Bevezetés

A tartalomból:

• Milyen kézskálával játsszál?
• Hogyan alkalmazkodj különböző letétméretekhez?
• Hogyan játssz passzív és agresszív ellenféllel szemben?
• Hogyan játsszál a regulárokkal szemben?

A vakharc alatt olyan szituációt értünk, ahol a többi játékos, akik nem fizették ki a vakot, preflop dobnak és a kisvaknak megvan a lehetősége, hogy első cselekvőként nyisson a tétkörben.

A cikk bemutatja neked ezt a játékot a kisvakból és ezáltal közelebb hozza a vakharcot, valamint felvázol olyan dolgokat, amikre ügyelned kell, valamint hogy hogyan alkalmazkodjál az ellenfeledhez. 

Természetesen megfogalmazódhat a kérdés, hogy vajon mi teszi olyan különlegessé ezt a vakharcot és miért kellene különösebben hozzá alkalmazkodni. Fő szempontként a játékdinamikáját kell megfigyelni, egy ilyen heads-up partinak. Ez a szituáció alapvetően nem nem jelent mást, mint egy kis heads-up partit rövidkezű, vagy telikörű asztalnál. Ez azt jelenti számodra, hogy a saját játékod erősen függ az ellenfél játékától és különleges figyelmet kell szentelned, hogy átláthasd az ellenfél játékkoncepcióját és kihasználd a hiányosságait. A vakharcban arról van szó, hogy sohasem tudod végrehajtani a saját alapjátékmódodat, amiről meg vagy győződve hogy mindig pozitív várható értéke lesz.

Amennyiben több asztalon játszana, vagy az online póker mellett egyéb dolgokat is végez a számítógépén, akkor gyakran elfelejthette már ezeket a szituációkat. Ez sohasem következne be egy hagyományos heads-up partinál, mert a játékos megpróbálna az ellenfeléhez alkalmazkodni.

A pszichológiai különlegesség mellett van még egy újabb közvetlen hatás a kezedre nézve. Abból a tényből kifolyólag, hogy heads-upban vagy, drámaian megváltozik a kézerősség. Nehezedre fog esni, egy csúcs párt közepes melléklappal eldobni, az ellenfél raise Flop / bet Turn játékmódját követően egy száraz asztalon, ami egy normál 6 fős asztalon hagyományos dobást jelentene.

Azonban azt is csak ritkán tudod megmondani, hogy standard játékmódként végig megadj-e a csúcs pároddal. Tény, hogy kisebb a valószínűsége egy ellenféllel szemben, hogy mindketten jól betaláltatok a flopon, azonban az egyes ellenfélspecifikus játéktendenciák akkora jelentőséggel bírnak, hogy mindig az ellenfeledhez kell alkalmazkodnod.

Egy ilyen vakharc során a bátorságod is próbára van téve, amikor a readedet követve például egy közepes párral gyenge melléklappal megadsz egy „raise Flop / bet Turn / bet River" játékmódra száraz asztalon, hogy aztán elkaphasd a blöffjét. Ezekről a speciális alkalmazkodásokról a későbbiekben még ejtünk pár szót. Először az alapvető kérdésekre keressük meg a választ.

Az a kérdés, hogy miben különbözik a vakharc a kisvak és a nagyvak pozícióból. Miért van két cikk és miért nem egy? Nem lehetne egy vakharcot majdnem ugyanúgy játszani, függetlenül attól, hogy a kisvakot vagy a nagyvakot fizettük ki? Végülis ugyanarról a szituációról van szó.
Itt meg kell említenünk, hogy ugyanarról a szituációról van szó és úgy nézve, ugyanaz a szituáció kerül elemzésre. Azonban két teljesen különböző szemszögből kell figyelembe venni. Ebben a két különböző szemszögben rejlik az igazi különbség, vagyis a pozícióból amiből a szituációt megjátszod.

Amennyiben a kisvakból játszol, akkor meg kell küzdened a pozíciós hátránnyal, mivel preflop és postflop is az ellenfeled előtt kell cselekedned, és ezért némi információs előnybe kerül hozzád képest. Sohasem lesz lehetőséged a tétkört az első döntéseddel befejezned, és ezáltal nem lesz közvetlen ellenőrzésed alatt a potméret. Gyakran fenyeget majd az a veszély, hogy az ellenfél emelésekor egy marginális kézzel kell megjátszanod a nagy potot pozíción kívül. Ez egy hatalmas hátrány, mivel gyakran kerülsz olyan marginális szituációkba, ahol egy nagyon jól játszó ellenféllel szemben alig kerülsz előnybe és legjobb esetben is egy semleges várható értékért játszhatsz.

Az a célod tehát, hogy elkerüljed azt, hogy túl sok pénzt veszítsél egy ilyen szituációban. Ez azonban egy másfajta játékmódot követel meg, mint amilyet az ellenfeled képvisel.

Először is a következő kérdést kell megválaszolni: milyen kezekkel kellene emelned és milyen kezekkel csak kiegészítened?

Ezt a kérdést nem lehet általánosságban megválaszolni, és nem is kellene, mivel túl egyszerűen lett feltéve és ezért túl egyszerű és ezzel hibás választ adhat. Az a döntés, hogy emelsz, vagy kiegészítesz, nem csak a saját kezedtől függ, hanem nagyban függ az ellenfél játéktendenciájától is.

Ha röviden egy matematikai szemszögből vesszük figyelembe, akkor világossá válik, hogy preflop mindig korrekt esélyed lesz, hogy kiegészíthesd a vakodat. 3:1 esélyed lesz az egészítésre és csak 25% részesedésre lesz szükséged, hogy +EV-ben adhass meg. Így tekintve, minden kezet ki kellene egészítened, mivel a megadás várható értéke nagyobb, mint a dobás várható értéke. Így azonban még több dolgot nem veszel figyelembe.

Teljesen figyelmen kívül hagyod, hogy sohasem lehetsz biztos abban, hogy a nagyvak nem emel-e, ami által egy magasabb árat kell fizetned, hogy megnézhesd a flopot. Emellett megfeledkezel róla, hogy postflop pozíción kívül vagy, és kezdeményezés nélkül játszol egy olyan ellenféllel szemben, akinél bármilyen lap lehet.

Alapként egy „emelj vagy dobj" stratégia javasolt, ahhoz is, hogy az ellenfél tendenciáját jobban felismerd. Erre egyszerű a magyarázat. Az emelés által megragadod a kezdeményezést és megkönnyíted a postflop játékod egy hagyományos ellenféllel szemben, mivel az első akcióval nyomás alá helyezed, és ezáltal hibára kényszeríted. Ehhez még hozzájön, hogy egy agresszív stratégiával közvetlenül információhoz juthatsz az ellenfél preflop tendenciájának tekintetében.

Túl gyakran dobja be ilyen emelésekre? Ha igen, akkor ez jó neked és tovább játszhatsz így, közvetlen nyereményt meríthetsz ebből a szituációból, és ezáltal kizsákmányolhatod. Amennyiben afelé tendál, hogy túl gyakran adja meg az emelésed, vagy a 3beted, akkor a játékod ehhez igazíthatod.

Ha nem kezdesz egyből egy agresszív stratégiával, akkor hiányozni fognak az információk, amivel közvetlenül behatárolhatnád az ellenfeledet. Ehhez még hozzájön az is, hogy a kisvak kiegészítésével semmifajta információhoz nem jutsz az ellenfél kézskáláját illetően, aki minden flopon tarthatna egy potenciális szörnyet. Amennyiben nem eléggé kifinomult a kézolvasási képességed, akkor postflop a kiegészítést követően nagyon kellemetlen szituációkba kerülhetsz, amivel számos hibát követhetsz el. Pont a saját hibáktól kellene eltekinteni, ha az a célod, hogy nyereséges legyél.

Alapvetően elmondható, hogy a hívásméret különbözősége nem különösebben nagy. Mégis találkozni ezzel és azzal az apróbb különbséggel. A kérdés, amire keressük a választ így hangzana: 100 nagyvaknyi effektív letétnél 3, vagy 4 nagyvaknyit kellene-e emelni a kisvakból?

Mindkét oldal mellett érvelhetünk, ami az adott döntést alátámasztaná. A nagyobb hívásméret mellett szól, hogy ezáltal nagyobb kiszállási részesedést érhetünk el, és ezáltal kevésbé vagyunk arra kényszerülve, hogy postflop pozíción kívül játszunk. Egy kisebb hívásméret mellett szól, hogy postflop egy kisebb potért játszhatsz, valamint jobban jöhetsz ki a kezeddel, ha netán megadnák. Mindkét elgondolást tovább vezethetjük és minden oldalról figyelembe vehetjük. Végső soron mégis a saját játékérzés és a saját játékstílus lesz a döntő, ami eldönti, hogy melyik irány mellett tegyük le a voksunkat.

A különbség, ami adott esetben felléphet, mindig személyes konzekvenciával jár, ami az egyik játékosra negatívan hat, míg a másik játékosra pozitív hatással lesz. Itt az számít, hogy megtaláljuk a személyre igazított választ, amitől aztán kellemesen érezzük magunkat. Egy 3,5 nagyvaknyi emelés méretnek szintén lenne értelme. Mindig a saját játékstílustól függ.

Nagyon gyakran érdeklődnek a hagyományos kézskála után, amit aztán felírhatunk, hogy egy bizonyos táblázat segítségével megjátszhassuk. Természetesen leülhetnénk és egy bizonyos kézskálán dolgozhatnánk, amivel 100 nagyvak mellett minden ismeretlen ellenféllel szemben nyitó emelhetünk..

Nagy hirtelenjében pl. a következő használható kézskálát állíthatnánk fel az első pillantásra: 22+, A2s+, K9s+, QTs+, T8s+, 95s+, 65s+, A2o+, KTo+, QTo+, 87o+

Az egyszer már biztos, hogy nem helytelen egy ilyen kézskálát kidolgozni, hogy aztán egy ismeretlen játékossal szemben alkalmazhassuk kiindulópontként, és a későbbiekben az információ birtokában, amit az ellenféllel szembeni tapasztalatból gyűjtöttünk alkalmazkodhatunk a játékoshoz. Ha egy kicsit közelebbről is figyelembe vesszük a kézskálát, akkor észrevehetjük, hogy nem egy rossz kiindulási pont a hagyományos kézskálát illetően. Azonban olyan súlyos hibákat tartalmaz, amit elsőre teljesen figyelmen kívül hagynánk. Főleg az alacsony melléklapos ászoknál kell nagyobb szűkítést végrehajtani, mert túl könnyedén dominálhatnának. Nehéz a tendencia tekintetében domináns kezet pozíción kívül nyereségesen megjátszani. Az alacsony melléklapos ászokat egy vakharc során mindig fordított implikált eséllyel játszod meg. Ennek feltétlenül tudatában kell lenned.

Ezért kellene a különböző színű ászokat részben kihúzni és esetleg A8o+ -tól kellene őket emelni.

Ugyanez a gondolat vonatkozik általánosan az egyszínű Ax-re is alapjában véve, ahol tovább gondolva figyelembe kell venned, hogy megvan a lehetősége, hogy flösshúzót találsz be, amit aztán agresszíven tovább játszhatsz, és ezáltal hatalmas implikált esélyt kapsz. Ebben az esetben nem kell olyan erős húzásokat végezni, mint a különböző színű ászoknál. Saját tapasztalattól függően minden egyszínű Ax lappal nyitó emelhetünk, vagy az egészen kicsiket elhagyhatjuk. Egészen más terület a kézskálák tekintetében a zsebpár esete. Sokan játsszák meg alapvetően a zsebpárokat minden pozícióból. A vakharcban tisztában kell hogy legyél vele, hogy a kicsi zsebpárodat javulatlanul pozíción kívül leginkább csak blöffölő kézként használhatod, nagyobb esély nélkül a javulásra.

Amennyiben nem talál be a drilled a flopon, akkor bet/fold flop, bet/fold turn, vagy bet/fold flop, check/fold turn, check/fold river-t kell játszanod.

Amennyiben egy olyan ellenféllel játszol, aki a rendszeres postflop megadásaival kellemetlen helyzetbe hoz a zsebpároddal, akkor el kellene legalább azon gondolkoznod, hogy az egészen kicsi párokat kihúzzad a listáról, mivel ezekkel alig lesz esélyed, hogy a potot javulatlanul és a megadott folytató nyitást követően megnyerjed. 66 vagy 77-től felfelé, nagyobb az esélyed egy alacsonyabb betalált párral szemben, hogy megnyerjed a terítést, aki a flop találatát követően megadta a folytató nyitásodat.

Egy ismeretlen játékossal szemben minden további nélkül bent hagyhatod a választékban a kisebb zsebpárokat is, amennyiben valamennyire biztosan fogsz tudni bánni ezzel a szituációval postflop. Ha észreveszed, hogy problémád támad vele, hogy postflop tovább játsszál vele egy folytató nyitást követően, nem szégyen ha nem fogsz többet vele nyitó emelni.

Összességében nézve a kezednek két különböző kéztípusból kellene állnia:

• Azok a kezek, amik jó eséllyel csúcs párt találnak be a flopon.
• Azok a kezek, amelyeknek jó a játszhatósága és kitartanak.

A fent bemutatott kéztípusoknál kivételt kell tenni. Világos hogy az A4o-nak elfogadható részesedése van a legtöbb megadási kézskálával szemben, és nagy jól betalálhat egy csúcs párt, azonban figyelembe kell venni ebben az esetben a fordított implikált esélyt. Végeredményben mindenki saját maga dönti el, hogy hol húzza meg a vonalat. Fontos azzal tisztában lenni, hogy egy vakharc során ne hagyjuk magunkat olyan szituációba sodorni preflop, amivel postflop nem tudnánk megbirkózni.

Láthatod, hogy képes vagy rá felállítani egy hagyományos kézskálát. Azzal is tisztában kell lenned, hogy inkább afelé tendáljál, hogy a kézskáládat feszesebbé alakítsad, mivel ezáltal a postflop pozíciós hátrányoddal vissza tudjál vágni. Ha a későbbiekben több információ áll rendelkezésedre az ellenfélről, akkor ennek megfelelően igazíthatod a kézskáládat is.

Sok játékos megfeledkezik róla, hogy esetenként a játékát különböző a letétméretekhez igazítsa. A következő rész ezzel az alkalmazkodásokkal fog foglalkozni.

Ilyen mértékű letétméretnél tudatában kell lenned, hogy nagyon negatív hatással lesz a postflop pozíciós hátrányodra, mivel egy jó játékos az ilyen méretű letétnél könnyebben megadhatja a nyitóemelésed, hogy a pozíciós hátrányod postflop teljes mértékben kijátszhassa.

Az ellenfél ilyenfajta játékmódjánál igazítanod kellene a kézskláládat és afelé kell hogy tendálj, hogy több spekulatív kezet nyitóemeljél, hogy ezáltal kihasználhasd a hatalmas implikált esélyt. Némely játékos a vakharc során a top pár top kicker kezet rögtön nut-kézként kezel, anélkül hogy rápillantana a letétméretre. A valamelyest áthelyezett kézskáláddal (áthelyezett abban az értelemben, hogy több spekulatív kezet emelsz és könnyen dominálható kezet dobsz) kihasználod az ellenfeled hiányos alkalmazkodását. Ezekután eldöntheted, hogy mely kezekkel játszol majd pozíción kívül az igazán nagy potokért és ezáltal csökkented a lehetőségét, hogy egy dominált kézzel játszál pozíción kívül.

Ilyen szituációnál el kellene attól tekinteni, hogy olyan kézzel, mint A6, K9, vagy valami hasonlóval nyitóemeljünk, mivel akkor igazából nyerhetsz kisebb potot, de fennáll a dominancia veszélye egy ellenállást követően és akkor megpróbálsz olyan olcsón, ahogy csak lehetséges eljutni a terítésig, ami szinte sohasem fog összejönni. Hogy elkerülhesd ezt a problémás szituációt, feltétlenül javasolt egy preflop bedobás!

Amennyiben egy olyan ellenféllel játszol, aki egy magas letétméretnél többször is 3betel, akkor nem kellene hogy eltérítsd magad abba az irányba, hogy túl sok kezet megadjál pozíción kívül az implikált esélyre való tekintettel, hogy aztán egyenesen játszál tovább. Az implikált esély, amit adhatsz magadnak erősen pozíciófüggő. Mivel alapvetően sokkal nehezebb dolgod van pozíción kívül a számodra kedvező szituációban középre tolnod az összes letéted, ezért nem kellene olyan sok spekulatív kezet 3betre megadni.

Ebben az esetben azt kell kitalálni, hogy milyen messze hajlandó menni az ellenfél preflop. Egy jól megválasztott 4bet mérettel kérdés elé állítod az ellenfelet, hogy betegye a teljes letétjét, vagy inkább dobjon. Attól függően, hogy az ellenfél hajlandó olyan kézzel, mint 88, AJ preflop 140 nagyvaknyit betenni, afelé kellene tendálnod, hogy preflop többszörösen 4bet-eljed (amennyiben ezekkel a kezekkel nem szeretne all-in menni!), vagy az emelési késkáládat leszűkítsed, ahhoz hogy egy ilyen szituációnál többszörösen mint favorit tehessed a zsetonjaidat középre.

Egy lehetőség lenne még, amivel eljárhatsz masszív 3betelővel szemben a következő ötlet, amit azonban óvatosan kellene alkalmazni. Azzal kezdhetsz, hogy a 3betet preflop megadod. Itt azonban nem csak a nagy implikált esélyedre adod meg. A megadásoddal az a fő cél, hogy az ellenfelet szamárhívással a flopon és/vagy a turnön, amit nagyjából ½ és 2/3 potméret közé tehetsz, összezavarjad a koncepcióját, hogy aztán a közepesen magas potot begyűjthesd.

Ennél az alkalmazkodásnál, mindig erősen kellene arra ügyelned, az ellenfeled az eddigiek során feltűnt-e már a postflop blöffemeléseivel. Mivel egy olyan ellenféllel szemben, aki nagyon szívesen emel ilyen 3betelt potnál a szamárnyitásra, az lesz a következménye a játékmódodnak, hogy nagyon sok pénzt szórsz ki az ablakon.

Amennyiben az ellenfél meglehetősen gyenge és egyenesen játszik, akkor többször is fog dobni a szamárhívásodra egy 3betelt potnál, vagy legalábbis a kézskálájának nagy részétől elbúcsúzik, ha a turnön egy lépéssel tovább mész és ott annyira háttérbe szorulsz, hogy függővé teszed magad a kezedtől. Ha egy meglehetősen kiegyensúlyozott kézskálát tartasz, hogy aztán ezt a lépést nem csak blöff kezekkel teszed meg, hanem tartalmaz még drillt és nutflösshúzót, úgy nehezére esik az ellenfélnek egy ilyen helyzetben ellened játszani.

Főként a gyenge feszes ellenfelekkel szemben, akik nagy potoknál afelé tendálnak, hogy inkább dobjanak, minthogy push-oljanak, nyereségesen lehet játszani velük. Emellett még bekorlátozzák majd a preflop 3betelésüket. Amennyiben jól időzítve alkalmazod ezt a játéklépést, és a kézskáládat kiegyensúlyozod AA-val és KK-val, akkor ilyen helyzetben nagyon jó +EV szituációt teremthetsz magadnak.

Ezt az alkalmazkodást, azonban csak óvatosan javasolt megtenni. Gyakran kényszerülünk arra, hogy túl sok asztalt donkoljunk, illetve kevésbé ügyelünk igazán a saját kezünkre, és túl sok blöff pusht hajtunk végre.

Gondolkozz el még egyszer azon, hogy milyen ellenfelekkel szemben és milyen asztalon lehetne tökéletesen végrehajtani ezt a játékmódot. Már csak magával a játékmóddal való foglalkozással érezni fogod, hogy mennyit javul majd a játékértelmezésed és összességében egy jobb érzést kapsz a szituációt illetően, mivel szinte minden lehetséges játékmóddal elboldogulsz.

Összességében nézve a beülőnél több letéttel rendelkezőknél különösen fontos, hogy átlásd az ilyen szituációban az ellenfél tendenciáját és ehhez igazítsad a preflop kézskáládat. Amennyiben egy hagyományos kézskálával játszol itt tovább, és az az érzésed támad, hogy nagyobb letétnél valósággal ide-oda löknek, akkor fennáll a veszélye a lejtőre kerülésnek, ami különösképpen a deep letéteseknél rosszul fog festeni a nyereségi rátára nézve. 

Amennyiben egy 95, vagy 80 nagyvaknyival rendelkező játékossal játszol, akkor nem vagy arra rákényszerülve, hogy az ellenfeledhez igazítsad a játékodat. Ha egy 50 nagyvaknyival rendelkezővel játszol, vagy akár a legkevesebb letéttel rendelkezővel 25 nagyvaknyival, vagy kevesebbel, akkor már el kellene gondolkoznod azon, hogy mennyiben kellene a játékodat hozzájuk igazítani.

Az alkalmazkodásod ennél a résznél két különböző úton történhet meg, amit aztán lehet kombinálni is.

Egyrészről megtarthatod a kézskáládat, és megváltoztathatod a hívási méretet, hogy aztán a szituáció igazolhassa a döntésed.

Másrészről megtarthatod a hívási méretedet, viszont cserébe megváltoztatod a kézskáládat. Az hogy melyik variációt választod végül, az mindig rajtad és az ellenfeledtől fog függeni.

Egy olyan kisletétessel szemben, aki olyan szélesre húzza a játékát, hogy egy vakharc során a letétjét szinte tökéletesen kihasználhatja, és nagyon jó visszalopási all-in kézskálával rendelkezik, annál rá vagy kényszerülve, hogy megváltoztasd a kézskáládat, hogy megfelelő legyen a kisletétes játékod. Itt akár azzal is kezdhetsz, hogy első kezdeményezőként pusholsz, vagy úgy alakítod a kézskáládat, amellyel egyrészről egyszerű raise/fold, illetve raise/call döntésed lesz. Mindkét kiindulási pontnak megvannak az előnyei.

Ezáltal, hasonlóan egy versenyhez, szinte tökéletesen kihasználod a pushnál a kiszállási részesedést, mivel a kisletétes mindig rá lesz kényszerülve, hogy egy elfogadható kézzel adjon meg. Amennyiben továbbra is normál módon emelsz, akkor becsaphatod az ellenfelet, hogy ő gyengébb kezet pushol, aminek részesedési hátránya lesz a raise/call kézskáláddal szemben.

Egy kiindulási pont emellett a döntés mellett a következő elgondolás lenne: amennyiben az ellenfeledet „professzionális" kisletétes játékosként határozod meg, akkor afelé kellene tendálnod, hogy közvetlenül all-in menj, minthogy hagyományosan emelj, mivel ez az ellenfél sokkal jobban jártas a megfelelő kézskálában, amivel a nyitó emelésre pusholnia kell, tehát ebben a szituációban a részéről aligha számíthatsz hibára.

Ha közvetlenül pusholsz, akkor csak megadni, vagy dobni tudna, és meg kell próbálnia meghatározni a kézskáládat, ami nehezére fog esni, mivel egy „professzionális" kisletétes játékos egyszerre több asztalon is játszik és aligha lenne jó read-je a kézskáládra, amit egy ilyen szituációban gyűjthetne. Minél szakértőbb a kisletétes játékos, annál hamarabb kellene közvetlenül push-olnod. Ha egy passzív hallal szemben játszol, aki nem tudja kihasználni a kisletétjét, akkor továbbra is csinálj hagyományos nyitó emelést, mivel postflop normális hívásmérettel még mindig nagyon jó kiszállási részesedést tudsz elérni.

Eddig ez nem is hangzik olyan rosszul. De még mindig nem világos, hogy melyik játékmód felel meg melyik játékosnál a legjobban. Ezért következik mindkét feltevés elemzése, valamennyire matematikai síkon. 

S: A kisletétes letétmérete a vaktétel levonását követően (nagyvakban megadva)
pH: A saját all-in kézskála (%-ban megadva)
cH: Az ellenfél megadási kézskálája (%-ban megadva)
E: Az all-in kézskáládnak és az ellenfél megadási kézskálájának a részesedése

Kiszállási részesedés: f = 1 - cH

Összesen három különböző kiindulási pont lehetőség adódik ilyen kéznél:

• a) Bedobod a kisvakodat -> a kisletétes 1,5 nagyvaknyit nyer, és te 0,5 nagyvaknyit vesztesz.
• b) Pusholsz és a kisletétes bedob -> 1,5 nagyvaknyit nyersz, a kisletétes 1 nagyvaknyit veszít.
• c) Pusholsz és a kisletétes megad -> a részesedésed megmutatja, hogy hosszútávon mennyit nyersz/vesztesz.

Ha a fenti egyenleteket, az összegyenletbe helyettesítjük, akkor ezt még átalakíthatjuk, hogy a későbbiekben kevesebb gépelést végezzünk. Ez végülis csak egy kicsi matematika játszadozás, aminek nincsen számottevőbb jelentősége.

A leegyszerűsített egyenlet tehát a következőképpen fog kinézni:

Ezeknek az információknak a birtokában megnézheted a várható értékedet. Ehhez az Equilator segítségével kiszámolod még a részesedést, a kézskála százalékos részét.

Ezek után kiszámíthatod az egyes lehetséges kimeneteleket és összeadhatod, vagy egyből használhatod az összes várhatóérték összehasonlítását. A könnyebb követhetőség miatt és bizonyításként, hogy lásd mindkettő ugyanazt azt az eredményt szolgáltatja, a következőkben mindkét számítási folyamatot bemutatjuk.

Ha korrekt az ellenfél kézskáláját illetően a feltételezésed, akkor az all-in kézskálád nem lett tökéletesen megválasztva, mivel ezzel hosszútávon veszteséges leszel. Az all-in kézskálád természetesen nem teljesen rossz, mivel ezzel még mindig egy magasabb várható értéket kapsz összehasonlítva azzal a stratégiával, ahol a kezeid 100%-át bedobnád (EVfold = -0.5BB).

A célod nem az kell, hogy legyen, hogy ezt a 100%-dobási-stratégiát megverje a push stratégiád, hanem minden egyes szituációból a maximális várható értéket érjed el. Ahhoz hogy egy jobb eredményt kapjunk, jelenleg csak az az út adott, hogy különböző kézskálákkal játszadozzunk és megnézzük, hogy az egyes esetekben hogyan néz ki az EV.

Ha a kezeid legjobb 50%-át pusholod, akkor a következő értéket kapnád:

Feltételezhető, hogy ez a maximális EV amit elérhetünk, mivel ilyen kicsi letétnél arra kell ügyelned, hogy a dobásnál ne veszítsél túl sokat. Ennek köszönhetően kisebb korrigálást végezhetsz a részesedésen, amit a megnövekedett kézskála okoz. Ha nagyobbak a letétek, akkor értelemszerűen eltolódik a gondolat egy bizonyos ponttól, amivel a részesedési veszteséged miatt több veszteséged lesz, mint amennyit a megnövekedett kézskáláddal megspórolhatnál.

Ezzel a módszerrel tehát az ellenfél megadási kézkálájának és a letétméret feltételezésének értelmében kipróbálhatod, hogy a különféle all-in kézskálával mekkora maximális várható értéket érsz el.

Az egyszerűség kedvéért a következő excel táblázatot is használhatod: EV Excel táblázat: push első beszállóként

Vidd be a táblázatba egyszerűen az összes értéket és az EV automatikusan kiszámításra kerül. Egy kis szorgalmi munkával tehát nagyon jó +EV all-in kézskálákat tudsz különböző megadási kézskálákkal és letétméretekkel szemben kiszámolni.

Emellett a módszer mellett, amit arra találtak ki, hogy ellenfél specifikusan pusholjunk a kisvakból +EV-el, létezik egy másik lehetőség is, hogy a kisvakból egy biztos +EV all-in kézskálát hozzunk létre, ami minden ellenféllel szemben +EV lesz.

Ennél a résznél a Sklansky-Chubakov számokat alkalmazzuk, hogy tudjuk azt, hogy a kézzel pusholni kellene, vagy mégsem.

A koncepciónak idevágó levezetése kissé szétrobbantaná a kereteket. A Sklansky-Chubakov számokkal és a preflop pushokkal kapcsolatban létezik egy másik cikk, amit itt találsz meg.

Igazság szerint ez az ellenkező nézőpontjából íródott a kisletétes stratégiának, de nagyletétesként is követheted ezt a stratégiát, amennyiben első cselekvőként a kisvakból egy kisletétes ellen játszol, mivel ebben a szituációban és a hatékony letétméret értelmében magad is kisletétessé válsz.

Nos természetesen az is érdekes lehet, hogy milyen távlatban lehet matematikailag egy ilyen raise/call, illetve raise/fold játékmódot alkalmazni.

Az elején itt is szükséged lesz az összes paraméterre:

S: A kisletétes letétmérete a vaktétel levonását követően (nagyvakban megadva)
rH: A saját emelési kézskála (%-ban megadva)
r: A saját nyitóemelési hívásméreted (nagyvakban megadva)
cH: Az ellenfél megadási kézskálája (%-ban megadva)
pH: Az ellenfél all-in kézskálája (%-ban megadva)
pcH: A saját all-in készkála (%-ban megadva)
E: A részesedésed az all-in készkálád az ellenfél all-in kézskálájával szemben

Kiszállási részesedés: f = 1 - cH - pH

A következő kiindulási lehetőségekről, amelyek még felléphetnek.

• a) Bedobod a kisvakodat -> a kisletétes 1,5 nagyvaknyit nyer. Te 0,5 nagyvaknyit vesztesz.
• b) Emelsz, a kisletétes bedob -> 1,5 nagyvaknyit nyersz. A kisletétes 1 nagyvaknyit veszít.
• c) Emelsz, a kisletétes pushol, te dobsz -> A kisletétes 1 nagyvaknyit +r nyer. Te r-t veszítesz.
• d)  Emelsz, a kisletétes pushol, te megadsz -> A részesedésed megadja, hogy hosszútávon mennyit nyersz vagy veszítesz.
• e) Emelsz, a kisletétes megad -> Fogalmad sincsen, hogy mennyit fogsz hosszútávon postflop nyerni, vagy veszíteni, és nincsen lehetőséged sem, hogy felállítsál egy feltevést ezzel kapcsolatban.

Láthatod, hogy itt már öt különböző kiindulási lehetőség is van. Önmagában ez nincsen rád hatással, amíg egyenként ki tudod számolni a lehetőségek várható értékét. De már itt is van a nagy probléma. Nem tudod. A lehetséges postflop játék új összetettségén keresztül, nem áll több elfogadható lehetőség a rendelkezésedre, megfelelő feltételezések felállítása nélkül (egy ilyen feltételezés lenne közvetlenül feltéve, hogy az ellenfél push-or-foldot játszik a nagyvakból), ami meghamisítaná az eredményt.

Egy közepes nagyságú probléma előtt állsz. A feltételezések alapján nem tudnál egy minőségi kijelentést tenni a várható értékkel kapcsolatban, még akkor se, ha ismernéd az ellenfél kézskáláját, mivel a lehetséges postflop játék túlságosan összetett ahhoz, hogy matematikailag felállítsuk és megoldjuk.

Összességében nézve, mindenképp át kell gondolnod egy ilyen szituációnál, hogy teljesen rosszul feltételezi, ha olyan kezeket mint QTo, vagy A6o állandóan raise/fold-olna, anélkül hogy valamiféle feltételezése lenne az ellenfél kézskálájáról és erre postflop hogyan reagálnál egy akciót követően. Mielőtt még belekeverednél egy ilyen játékba, okosabb dolog az ellenfél potenciális all-in kézskálájáról elgondolkodni, és egy jó all-in kézskálát kidolgozni/megsaccolni és egyből a közvetlen all-in mellett dönteni. Ehhez a módszerhez a matematikai alapok is a rendelkezésedre állnak.

Amennyiben a kisletétes nagyon feszes az all-in kézskálájában és afelé tendál, hogy preflop megadjon, hogy postflop fit or fold pókert játsszon, úgy továbbra is hagyományosan nyitó emelhetsz, mivel ez az ellenfél túl gyakran fog téged preflop a kezedből kiszorítani. Egy ilyen ellenféllel szemben két kiindulási pontod van az igazodást illetően, amit vagy egyenként, vagy kombinálva alkalmazhatsz.

• Kiszélesíted az emelési kézskáládat
• Megnöveled a preflop emeléseid számát

Mindkét kiindulási pont ugyanazt a célt szolgálja elérni, bár különböző utakon. Az ellenfeledet a gyenge feszes játéka miatt a legjobban szeretnéd megbüntetni, amennyiben nagyon sokszor ellopod előle a potot, ha egyikőtök sem talált be és egy dobással, vagy a legjobb kezet adja fel, vagy pedig egy hatalmas pot részesedési résztől válik meg.

Az első igazodással képes vagy sok kisebb potot lopni. A második igazodás megadja annak az esélyét, hogy nagyobb potot is ellopjál.

Azonban valamennyire kell, hogy legyen arról fogalmad, hogy hogyan néz ki a flopon a részesedésed egy kész kézzel szemben, hogy egy ellenféltől érkező pusht követően flopon nehogy egy rossz azonnali bedobást alkalmazzál. Ha megvan az esély, akkor meg is kéne adni.

Következzen egy példa, ahol nem kellene olyan gyorsan bedobni, amennyiben tudatában vagyunk annak, hogy az ellenfél flopon fit or fold-ot játszik.

18$-t kell megadnod, hogy 52$-t nyerjél és ezért a megadásodra 2,88:1 esélyed lesz. Tehát 25,7% részesedésre lesz szükséged az ellenfél kézskálájával szemben, hogy ebben az esetben egy +EV megadásról beszélhessünk.

Mivel az ellenfélnél csak kész kézből indulhatsz ki, a következő kézskálák jöhetnek számításba:

A teljes részesedésed ezzel a kézskálával szemben 30,1%-nál van. Ebben az esetben tehát mindig +EV-d van a megadást illetően, és nem kellene bedobnod!

Láthatod tehát, hogy néha belefuthatsz egy drillbe, de ez nem közvetlenül jele egy rossz megadásnak. Amennyiben megfelelő az ellenfél all-in kézskálájáról a feltételezésed, akkor megvan a +EV megadásod és alkalmaznod is kellene mindig.

Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy ebben a kézskálában nincsenek félblöffök (sorhúzók), ami a részesedésed a teljes kézskálájával szemben még jobban javítaná.

Amennyiben rá vagy kényszerítve, hogy egy olyan játékos ellen játsszál, akinek kb. 50 nagyvaknyi letétje van, akkor a játékmódodat a postflop tendenciájához kell hogy igazítsd. Ha tisztában van a játékos a letétméretének erősségével, és ennek megfelelően jól is használja a letétjét, hogy pozícióból úsztasson, ami ellen aligha tudnál cselekedni, mivel egy lépéssel rá vagy kényszerítve, hogy a teljes 50 nagyvaknyi letétet középre toljad, ajánlott egyszerűen feszesebben játszani a kisvakból, és nem teljesen 100%-ig folytató nyitást alkalmazni a flopon találat esetén.

Itt az a lényeg, hogy a közepesen nagy potot a terítésig vigyük, hogy ott aztán a találatoddal jó esélyed legyen megnyerni a terítést. Amennyiben az ellenfél egy találatot követően közvetlenül a teljes letétjével játszik, akkor ebben az esetben minden csúcs párral beteheted az összes letétedet, és nem kell arra gondolni, hogy olcsón eljussál a terítésig. Tehát mindig az ellenféltől függ, azonban nem árt, ha gondolsz arra, hogy pontosan egy ekkora letétméret alkalmas arra, hogy postflop félblöff pusht alkalmazzunk vele, mivel általánosságban biztos lehet az ellenfél egy nagyon magas kiszállási részesedésben.

Ha tudomása van róla az ellenfélnek, hogy ezzel a játékoddal pont a lépése ellen akarsz védekezni, vagy őt magát akarod ez ellen a játékos ellen felhasználni, és te akarsz az lenni, aki all-in megadásra kényszeríti, hogy ezáltal a kiszállási részesedés a te oldaladon legyen.

Ha egy olyan ellenféllel játszol, aki nagyon gyakran megadja a preflopemelésed és a flopon, valamint a turnön a közepesen erős kezét nem tudja bedobni, akkor ki kell találnod azt, hogy abban az esetben hogyan játszik amikor meghagyod neki a kezdeményezés lehetőségét. Nincsen értelme az alapjátékmódjánál maradni és egy nagyszázalékos flopot találat nélkül továbbra is folytató nyitni, hogy aztán a turnön azelőtt a döntés előtt álljunk, hogy alkalmazzuk-e a második töltetet is.

Valamennyire agresszív játéknál vissza kell venni a tempóból és meg kell nézni, hogyan fog az ellenfél reagálni arra, ha elkezdesz a flopon passzolni. Átveszi-e a kezdeményezést és megpróbálja begyűjteni a potot, vagy állandóan hátulról passzol a flopon. A flopos passzolásoddal lehetőséged nyílik arra, hogy több információt szerezzél az ellenfeledről.

„Információért" passzolsz, amit eddig esetleg a hívásokból ismersz. Attól függően hogyan reagál az ellenfél, hozzá fogsz igazodni. Ha többször passzol hátulról a flopon, akkor egy jó lehetőséget találtál arra, hogy meglehetősen olcsón marginális kézzel, de terítési értékkel eljussál a terítésig és pozíción kívül potkontroll szerint játssz. Ha minden flopon hívni fog, akkor egy új döntés elé állítod, és passz/emelsz flopon. Ezek a check/raise-ek nem csak értékért vannak, hanem hogy többször blöffölj velük.

Ha az ellenfél a „check/raise flop, bet turn" játékmódra továbbra is megadna a közepes párral, akkor ez azt jelenti számodra, hogy egy tökéletes játékmódot találtál, hogy a maximális értéket kihozhasd a csúcs párodból.

Ha idegesítené az ellenfelet a blöffemelésed a flopon és elkezdené a flopon közepesen erős kész kezet hátulról passzolni, akkor máris segített neked, mivel a potot találat nélkül és pozíción kívül alacsonyan tarthatod, és meglehetősen jól mehetsz a terítésig.

Az ötlet, hogy preflop agersszorként check/call-olnál, eléggé bátor módszer, mivel ezáltal semmiféle információt nem szereznél az ellenfél kézerősségéből és a turnön pozíción kívül egy újabb nehéz döntés előtt állnál. Egy ilyen ellenfél esetén ezért eltekintenék ettől a játékmódtól általánosságban nézve, mivel ennek a játékmódnak akkor a legnagyobb a várható értéke, ha egy olyan agresszív (fél-)blöffölővel játszol, aki ellen magad is blöfföt idézhetsz elő a közepesen erős kész kezeddel.

Ha észrevesszük, hogy ilyen megadóállomással szemben semmire se megyünk postflop, akkor a saját kézskálánkat feszesebbé kell alakítani, hogy elég gyakran tartsunk csúcs pár kezet ebben a szituációban, és vékonyan értékért hívhassunk. A cél az, hogy egy találat esetén elég gyakran végig hívjunk minden tétkört értékért, részben nagyon vékonyan, hogy arra vezessük rá az ellenfelet, hogy többször dobja be közvetlenül a flopon, vagy a turnön a közepes párját.

Néhány játékos szeret preflop megadni, hogy aztán nagy százalékban félblöffként, vagy tiszta blöffként emeljenek flopon, abban a reményben, hogy aztán feladjad a kezed a folytató nyitásod követően. Itt azt kell tenni, hogy az ellenfél akcióját közvetlenül vissza kell adni flopon, vagy a jó kész kezedet blöff elkapókét alkalmazd, ha az ellenfél tovább tüzel a turnön.

Természetes igaz ebben az esetben: minél veszélytelenebb a kezed az asztal tekintetében, annál hamarabb megadhatod a flopemelést, hogy aztán a turnön check/call-oljál, hogy aztán egy további blöffhívást elkaphassál a riveren. Abban az esetben, ha a turnön veszélyesebbé válik az asztal számodra, hogy erre check/raise-elj, hogy a letétedet egy neked szebb szituációban az asztal közepére tolhassad és az ellenfélnek megmutasd, hogy nem tud az ellenfeled ilyen egyszerűen kilökni egy vakharc során a potból.

Másként fest a helyzet, ha az asztal már a flopon húzóterhessé válik és nálad csak egy közepesen erős kéz van, amit a következő példa is mutatni fog.

Afelé kell, hogy tendáljál, hogy közvetlenül a flopon 3beteljél. Mivel szívesebben szeretnél húzókkal szemben játszani, ezért jobb egy 3bet-elés, mint a közvetlen all-in. Ennek az az előnye, hogy az ellenfélt megtéveszted a kiszállási részesedéseddel, amikor egyáltalán nincsen, hogy aztán húzójával újfent visszaemeljen, illetve pusholjon. Ha közvetlenül pusholsz, akkor részben be fogja dobni a húzóit, azonban sohasem dobna el egy a tiédnél jobb kezet.

Amennyiben ebben a szituációban nálad lenne a nut flösshúzó, akkor javasolt egy hasonló hívási méret választás egy 3betnél, mivel ezzel hasonló hatást fogsz elérni és akkor dominált húzóval szemben all-in mehetsz. Ehhez még hozzájön, hogy az ellenfél látja, hogy ezt a játékmódot húzónál alkalmazod, és ezáltal adott körülmények között afelé irányítod, hogy egy ilyen vakharcban a teljes letétjét betegye közepes pár/jó melléklappal, amivel ugyan jó részesedése van a húzóddal szemben, azonban a kész kezeddel szemben messze hátul lesz.

Eddig láthatóvá vált, hogy a csúcs pár kezedet és a jó húzódat a flopon, akár erősen is megjátszhatod ilyen ellenféllel szemben. De mit teszel közepesen erős kezekkel? Itt azt kellene megcéloznod, hogy meglehetősen kedvezően jussál a terítésig és megpróbálni ezt a közepesen erős kezeddel megnyerni.

Nézzünk egy példát erre a szituációra, ahol az ellenfél előszeretettel blöffemel flopon, illetve úsztat a turnön pozícióban.

Ez a „check/call minden tétkörön" játékmód, ami korábban hatástalan volt a megadó állomással szemben, ebben a szituációban magában hordozza a maga erősségét. Ezzel eléred, hogy a potot meglehetősen alacsonyan tartod és a legkevesebb költséggel eljuthatsz a terítésig. Ettől függetlenül tudatában kell, hogy legyél, hogy ez nem hasonlítható össze a Fixed Limit Hold'em-el. Fontos megjegyezni, hogy ügyeljünk az ellenfél hívási méretére, máskülönben az utolsó river megadás nagyon drága kifizetéssé válhat.

Emiatt érdemes arra is ügyelni, hogy hogyan változik az asztal. Ebben az esetben egy különösen fontos lap a riveren az ász, mivel egy ijesztő kártyát jelenít meg számodra és az ellenfél ezt tudja jól. Ezáltal egy tökéletes blöfflehetőség nyílik számára, a terítési érték nélküli kezére.

Ha úgy alakult volna a kéz, hogy az ellenfél valamelyik tétkörön hátulról passzolt volna, akkor sem kellene átvenned a kezdeményezést. Ha hívnál valamilyen időpontban, akkor aligha szereznél értéket gyengébb kezektől és legtöbbször be kellene dobnod a kezed, illetve egy nehéz, vagy akár több nehéz megadással szemben állsz, mivel az ellenfél az emelésével alapjában véve hatalmas erősséget mutatott. Egy ilyen asztalnál egy olyan kezet, mint Q8 pont ugyanúgy játszhatsz, mivel vele ugyanazzal a problémával találod magad szemben mint a KJ-vel.

Amennyiben egy ilyen agresszív ellenféllel szemben játszanál találat nélkül a flopon, úgy el kellene gondolkodnod azon, hogy akarjál-e valóban folytató nyitást alkalmazni. Nem nagy hiba, ha egy ilyen ellenféllel szemben, ha a preflop emelést követően a flopon check/fold-olsz, ha a kezednek alig lenne javulási lehetősége, és/vagy nem tudsz nagy ellenállást tanúsítani a nyomásával szemben.

Ezzel az ellenféllel szemben az erősségét a gyengéjévé akarod átalakítani. Nem kellene nekik az agressziójuk által megnyerni a potot, ami valójában téged illetne meg, és amit csak blöffemeléssel, vagy úsztatással tudnál megszerezni. Azt akarod, hogy a jobb kezedre feleslegesen blöfföljenek és úgymond maguktól odaadják a pénzüket.

A saját blöffjeidet nagymértékben vissza kellene fognod. A visszablöff lehetőségét akkor
kellene számításba venned, ha érzed, hogy az ellenfeled nem eléggé „tökös" ahhoz, hogy egy úsztatást tökéletesen véghezvigyen egy check/raise-re és ebben a helyzetben túl gyakran dob. Arra kellene még ügyelned, hogy ilyen szituációkban ne váljál túlságosan agresszívvé és szertelenné, mert hosszútávon pénzt veszítesz.

Mivel tisztában vagy vele, hogy postflop alig van előnyöd egy jó regulárral szemben, ezért ügyelned kellene arra, hogy kordában tartsad a veszteségeidet postflop pozíción kívül. Ez azt jelenti számodra, hogy el kell kerülnöd ezeket a szituációkat és a nyitó kézskáládat feszesebbé kell alakítanod. Megpróbálod az erős kezedet egyenesen játszani értékért, hogy összességében nullára jöjjél ki első cselekvőként a kisvakból. Az alkalmazkodásnak ezen lehetőségét bizton állítható hogy a legegyszerűbb megjátszani és a legszegényesebb variácó, amennyiben egy regulárral szemben játszol.

Arra kell ügyelned, hogy ne kövesd el azt a hibát, hogy minden játékost, aki regulárként játszik a limiteden, egyből egy feszes regulárként könyveld el és ezáltal egy hagyományos játékba essél. Itt megkülönböztetünk két regulárt, akiknél tisztában kell lenned a játékoddal. 

Egy ilyen játékos legtöbbször az határozza meg, hogy több mint 8 asztalon játszik egyszerre, és gyakran egy szolid-feszes-agresszív preflop stratégiát követ. Biztos lehetsz abban, hogy a sok asztalának köszönhetően nem lesz teljes figyelemmel minden asztalon és ezáltal egy vakharcban arra hajlik majd, hogy egyenesen játsszon.

Vannak rendszerint olyan jó regulárok, akik a masszív több asztalos játékuk miatt csak kevés nyitó emelésedet fogják megadni, mert egyszerűen „nincsen idejük" arra, hogy egy ilyen marginális helyzetbe kerüljenek, ahol aztán postflop egy nehéz döntéssel találnák magukat szembe.

Egy ilyen játékossal szemben nem kellene rögtön azzal kezdened, hogy kiváró és visszafogott játékot folytass a kisvakból. Az ellenfeleddel szemben akár azt is megteheted, hogy a kézskáládat kiszélesíted és jóval lazábban nyitó emelsz, mivel az ellenfél nem fog megfelelően alkalmazkodni a szituációhoz és gyakran továbbra is az emelés, vagy dobás stratégiát folytatja és ezért túl gyakran fog dobni a nyitóemelésedre.
Amíg ezt nem fogja megváltoztatni, addig szorgalmasan ellophatod a nagyvakját és a potokat begyűjtheted a flopon egy folytató nyitással. 

Magad is ismerheted, hamár hosszabb ideje játszol a limiten. Léteznek olyan regulárok, akikről egy idő után egy teljesen sajátságos történet alakul ki, és ezáltal különlegessé válik a játék dinamikája egymással szemben. Ezek lehetnek akár preflop 3betes és 4 betes csaták, mint ahogy postflop enyhe (fél-)blöffemelések.

Amennyiben ilyen ellenféllel játszunk a kisvakból, tudatában kell lennünk az addig történteknek. Mivel preflop és postflop is pozíción kívül játszol, ezért egy ilyen helyzetben erősen vissza kell, hogy fogjad magad, valamint az előbb említett feszes és egyenes játékmódot kell alkalmazni. Az oka ennek, hogy az ellenfeled gyakran olyan lépést alkalmaz majd ellened, amire te is egy saját lépéssel válaszolhatsz, amit a különleges read-jének köszönhetően, illetve az eddig történtekre való tekintettel gyakran nagyon lazán megadja egy kész kézzel.

A blöff lépéseid tehát nem fognak túl gyakran sikerülni egy ilyen szituációban. Amennyiben feszesen játszol, úgy képes leszel rá, hogy gyakran jó kezet tartva ne legyél bizonyos lépésekre rákényszerülve, és ezért elkaphatod magad is az ellenfél lépéseit egy kész kézzel. Gyakran nem fogja megérteni a regulár egyből, hogy ebben a szituációban meglehetősen feszesen játszol és blöffhelyzetnek fogja értékelni az emelésed, amelyet egy csúcs párral és gyenge kickerrel mindenáron meg akar csípni egy vakharcban. Hanyagság lenne ezt nem kihasználni!

Nagyon fontos ez a pont, mivel a vakharc során a kisvakból két hagyományos hiba létezik néhány TAG-nél.

Az első alapvető hibaként talán az „egy töltetes" hibát említhetnénk meg. Ezzel egy olyan szituációt jellemzünk, ahol egyszerűen minden flopon folytató nyitást alkalmazunk, és a turnön check/fold, vagy check/call játékot játszunk. Főleg vakharc során gyakran jó lehetőségnek bizonyul a nagyvaknak, hogy egy gyenge párral, vagy akár ász magassal megadjon egy folytató nyitást, hogy aztán a kezet meglehetősen olcsón elvigye a terítésig. Amennyiben csak azt akartad volna látni a flopon, hogy hol állsz és ezért eltüzeltél egy folytató nyitást, független attól, hogy lenne valami elképzelésed a következő tétkörökre nézve (a check/fold bármelyik turnön az nem terv), akkor hosszútávon egy vakharcban negatív várható értékkel játszol.

Főként a vakharcban remekül lehet kihasználni a turnön vagy riveren felbukkanó ijesztő lapokat, hogy további nyomást gyakorolhassunk az ellenfélre és elvesszük tőle a lehetőséget hogy közepesen erős kézzel kontrolállja a potot és olcsón juthassunk a terítésig.

Használd ki az idődet, gondolkozz el a kezeden, az asztal textúráján és az ellenfélen és ne tüzelj el vaktában egy folytató nyitást, hogy aztán javulatlanul feladjad a kezedet. Amennyiben erről az esetről lenne szó, akkor az ellenfeled mindig tudni fogja, hogy mikor találtál be.

A második alapvető hibával a vakharc körülményének hozzáállásában keresendő. Rengeteg TAG azzal kezdi a vakharcot, hogy hirtelen feladja addigi játékát és hiperagresszív módjára cselekszik. Emögött a gondolat mögött gyakran az áll, hogy csak egyetlen ellenféllel szemben sokkal nagyon kiszállási részesedésünk van, és ezért többszörösen blöffölhetünk szemét kezekre. Egy agresszív játékmóddal általában nem szokott gond lenni, azonban nem árt a helyzeteket tudatosan átgondolni.

Ha blöffként játszod meg a kezed, akkor ügyelj arra, hogy a kezednek elfogadható részesedése van az ellenfél megadási kézskálájával szemben, ha megadna. A következő kéz negatív példaként fog szolgálni.

Ennél a kéznél van némi kiszállási részesedésed, de mégis messze hátul van, ha megadnának. Egy ilyen blöff tehát teljesen szertelen döntés, és hosszútávon biztos módszere sok pénz elvesztésnek.

Amennyiben a kezedet a következőképpen változtatod meg, akkor egy ilyen blöff akár helytálló is lehet.

Ez a cikk bemutatta neked, hogy miről van szó egy vakharc során a kisvak pozícióból. Fontos megjegyezni, hogy nem szabad egy hagyományos játékba süllyedni, hanem alkalmazkodnod kell az egyes kezek körülményeihez. Az ellenfél és a játékmód emellett lényeges tényező.

A vak-vak elleni csatának a játékmódját a következő cikkben találhatod meg: Vakharc - Játék a nagyvakból.

Végezetül megemlíteném újból az excel táblázatot, ami néhány számítás során a segítségedül szolgálhat majd. Az adatokat innen tudod letölteni: EV Excel táblázat : push első beszállóként.