, hogy ő sem talál magának zsíros, hét- vagy hatszámjegyű alkukat, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a jövő bajnokainak sem jutnak majd hasonlók.
Akik számára azonban szinte garantált lenne a szerződtetés, azok az új földrajzi vagy demográfiai piacokról kikerülő bajnokok, pl. egy világbajnoknő vagy egy japán világbajnok. Ha nem is ennyire konkrétan, de sokkal általánosabb értelemben kijelenthető, hogy egy ilyen szerződéshez több kell egy világbajnoki címnél.
Ami pedig Chris Moneymaker esetét illeti, nagyon megijednék, ha ő is szerződés nélkül maradna. Az ő sztorija a pókertörténelem egyik örök tablója, hogy elveszítéséhez a pókeripar egy kis részének kellene elpusztulnia. Továbbra is van valami különleges abban a fickóban, aki felelős volt a robbanásért (és pontosan ilyet eredményezne az első világbajnoknő). Greg Raymer minden bizonnyal jobb pókerjátékos és jobb pókernagykövet, mégis olyan, mintha ő lenne a második ember a holdon, akinek a neve már nehezebben ugrik be és nem annyira ismert, mint Neil Amstrongé.
Lezárásként elmondanám, hogy egyáltalán nem lep meg, hogy minden így alakult. Én személy szerint sokkal szívesebben látnám azt, hogy a szponzori szerződésekre fordított marketing dollárok új piacokat érintő fejlesztésekbe folyjanak (pl. a Twitch), nem pókerező celebekhez kerüljenek (akik cserébe rengeteg új játékost vonzanak be), vagy egyszerűen növeljék a promóciók minőségét és díjalapjait. Presztízskérdésként kezelve ezek a változások nem jók, a játék jövője szempontjából azonban jó tudni, hogy a szponzorok már sokkal átgondoltabban és hatásosabban próbálják kezelni a marketingbüdzsé ezen részét.
Szerinted kinek járna szponzori szerződés? Mondd el a hozzászólások között!
