Új EPT szabály: alkukötés csak a versenyigazgató jelenlétében

Barry Carter ma megvizsgálja a European Poker Tour legújabb szabályát, amely arra kötelezi a játékost, hogy csak a döntő asztalnál ülve, a versenyigazgató jelenlétében egyeztessen osztozkodásról.

Új szabály az EPT 9. évadában

A European Poker Tour legújabb, immár kilencedik évada múlt héten kezdődött, és a sorozat szabályzata egy új, sokak által vitatott szabályponttal egészült ki. A 42. szabály így szól:

"(az induló) tudomásul veszi és elfogadja, hogy bármilyen alku, megállapodás, vagy a nyereményalap fennmaradó része feletti osztozkodás megvitatása a döntősök számára csak a döntő asztalnál ülve, a kijelölt versenyigazgató jelenlétében engedélyezett. A versenyigazgatónak az egyeztetések teljes ideje alatt, és az ezekből következő döntés megszületésekor is jelen kell lennie."

A döntő asztaloknál születő alkuk mindig is a póker legféltettebb titkai között voltak. Kívül estek a közönség és a tévénézők látókörén, így csak mi, akik hosszú ideje követjük a versenyeket, tudjuk igazán, hogy mennyire gyakran köttetnek meg.

Annak ellenére, hogy csak ritkán hallani ezekről, az általam megkérdezett versenyigazgatók és kaszinódolgozók többsége szerint a versenyek körülbelül 80%-a így végződik.

Átláthatóság

A versenyigazgató jelenléte kötelező

Szerintem a legtöbb ember elégedett az új szabállyal, főleg az átláthatóságot növelő hatása miatt.

Lehetetlenné teszi, hogy bizonyos játékosok zárt ajtók mögött megszülető alkukkal szúrjanak ki egymással, például amikor osztozkodásról állapodnak meg a vacsoraszünetben, majd a győztes a verseny után eltűnik a "hivatalosan megnyert" összeg felvétele után.

Ez a fajta átláthatóság megkönnyítene különböző pénzügyeket is, például az adózás kapcsán, amikor egy játékos az alku miatt kevesebb pénzzel tér haza, mint amennyit a helyezése a hivatalos kifizetési struktúra alapján érne.

Ez nagyszerű segítség továbbá a szponzoroknak, akik így végre pontosan tudhatják, hogy szponzoráltjuk mégis mennyit nyert a versenyen; feltéve ha nézik például az élő streamet.

Ha már eljutottunk idáig, érdemes kiemelni, hogy ez feldobhatja az élő közvetítéseket is. Nekünk, hardcore pókerrajongóknak kivételes izgalmakat jelentene végignézni egy ilyen alku megszületését, már csak azért is, mert így a pókerstratégia és a mentális harc egy olyan oldalába is belepillanthatunk, amely nem része az általános tananyagnak.

Már abból is hatalmas csata bontakozhat ki, hogy A játékos ragaszkodna az alkuhoz, de B játékos inkább tovább küzdene. A pókeres összecsapások egy teljesen új dimenzióját ismerhetnénk meg élőben.

De szerintem a legfontosabb mégis a játék átláthatósága. Mivel manapság egyre több csalással kapcsolatos esetről hallani, minden olyan újítást jónak értékelek, amely tiszta körülményeket terem, és távol tartja a megtévesztés gyanúját.

Sőt, mivel megmutatja a döntő asztalok valódi nyereményeit, egy idő után azt is eredményezheti, hogy a kifizetési struktúrák alkalmazkodnak, és kiegyensúlyozottabbak lesznek. Ezt sok játékos díjazná, de kevesen vallják be közülük. Sok játékos szereti fenntartani azt a látszatot, hogy csak a főnyereményért játszik, de a számtalan alku azért nem hazudik - a játékosok kiegyensúlyozottabb kifizetési struktúrákat szeretnének.

Kevesebb misztikum

Vajon mennyit nyert Antonio valójában?

Nem érezem úgy, hogy ebből egy univerzális szabály keletkezne. Nem mindenki szeretné megosztani velünk azt a tényt, hogy a versenyek túlnyomó része alkuval végződik.

A játékosokat némileg megbélyegzi a nyilvános alku, például amikor egy felajánlással bevallják, hogy erősebbnek érzik az ellenfelet, vagy egyszerűen azért nem szeretnék kevesebbel beérni, mint az adott pozíció kifizetése, mert sokan nem értékelnék döntésüket.

Vegyük például az idei WSOP egymillió dolláros One Drop versenyét. Ha nyilvános alku született volna, Antonio Esfandiari valószínűleg nem úgy tűnik fel a médiában, mint minden idők legnagyobb pókernyertese, és a döntő asztalnál kialakult dráma is hamarabb elcsitult volna.

Szerintem néhány tévétársaság és a közvetítők már csak ezért sem érdekeltek az új szabályban, főleg nem az ESPN. A WSOP az alkuk kapcsán eddig mindig csak homokba dugta a fejét, és annyival zárta le a témát, hogy a sorozat versenyein ez tilos - mégis mindenki tudja, hogy megtörténik.

A WSOP már csak azért sem szeretné nyilvánosságra hozni a döntő asztaloknál születő alkukat, mert elveszíthetné tekintélyét, mint a póker "prémium rendezvénye", valamint csorbulna az nézet is, hogy a játékosok a pénznél is többre értékelik a karkötőt.

A 42. szabály betartatása

Hogyan szüntethetők meg a  titokban köttetett alkuk?

Az egyik legnagyobb kérdés az lesz: hogyan tartatható be majd az új szabály? Mi történik akkor, ha egy játékos mégis az asztaltól távol próbál alkut kötni?

Szerintem itt a legfontosabb tényező az lesz, hogy a játékosok hatalmas kockázatként fogják fel azt, hogy alkuról beszéljenek egymással az asztaloktól távol. Főleg olyan játékosok bevonásával, akik egyébként nem hajlanának az alkura, vagy olyanokkal, akik a másik kizáratását sem tartják elvetemült megoldásnak.

Mindent összevetve, az új szabály nem nyerheti el mindenki tetszését, de én mindent szeretek, ami átláthatóbbá teszi a pókert, és egy ilyen szabály arra is jó, hogy az alkukötés intézményét végre jó fényben tüntesse fel a nagyközönség előtt.

Örülnék, ha kisebb versenysorozatok és kaszinók is követnék az EPT példáját, mivel gyakran próbálják a tapasztalatlan játékosokat belevinni számukra hátrányos alkukba. Még ha ez a szabály nem is gátolná meg az ilyen próbálkozásokat, a versenyigazgató jelenléte képes lenne arra, hogy kialakítson egy alkukultúrát, amely több lehetőséget adna a szervezők kezébe a kizsákmányoló alkuk felszámolásához.

Készítette: Barry Carter