Asztalválasztás - Hogyan találhatsz nyereséges asztalokat?

Bevezetés

A tartalomból:

• Csak a haszon számít
  
• Hogyan találhatsz nyereséges asztalt szoftverrel és szoftver nélkül?
• Mikor válts helyet, és mikor távozz az asztaltól?
  

Sokan - köztük nagyon jó játékosok is - nem fordítanak elég figyelmet az asztalválasztásra, vagy legalábbis lebecsülik annak fontosságát. Ez rögtön látható például a PartyPoker közepes limitjein, ahol gyakran előfordul, hogy egy egész asztalnál csak TAG-ok ülnek. Természetesen ez egyiküknek sem különösebben nyereséges helyzet, és a játékban résztvevő játékosoknak kellene ezt a legjobban tudniuk

Miért olyan fontos az asztalválasztás?

A helyes asztalválasztás azonnal megmutatkozik a nyerési arányban. A stabilan nyerő játékosok fontos alapelve, hogy csak akkor játszanak, ha előnyük (edge) van. A póker nem a becsületről, vagy az erőfitogtatásról szól. Ellenkezőleg! El kell kerülnünk az erős ellenfeleket. A nyereség a legfontosabb, arra pedig gyenge játékosok ellen tehetünk szert a legkönnyebben.

Az asztalválasztás a limiteken felfelé haladva egyre fontosabbá válik. A legalsó limiteken halakat találunk amerre csak nézünk, magasabb szintekre jutva azonban egyre ritkábbak lesznek az ilyen ellenfelek. Az a cél, hogy gondosan megválasztott, lehetőleg minél több nyereséget ígérő környezetben játszhassunk.

A jó asztalválasztás legalább annyira hozzájárul nyereségünkhöz, mint saját képességeink. Közismert idézet: „A világ tizedik legjobb játékosaként is veszíthetsz, ha a világ legjobb kilenc játékosával ülsz egy asztalnál.“

Akik az asztalválasztás szempontját eddig figyelmen kívül hagyták, az itt olvasható útmutató következetes alkalmazásával nagy segítséghez jutnak. Sok játékos rendelkezik már biztos alaptudással, és ismeri a stratégia legfontosabb alapelveit. A fejlődésük egy idő után le fog lassulni, hiszen a megszerzett ismeretek finomhangolásával már nem lehet olyan nagy előrelépéseket elérni. Az asztalválasztás azonban független a pókerképességektől, és nagy lökést adhat mindenkinek, aki eddig nem alkalmazta.

Milyen asztalokat keress?

A "jó értékek" természetesen rossz játékosokat jelentenek. A VPIP (voluntarily put money in the pot, vagyis "önként tesz pénzt a potba") mutatja a legjobban a halak jelenlétét az asztalnál. A 30-nál nagyobb VPIP értékkel rendelkező asztalok kiváló választásnak tekinthetők. Ez az érték az asztalválasztás fő kritériuma. Vannak azonban olyan kivételes esetek, melyekben 30-nál lényegesen alacsonyabb érték is megfelelő lehet. Ez akkor áll fenn, ha pozícióban vagy egy vagy két szélsőségesen gyenge játékossal szemben.

További fontos érték a PFR, vagyis a preflop-raise-rate (a flop előtti emelés aránya). Egy átlagos TAG 10 fős asztalnál kb. 8-11-es PFR értékkel rendelkezik. Asztalválasztásnál ennél lényegesebben alacsonyabb értéket szeretnénk találni, mivel ez sok passzív játékosra utal. A passzív környezet nemcsak gyenge ellenfeleket jelez, hanem számos egyéb konkrét előnnyel is jár. Egyrészt gyakrabban kapsz lehetőséget ingyen játékra nagyvakként, így akár gyenge kézzel is betalálhatsz valamit a flopon (két párt vagy erősebb kezet) - az esély erre legalábbis 1:20. Másrészt a passzív flop előtti viselkedés eredményeként hátsó pozícióban több húzóval játszhatsz, melyekkel jó banki eséllyel és olcsón akarod megnézni a flopot.

A megadott számok 10 fős asztalokra érvényesek. A 6 fős asztaloknál ezek az értékek természetesen valamivel lazábbak. Minél nagyobb a VPIP és kisebb a PFR, annál nyereségesebb játék ígérkezik az adott asztalnál. Ugyanez a helyzet az átlagon felüli PFR értékkel rendelkező asztaloknál is, a kezdők számára azonban az ilyen asztalok gondot okozhatnak, mivel itt több nehéz döntéssel kell szembenézniük.

A VPIP és a PFR átlagos értékei nem árulnak el semmit arról, hogyan oszlanak el ezek az értékek az egyes játékosoknál. Vajon a kiegyenlített mezőny jobb (mellyel szemben enyhén túlerőben vagyunk), vagy inkább olyan asztalokat válasszunk, ahol egy vagy két igazán gyenge hal ül, a többi pedig erős ellenfél (akik talán jobbak nálunk)?

Sokan a második változatot részesítik előnyben, a következő okok miatt:

• A 30 VPIP körüli játékosok nem szükségszerűen rosszak a flop után. Ha agresszívek, akkor nagyon megnehezíthetik a dolgunkat.
• Az 50, vagy esetleg annál is nagyobb VPIP értékkel rendelkező valódi halak mindenképpen rossz játékosok. Ha szerencsénk van, akkor nem csak lazák, hanem passzívak is (callingstation játékosok). Emiatt valamennyire kiszámíthatóak, így a lehető legkisebbre csökkenthető a veszteség ellenük.
• Egy több mint 70 VPIP-vel rendelkező hal az esetek kétharmadában vesz részt a partiban.
• Ha igazán gyenge halakkal szemben van pozíciónk, akkor gyakran izolálhatjuk őket. Ilyenkor még előnyös is, ha feszes-agresszív játékosok következnek utánunk, hiszen normál esetben tisztelik az emelést, így jó esélyünk nyílik arra, hogy párbajhelyzetbe kerüljünk a rosszabb játékos ellen, jobb lapokkal és pozícióban.

A limitnek/napszaknak/pókerteremnek megfelelően meg kell elégedned az aktuális kínálattal, így nem csak rajtad múlik, hogy találsz-e tökéletes asztalt. Arra azonban ügyelj, hogy semmiképp ne ülj olyan asztalhoz, ami nem tűnik nyereségesnek, csak azért mert nincs jobb. Nincs semmi értelme előny nélkül, vagy marginális előnnyel játszani. Ilyen esetben jobb, ha stratégiai cikkek olvasásával, vagy a kézelemző fórum felkeresésével töltöd az idődet.

Ezt a szempontot a „helyválasztás” című fejezetben tárgyaljuk.

Asztalválasztási módszerek

Az asztalok szkennelése egyszerű és nagyon hatásos módszer - azoknak, akik képesek használni! Megnyitsz egy bizonyos számú asztalt, szkenneled őket, és azonnal felismered, hogy melyikek nyereségesek és melyikek kevésbé. Ehhez a Holdem Manager, a PokerTracker (online boltunkban kapható) vagy hasonló szoftverre lesz szükséged, nagy adatbázissal. Ha ez megvan, egyszerűen csak játssz, és gyűjtsd az adatokat.

Az ilyen elemzőprogramokkal kiválóan válogathatsz az asztalok között (ha megfelelő méretű adatbázissal is rendelkezel). Megnyitsz egyszerre több asztalt az adott limiten, majd megvárod, míg megjelennek a játékosok értékei. Ez nem minden PokerStrategy.com partnerteremben működik, azonban a legtöbb szolgáltató esetében (PartyPoker, PokerStars stb.) ez a legegyszerűbb asztalválasztó módszer.

Vannak speciális asztalválasztó programok is, melyek segítségével ez még könnyebb, hiszen a program maga szkenneli a rendelkezésre álló asztalokat úgy, hogy neked nem is kell megnyitnod ezeket. Ezután listát kapsz arról, hol ülnek a legnagyobb halak. Ehhez szintén nagy, és lehetőleg naprakész adatbázissal kell rendelkezned.

Az olyan programokkal, mint a Fishfinder, meglehetősen könnyen lehet jó asztalokat/pozíciókat találni. Mit tehetsz akkor, ha még nincs ilyen szoftvered, illetve nincs elég nagy adatbázisod az ellenfelekről, mert még új vagy a limiten, vagy mert az adott pókeroldalhoz nincs kompatibilis szoftver?

Ilyenkor is meg lehet találni a jó asztalokat. Némi odafigyeléssel könnyen találhatsz jó asztalokat és rossz játékosokat. Cikkünk következő fejezetében erről lesz szó.

Asztalválasztás előtt előzetes szűrést is csinálhatsz. A legtöbb pókerterem a lobbiban megmutatja az asztalok néhány átlagértékét, melyet kiindulási pontként használhatsz. A legfontosabbak ezek közül a Potsize (a potok átlagos nagysága), és az átlagos VPIP/PFR az adott asztalnál.

A nagy potok arra engednek következtetni, hogy túl sok játékos nézi meg a flopot, és/vagy túl sokáig maradnak játékban. Mivel a lazaság a rossz játékos egyik jellemzője, az ilyen asztaloknál valószínűsíthető a legtöbb hal. Minél magasabb tehát ez a két érték, annál inkább nyereséges az adott asztal. Ennek a választási módszernek vannak azonban hátrányai is:

• Nem mindig a laza-passzív játékosok nagy száma miatt jönnek létre nagy potok. Időnként ez néhány nagyon agresszív játékos miatt van, és velük nem mindenki szeret játszani.
• Néhány esetben a véletlennek köszönhető a nagy potméret. Időnként az utolsó néhány leosztásban magas lapok érkeztek az asztalra, amelyek jól illeszkedtek a játékosok lapjaihoz, így akciódús helyzetek - és ezzel nagy potok - alakultak ki.
• További hátrány, hogy a nagy átlagos potméret vonzza a cápákat, akik gazdag zsákmányt szimatolnak.
• A nagy potokat mindenki kedveli, így hosszabb várólisták várhatók. Előfordulhat, hogy mire sorra kerülünk, már negatív irányba változtak a játék jellemzői - a pot átlagos mérete is.
• Egy adott asztal magas VPIP értéke úgy is létrejöhet, hogy rövid ideig nagyon kevés játékos (2-4) játszik az asztalnál. Ilyenkor jóval lazább játék zajlik, így magasabb VPIP érték mellett is előfordulhat, hogy csak TAG-ok ülnek az asztalnál.
• Lehetnek régiek a statisztikák, és mire helyet foglalunk az asztalnál, a játék dinamikája már negatívan változhatott.

Jól látható, hogy a pókertermek által jelzett értékek csak hozzávetőleges irányt mutatnak, és nem jelentenek egyértelmű támpontot az asztalválasztáshoz.

A játék rövid ideig történő megfigyelése is jó alap lehet az asztalválasztáshoz. Gyakran már néhány leosztás után világossá válik, hogy haszonnal lehet-e játszani egy adott asztalnál, vagy sem.

A megfelelő asztal első és egyértelmű jele a flopot néző játékosok száma. Figyeld meg, hogy a flop előtt hány játékos száll be a játékba úgy, hogy csak megadja a nagyvakot (limp), illetve hányszor adják meg a 3-beteket.

Az emelés nélkül játékba szállók száma elsősorban a 6 fős asztalnál jelzi nagyon jól a halakat. Törekedj arra, hogy az ilyen játékosok után foglalj helyet. Ha egy asztalnál kevés a flop előtti emelés, sokan csak megadják a nagyvakot, akkor ott mindenképpen nyereséges játék várható.

A jó asztal további jelei:

• Az új játékosok idő előtt berakják a vakot, nem várják meg, hogy rájuk kerüljön a sor.

  A rossz játékos legjellemzőbb tulajdonságainak egyike. 10 fős asztalnál CO pozícióból már szokás kifizetni a vakot, de 6 fős asztalnál ez rossz döntés. Azok a játékosok, akik a MP2-ként is berakják a vakot, mindig szívesen látott vendégek.

• A flop előtt gazdátlan pénz hever középen (kiülés miatt).

  Ha a “Sit-out” gombra kattintunk, és emiatt lemaradunk a vakokról, akkor az ismételt játékba szálláskor lehetőségünk van a vakot egy úgynevezett gazdátlan vakkal (dead blind) együtt betenni, így játékba kerülhetünk még a vak pozíciók előtt. A jó játékos mindig vár, míg a szabályos vaktétet kell kifizetnie.

• Flop előtt első beszélőként csak megadják a vaktétet / sokan szállnak be emelés nélkül.

  Szintén nagyon jó jele a halastónak. Szinte mindig gyenge játékosra utal, ha valaki első beszélőként - főként hátsó pozíciókból - emelés nélküli száll játékba. Ha egy asztalnál sokan szállnak be pusztán a vaktét kifizetésével, az laza-passzív játékot jelez sok callingstation játékossal - ők a kedvenceid. Sok beszálló után azonban egy jó játékos is választhat ilyen megoldást, ez a lépés ilyenkor nem jelent automatikusan rossz játékost.

• Sokszor csak megadás történik emelés után.

  Ahogyan azt a kevesebb résztvevős játékhoz írott stratégiákban tanítjuk, emelést követően lehetőleg mindig emelést vagy dobást kell játszani. Persze itt is vannak olyan helyzetek, melyekben van értelme az egyszerű megadásnak, például ha az utánad következő vakok/játékosok nagyon lazák és gyengék, te pedig többrésztvevős játékban jól használható kezet tartasz. Az esetek többségében azonban az emelést követő egyszerű megadás inkább rossz játékosra utal.

• A játékosok kisvakként gyakran megadják a CO vagy a BU pozícióból érkező vaklopást.

  Itt is ugyanaz a logika érvényes. Az egyszerű megadás kisvakként egy (lopó)emelés után csaknem mindig helytelen, és inkább gyenge játékosra utal.

• Szitkozódások a chaten/heves viták: egy vagy több játékos ki van borulva.

  Gyakran láthatjuk, hogy egyesek vereség után szidják az ellenfeleiket, vagy hevesen magyarázzák, hogy mit csinált ellenfelük rosszul. Ez arra utalhat, hogy egy vagy több játékos már nem tud uralkodni az érzelmein, és így könnyű prédává válik. A kezdők azonban legyenek óvatosak. Ilyen asztaloknál nagyon fűtött lehet a hangulat, ami tapasztalt játékosként kifizetődő játékot jelent, egy kezdő számára azonban rosszul végződhet. Ha nem boldogulsz az agresszív ellenfelekkel, és még nem szoktad meg a kevesebb ellenféllel történő játékot, akkor legyél óvatos, és ha kell, válts asztalt.

• Túlságosan kis zsetonmennyiségek az asztalnál.

  Azok a játékosok, akik nem teljes zsetonmennyiséggel ülnek az asztalnál (ha nem SSS játékosok), vagy nem vásárolnak további zsetonokat, legtöbbször gyenge játékosok. Természetesen jó játékosokkal is megtörténik, hogy a csata hevében nem vásárolnak újra zsetont. De annak valószínűsége viszonylag alacsony, hogy ilyen játékosok sokáig ülnek kevés zsetonnal az asztalnál.

A különösen rossz játékosokat vedd fel az úgynevezett Buddylistre, hogy később újra megtalálhasd őket. Az alacsony limiteken nem szükséges ilyen lista készítése, mivel általában elegendő olyan asztal van, ahol rossz játékosok ülnek. Csak a közepes limitektől kezdve lesz ennek értelme. Ha találtál egy igazi halat, lehetőleg minél többet szeretnél ellene játszani, sőt a magasabb limitekre is követni akarod. Ne vidd túlzásba, csak a valódi halakat írd fel a listára, mivel a magasabb limiteken is akad elegendő rossz játékos. Ügyelj rá, hogy ne legyen áttekinthetetlen a listád. Durva irányértékként például csak az 50%-nál nagyobb VPIP értékkel rendelkezőket vedd fel a listádra, és nézz utána minden egyes játék megkezdése előtt, hogy melyik asztaloknál ülnek ezek a halak.

Akadhatnak problémák is a listával. Néhány játékossal soha többet nem találkozol újra, mivel a nagy veszteségeik miatt abbahagyják a játékot. Esetleg visszatérnek, de nagyon rendszertelenül játszanak. Mások limitet váltanak, vagy mi váltunk limitet, és magunk mögött hagyjuk a halakat. De még ha online is vannak ezek a játékosok, és a megfelelő limiten játszanak, akkor is adódhat probléma. Sokan közülük nem engedélyezik a keresést (vajon miért?), aktiválják a „Játékoskeresés előli elrejtés“ pontot a „Beállítások“ menüben. A nevük mögött ilyenkor nulla áll. Ahogy láthatod, a sikeres alkalmazáshoz elég nagy listára van szükséged.

Legyél rugalmas!

A kompromisszumokra képes játékos sikeresebb az asztalválasztásnál. Sokan, főként a kezdők és az enyhén haladók a 10 fős asztaloknál érzik magukat legjobban. Itt van idő megvárni a megbízható kezeket. Ahhoz azonban, hogy elérjük az áhított 10 főt, olyan asztalra van szükség, ahol pontosan kilenc játékos, és egy szabad hely van.

Ez a felállás természetesen ritkán fordul elő. Alternatívaként feliratkozhatunk valamelyik teli asztal várólistájára, ez azonban próbára teszi a türelmünket. E merev megközelítési mód legnagyobb problémája a szabad helyválasztás hiánya. El kell fogadni azt az ülőhelyet, amelyik éppen felszabadul.

Aki olyan asztalnál foglal helyet, ahol kettő, három, négy, vagy akár öt szabad hely van, az könnyedén választhat. Az ilyen játékos rögtön talál szabad asztalt, ráadásul kiválaszthatja a legjobb pozíciót a halakkal szemben. Hét vagy nyolc játékossal (magunkat is beleértve) az asztal már nagyon hasonlít a 10 fős játékhoz, és nagy eséllyel hamarosan meg is telik. A 6 fős asztalok határesetnek számítanak, az öt vagy annál kevesebb játékos viszont már kevés résztvevős, úgynevezett "shorthanded" asztalnak számít.

Aki tehát sok és kevés résztvevős asztalnál is játszani tud, az határozott előnyt élvez az asztalválasztásnál. A 6 fős asztalokkal szemben a félig üres 10 fős asztalok előnyösek lehetnek a kevés résztvevő ellen is megbízhatóan játszó játékosok számára. Az ellenfelek itt nem kifejezetten specialistái a kevés résztvevős játéknak, mivel eredetileg 10-es asztalnál ültek (kivételt jelentenek azok, akik később jöttek a félig teli asztalhoz). A megmaradt játékosok közül sokan ott ragadtak az asztalnál, mert vesztésben vannak, és így nem szívesen távoznak. Ezek a „nullszaldó-vadászok“ gyakran ki vannak borulva, és ezért esetleges zsákmányt jelentenek.

Helyválasztás

Nem mindegy, hol ülsz az egyes játékosokhoz képest - ehhez túl fontos a pozíció a hold'em játékban. Annyira fontos, hogy van rá egy markáns szabály: a hold’emben a pénz mindig jobbról balra vándorol.

Tehát ha tudni szeretnéd, ki üljön melletted jobbra, állapítsd meg, ki szórja legjobban a pénzt. Egyszerű a válasz: az igazán rossz játékos. Az a célod tehát, hogy a legrosszabb játékos üljön tőled jobbra. Nem ismered fel mindig azonnal a rossz játékosokat, de egy dolog utat mutathat: a lazaság.

Azt akarod, hogy...

• ...laza-passzív ellenfelek legyenek tőled jobbra,
• ...laza-agresszív ellenfelek legyenek tőled jobbra,
• ...feszes-passzív ellenfelek legyenek tőled balra,
• ...feszes-agresszív ellenfelek legyenek tőled balra (ezeket is inkább tőlünk jobbra szeretnénk, de mivel valakinek kell tőlünk balra is ülnie, ezért szívesebben látsz itt egy TAG-ot, mint egy LAG-ot).

Tehát az összes laza játékost tőled jobbra szeretnéd látni, az összes feszes játékost pedig tőled balra. Ráadásul kellemes dolog pozícióban játszani olyan emberekkel szemben, akik gyakrabban vesznek részt a játékban. Ezáltal gyakran olyan helyzetbe kerülsz, ahol pozíciós előnyöd lesz.

A hold’emben a legtöbb pénzt a callingstation játékosoktól szerzed, ugyanis ők a legrosszabb játékosok. Bár tőlünk balra is jó ellenfél a callingstation - aki rossz kezekkel újra és újra megadja az emeléseket, és a jó kezeivel sem gyakorol nagyobb nyomást, kevésbé kihasználva pozíciós előnyét -, de ez nem minden.

Ha AK lapokkal, vagy egy magas osztott párral emelsz, akkor azt szeretnéd, hogy a laza-passzív játékos akár J9o-val is benne legyen a kézben. Még egy callingstation sem ad meg akármilyen szemét lapokkal. Ha viszont már egyszer benn van a játékban, akkor legtöbbször ott is marad a riverig, amennyiben bármilyen kezet összehozott (gyakran egy alacsony párral is minden licitkörben megad).

Ilyenkor tehát kifizeti a jó kezeidet. Jelentősen emelkednek a nyerési esélyeid, ha sikerül a callingstationt izolálnod egy emeléssel.

A laza-passzív (LPA) játékos PFR értéke legtöbbször alacsony. Ez két dolgot jelent:

• Ha emel, óvatosnak kell lenned, ilyenkor legtöbbször prémium kezet tart.
• Mivel az olyan kezekkel, mint az AQ-AT, gyakran emelés nélkül száll játékba, AQ-val akár agresszívan is emelhetsz, ahelyett, hogy dobnád.

Előnyös, ha ilyen játékos ellen pozícióban vagy, hiszen passzív játékával lehetőséget ad, hogy optimálisan játszd meg a kezedet, tehát pénzért licitálj a törnnél, ingyenlapot kapj, vagy a rivernél az ingyen terítést válaszd, ha nem javult a kezed.

A LAG agresszív, emellett nehezen kiszámítható. Sokkal fontosabb tehát pozícióban lenni, mint az LPA ellen. Ha kemény csatákra kerül sor, akkor a nyerő kezekkel több pénzt lehet nyerni, a vesztes kezeknél pedig csökkenteni lehet a költségeket.

Pozíción kívül a laza-agresszív játékos nem tud olyan hatékonyan blöffölni, hisz a félblöff emelések nem állnak rendelkezésére. Egy nagyon laza LAG-ot, akinek nagyon magas a PFR értéke (mániákus), már gyengébb kezekkel is lehet izolálni.

A LAG gyakran megpróbálja ellopni a másik vakját, ezért jó, ha időben kiismerjük lopási jellegzetességeit, hogy határozottan vissza tudjunk vágni. Ha ezt a játék korai szakaszában teszed, akkor tiszteletet is ébreszthetsz benne, és elveheted a kedvét a gyenge kezekkel történő lopástól.

Leginkább persze azt szeretnénk, hogy az összes játékos tőlünk jobbra üljön, de ez nem lehetséges. A szikla üljön tehát tőlünk balra. Ott ugyan csak keveset nyerhetsz tőle, de enélkül sem könnyű pénzt legombolni róla. Tőled balra legalább nem okoz nagy károkat, mivel a jó kezeit nem védi következetesen, és gyakran csak megad, így nem nyer eleget erős kezeivel. Ha viszont emel, akkor könnyen választhatod a dobást, mert valószínűleg több lesz nála, mint egy legmagasabb pár.

Ha hátsó pozícióban kérdéses kézzel (ász-kicsivel) emelsz első beszélőként, akkor aligha fog AT vagy AJ kézzel 3-betelni. A flop előtt, de a flop után is gyakran megvásárolhatod tőle a gombot. A vakjait a gyakori lopási kísérleteid ellen is csak a legerősebb kezekkel - tehát nem elég gyakran - fogja védeni.

A TAG-oknál sok érv szól mindkét oldal mellett. Helyhiány miatt azonban balra kell ülniük (nincs elég szikla!).

Először nézzük meg a jobb oldal hátrányait: az „emelés vagy dobás” elve miatt belső pozícióból első beszélőként sok nem feltétlenül első osztályú kézzel fog emelni (KQ, KJs, AT), melyekkel szemben ennek ellenére dobnod kell az AJ-t, sőt, az AQ-t is, egyszerűen azért, mert nem zárhatod ki nála a prémium kezet. Ezért ritkán kerülsz játékba, ami frusztráló lehet. A TAG, ugyanúgy, mint ahogy te is, a halakra pályázik. Ha tőled jobbra ül, gyakran meg fog előzni az emeléssel, így elszedi előled a halakat. Többrésztvevős potokban a TAG gyakran űzhet ki téged a játékból védekező és félblöff emeléseivel, még ha erősebb kezed is van.

Most pedig térjünk rá a lényegre, tehát amikor a TAG tőlünk balra ül. Mivel feszes játékosnak tart, legtöbbször tiszteletben tartja az emeléseidet, és a halakért folytatott küzdelem során nem áll olyan gyakran az utadba. Erős kézzel párbajban mindig lesz lehetőséged check/raise-t alkalmazni ellene a flopnál. Ha nagyon agresszív, és következetesen tartja magát az elveihez, akkor asztaltól függően akár még a törnnél is játszhatsz vele szemben check/raise-t. Néha még a vakját is el tudod lopni.

Természetesen nem mindig sikerül megkaparintanod a tökéletes ülőhelyet. Ha van 3-4 rossz játékos az asztalnál, akkor ez nem feltétlen jelent problémát. Ilyenkor meg kell próbálnod lehetőleg minél közelebb ülni a rossz játékosokhoz, még akkor is, ha ilyenkor a jobb oldali hely az övék. Ilyenkor ugyan nem tudod őket a flop előtt izolálni, és a flop után pozíción kívül kell ellenük játszanod, viszont gyakrabban leszel velük partiban azokban a vaklopási helyzetekben, melyekben bőségesen van lehetőségük a hibázásra, és ezáltal növelik a hasznodat. Jó asztaloknál még annak kockázatát is vállalhatod, hogy tőled jobbra üljenek, ha egyébként sok hal van a játékban. Semmi esetre se becsüld tehát le az asztalnál elfoglalt pozíciódat, és lehetőség szerint válaszd a legjobb helyet, de nem lehetsz túl válogatós sem. A játék során pedig szükség esetén még mindig megváltoztathatod a pozíciódat.

Ha kedvező alkalom kínálkozik a helyváltásra, akkor ne szalaszd el. Ehhez a következő feltételek szükségesek:

• Szabaddá válik egy hely.
• Nincs játékos a várólistán, hisz elsőként neki lenne joga a felszabadult helyre.
• Az új hely megfelelően javítja a viszonylagos pozíciódat a gyenge játékosokkal szemben.

A következőt kell tenned:

• Jegyezd meg az asztalszámot, vagy jelöld meg az asztalt a kurzorral az asztallistában.
• Várj, míg lezajlik az adott leosztás. Mikor a pénz a nyerteshez kerül, állj fel.
• Várj, míg tart a következő osztás (becslés).
• Ezután kattints duplán az asztallistában az asztalt jelképező kiemelt sorra.
• Ülj le a remélhetőleg még üres helyre.

Erre az egész lépéssorra azért van szükség, mert különben újra és újra ugyanarra a helyre kerülnél vissza, ha a játékot a kéz közben hagynád el, majd azonnal visszatérnél. A felállással az utolsó pillanatig várj, hogy ameddig csak lehet, foglald a helyet, nehogy visszatéréskor mindkét hely, a régi és az új is foglalt legyen. Néhány teremben (pl. PokerStars) tetszés szerinti időpontban lehet helyet változtatni leosztás közben, amennyiben nem veszünk épp részt a partiban.

Ha a pozíciócsere egyértelműen előnyös a várható nyereséged szempontjából, akkor hátsó pozícióból is végrehajthatod a cserét, feláldozva néhány ingyenjátékot!

Mikor hagyd el az asztalt?

Ha valamelyik asztal, ahol játszol, elfogadható, de nem túl jó, a játékkal párhuzamosan kezdj el másik asztalokat keresni. Mivel feszes játékosként sokszor dobsz, szabad kapacitásodat fordítsd arra, hogy még jobb lehetőségeket találj egy könnyebb asztal felkutatásával. Különösen akkor, ha rendelkezésedre áll szoftveres asztalkereső módszer, vagy Buddylist - ezekkel különösebb erőfeszítés nélkül célhoz érhetsz.

Milyen asztaloktól állj fel? Alapvetően azokat hagyd ott, ahol a legerősebb ellenfelek vannak. Ha egy ilyen asztalnál pluszban vagy, az még nem érv amellett, hogy maradj. A „szerencsesorozat” olyan jelenség, amely a múltra vonatkozik. A jövőről azonban nem mond semmit! Ez fordítva is igaz: egy adott asztal nem rossz pusztán azért, mert ott vesztettél. Ha sok a hal, az ilyen asztalnál erősen pozitív a várható értéked, ezért maradj ott.

Sok játékos egyébként pont fordítva gondolkodik. Ott maradnak azoknál az asztaloknál, ahol sok az erős játékos, mert vesztésben vannak. Nem akarnak vesztesként távozni, és megpróbálnak nullán kiszállni. Ez a túl személyes hozzáállás nem helyes. Nem szégyen veszíteni, ha a lapok úgy akarják, bárkivel előfordulhat. Az ilyet nem szabad személyes vereségként felfogni. Nem az asztalnál elért eredmény számít, hanem a teljes pókertőke, mégpedig hosszú távon. Ha vesztesként hagyod ott az asztalt, az nem sokat változtat a teljes pókertőkéden. Nyerő játékosként ezt el kell fogadnod.

Vannak egyéb okok is az asztal elhagyására, még ha épp nincs is helyette jobb. Van egy rossz tulajdonsága a halaknak, akik miatt az adott asztalnál ülsz. A jelenlétük kiszámíthatatlan, hajlamosak rá, hogy előbb vagy utóbb csődbe menjenek. Ha eltűnnek jelenléted okai, lépj le te is. A legtöbb rutinos játékos úgyis több asztalnál játszik egyszerre. Aki négy asztalnál játszik, az minden további nélkül bezárhat két kevésbé nyereségessé vált asztalt anélkül, hogy közben halálra unná magát, és a szabaddá vált kapacitását a keresésre fordíthatja.

Azonban a gyakori asztalváltás ellen is vannak érvek. Nyugtalanságot visz a játékba. Van, akit túlságosan megterhel az új asztalok felkutatása, és az túlságosan eltereli a figyelmét a játékról. Azt is érdemes átgondolni, hogy érdemes-e mindazt az információt veszni hagyni, melyekre az adott asztalnál sikerült szert tenni, csak hogy keressünk egy új asztalt, aminek két-három százalékkal magasabb a VPIP értéke. Az asztalnál rólunk kialakult képet is fontolóra kell venni. Ha nyerő játékosnak tekintenek minket, mert pluszban vagyunk, akkor ezt agresszív preflop emelésekkel és félblöffökkel ki lehet használni, és így nyomást gyakorolhatunk ellenfeleinkre. Ezt a tekintélyt sajnos nem vihetjük magunkkal egy új asztalhoz.

Összefoglalás

Sok átlagos játékos meglehetősen tisztes haszonra tesz szert a pókerezéssel, jóllehet nem is igazán tehetséges. Nagyon sok tehetséges és kreatív játékos pedig csődbe megy, mert nem helyesen választja ki az asztalokat. A tudásuk felett játszanak, és a legszívósabb ellenfelekkel mérkőznek meg. Ezzel elmulasztják a hasznot hozó helyzeteket, holott ez a titka a nyereségnek. Az a játékos nyerő, akinek a pénzről szól a játék, és az összes gondolata és cselekedete erre irányul. A nyerő játékos csak akkor játszik, ha valamilyen előnyt lát.

Soha ne játssz, ha nem vagy előnyben ellenfeleiddel szemben!

LINKEK
Kapcsolódó cikkek Játékos jegyzetek Bevezetés a nagy letétes stratégiába Vitafórum Vitasd meg a cikk tartalmát a fórumon