Lusta pókerjátékosok?
Fura feltételezés, de sokakban még mindig él az a félreértés, hogy aki pókerezik, az lusta rendes munkát végezni.
A múlt héten arról írtam, hogy mivel járhat a 11 órás kezdés a WSOP versenyein, és közben az is szóba került, hogy sajnos sokan lustának gondolják a pókerjátékosokat.
A 11:00 óra sok profi pókerjátékos számára tényleg elfogadhatatlan, ami a külső szemlélő számára úgy jön le, mintha lusták lennének, hiszen a legtöbben rendszeresen korán kelnek, hogy beérjenek időben dolgozni.
Múlt héten ezzel kapcsolatban rámutattam, hogy ez inkább az átgrindolt éjszakák és néha a jetlag hozadéka, de a stigmák ezzel még nem érnek véget. Olyan sztereotípia is létezik, miszerint a pókerjátékosok éjjel-nappal partiznak a kaszinók bárjában. Most akkor mi az igazság?
Változatos motiváció
Mental game edző jó barátom, Jared Tendler úgy hiszi, hogy lustaság nem létezik. Szerinte ha azt érezzük, hogy lusták vagyunk valamihez, akkor igazából csak más irányú motivációt érzünk, más szeretnénk csinálni. Ellentmondásosnak tűnő gondolat, de Jared praxisában sikeresnek bizonyult, és segített a motivációs problémákkal küzdők munkamoráljának javítása során. Amikor egy pókerjátékos saját lustasága ellen küzd vagy munkamorálját próbálja egyenesbe hozni, gyakran kiderül, hogy a probléma gyökere a motiváltságban keresendő.
A pókeriparban eltöltött hosszú évek során abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam a legnagyobb profik zömével, és kijelenthetem: ők a legkeményebben dolgozó emberekkel, akikkel valaha találkoztam. Egy profinak 2016-ban leírhatatlanul sokat kell dolgozni azért, hogy jól pókerezzen, és ehhez jönnek csak például az MTT-kkel töltött hosszú órák (különösen olyan nagyszabású sorozatok idején, mint a SCOOP vagy a WSOP), vagy az a rengeteg grind, ami a PokerStars legmagasabb státuszainak eléréséhez szükséges.
Jared éveken át dolgozott SuperNova Elite státuszú grinderekkel, és kulcsfontosságú felismerése az volt, hogy amikor ezek a játékosok lustának tartották magukat, igazából ki voltak égve. A probléma nem a munkamorál hiányosságaiból adódott, hanem a húr túlfeszítéséből, a szünetek elhagyásából, ami súlyos túlterheléshez vezetett. A munkamánia profik körében sokkal nagyobb problémák okozója, mint a lustaság, és ez a téma sajnos azért van gyakran elhallgatva, mert a laikus szemlélő hajlamos ezt összekeverni a szerencsejáték-függőséggel.
Vállalkozói hozzáállás
Visszatérve a lustasághoz, egy területet azért tudunk találni, ahol a pókerjátékos nem elég motivált arra, hogy felülkerekedjen rajta. Ez pedig struktúrák kiépítése. Az a lustaság, ami általánosabb értelemben inkább nem jellemző rájuk, itt már tetten érhető.
Nemhiába, ez a póker egyik legnagyobb vonzereje. A szabadság, a kötetlen munkarend. Ezért lenne kézenfekvő azt mondani, hogy egy pókerjátékos nem ad a pontosságra, mindenhonnan elkésik stb. Több száz interjút csináltam már velük, és saját statisztikám erről a következő: az interjúalanyok 1/4-e időben érkezett, 1/4-e max. 15 percet késett, 1/4-e sokkal többet késett (Jason Mercier 36 órával csúcstartó), 1/4-e pedig egyszerűen nem jött el.
Mielőtt valaki úgy érezné, hogy ez nagyon rossz fényben tünteti fel a mezőnyt, azért tegyük hozzá, hogy sok más területen nagyon szervezettek és önellátók. Egy profi pókerjátékos olyan, mint egy magánvállalkozó: maga dönt a ráfordított munkaórákról, képzi saját magát, beállítja saját haszonkulcsát, tőkét csökkent/emel, követi adókötelezettségei aktuális állapotát...és így tovább.
Talán nem annyira kötelességtudók, mint egy 8 órában dolgozó alkalmazott, de sokkal több felelősségük van abban, hogy meglegyen a betevő. És persze nem azokról beszélek, akik rövid csúcspontjaikkal sztároltatják magukat, majd újra eltűnnek az adósságok és a sikertelenség süllyesztőjében, hanem olyan profikról, akik hosszú éveken át konstans eredményességükből élnek sikeres "pókervállalkozóként".
