Ellenféltípusok: Shorthanded statisztikák - Javaslatok alacsony tétes Hold'emhez

Bevezetés

A cikk témái

• A legfontosabb statisztikák
  
• Javaslatok a játékhoz
  
• A statisztikák értelmezése
  

Az olyan programok, mint a PokerTracker vagy a PokerStrategy Elephant, feljegyzik a session összes fontos adatát. Így egyrészt megmarad az áttekintésünk a nyereségeink és veszteségeink felett, másrészt pedig rendelkezünk a szükséges adatbázissal ahhoz, hogy a saját játékunkat empirikusan ellenőrizni tudjuk. Ez lehetővé teszi a számunkra, hogy rátaláljunk a játékunk gyenge pontjaira azáltal, hogy a saját értékeket összehasonlítjuk egy nyerő játékos értékeivel. Túl lazán játszok? Túl feszesen? Eléggé agresszív vagyok? Vagy netán túlzottan agresszív?

Ez a cikk tájékozódási segítségként szolgál a különféle statisztikákhoz. A második részben kitérünk arra, hogyan lehet a statisztikákat a pókerasztalnál belevinni a játékba, vagyis hogy milyen szerepet játszanak a statisztikák az ellenfél felbecsülésében.

Nem léteznek optimális statisztikák. A póker egy helyzetfüggő játék. Nem mindenki áll ugyanazokkal az ellenfelekkel szemben. Ők oldalról oldalra, limitről limitre, sőt időpontoktól függően is változnak. A különböző ellenfelek különböző stratégiákat követelnek, hogy kiaknázhassuk a gyengeségeiket.

Továbbá nem mindenki játszik egyformán jól. Ha tudom, hogy pozíción kívül és kezdeményezés nélkül nem túl jól játszom, akkor ésszerűbb a számomra, ha a nagyvakomat jobban azaz feszesebben védem. Ha ezzel szemben jól boldogulok a marginális helyzetekkel, és tudom, hol vannak az ellenfeleim gyenge pontjai, akkor lényegesen liberálisabb lehetek.

Fontos az adatoknál a mintavételi méret nagysága. Néhány olyan érték, mint a saját VPIP vagy a PFR nagy számban állnak rendelkezésre, mert nagyon gyakran lehetőségem van pénzt fektetni a potba. 10k kéz után ezek az értékek már megbízhatóak.

Ezzel szemben a speciálisabb értékeknél, mint pl. a Folded To Riverbet, azaz a river tétre dobás, nagyobb számra van szükség, mert lényegesen ritkábban találkozunk a river téttel.

Ha tehát statisztikákat ítélünk meg, akkor ehhez mindig figyelembe kell venni a mintavételi méretet. Néhány érték viszonylag hamar sokatmondóvá válik, míg ezzel szemben többnek hosszú időre van szükségük arra, hogy konvergáljanak. A legjobb példa erre sajnos a nyerési arány, de erről többet a későbbiekben.

VPIP a Voluntary Put Money Into The Pot rövidítése. Ez egy százalékos adat arról, hogy hányszor vagyok hajlandó önként a potba pénzt befektetni. Az összes megadás és emelés számít. Ha a BB-ben ingyen flopot kapunk, akkor az nem számít hozzá, mert azt a vakot nem önként fizettük.

A Preflop Raise vagy PFR megadja, milyen gyakran emeltem a flop előtt. Ha 100 kéz után 20 a PFR-em, akkor 20-szor emeltem, illetve ha valaki már emelt előttem, akkor 3beteltem. Ha flop előtt emelek, akkor önként fektetek pénzt a potba, és ezért a PFR nem lehet nagyobb a VPIP-nél.

Példa: Egy játékos 25/20-as statisztikával 100 kézre átlagosan 25-ször fektet be pénzt a potba és összesen 20-szor emel. Ez azt jelenti, hogy az 5 alkalommal, amikor ő nem emelt, akkor limpelni, hidegen megadni, vagy a BB-jét védeni fogja.

A PokerStrategy táblázatok alapján a VPIP 24 és a PFR 18 jó irányértékek. Ez viszont csak abban az esetben érvényes, ha 5 vagy 6 résztvevős játékot játszunk. Ha viszont ultrashort vagyis 4 vagy annál kevesebb játékossal játszunk az asztalnál, akkor nagyobb értékeket kapunk. Ilyenkor az 5 és 6 kezeseket ki kell szűrni, hogy jobb összehasonlítást kapjunk. Ez érvényes csaknem az összes értékre, mint pl. VPIP SB, Folded SB/BB, WTS, ...

VPIP/PFR függenek az ellenféltől is. Az olyan asztalnál, ahol az ellenfelek nagyon lazák vagy passzívak, valamivel gyakrabban tudok overlimpelni, míg az olyan asztalnál, ahol az ellenfelek agresszívebbek, gyakran 3bet-or-foldot kell játszani.

Ha a VPIP 20 alá süllyed, akkor túl feszesen játsszunk, ellenben ha a VPIP 28 felett van, akkor meg túl lazán. A PFR eközben nagyjából ezzel együtt növekedjen. 22/16 - 26/20 mind még a kereten belül van. Viszont lehetőleg kerüljük a 26/16 vagy 22/20-as statisztikákat, mert ilyenkor vagy túl gyakran, vagy túl ritkán adunk meg.

Csak durva irányvonalként említsünk meg itt még néhány értéket az ultrashort számára. SH kezdők lehetőleg ne játsszanak ultrashort játékot, mivel ott gyakrabban lehet szélsőséges helyzetekbe kerülni. Ezen kívül annál kevésbé létezik „az" ideális statisztika, minél kevesebb ellenfél ül az asztalnál, mert ilyenkor egyre többet igazodunk a megmaradó ellenfelekhez.

4-handed: VPIP 35 +-5, PFR 26 +-3
3-handed: VPIP 50 +-8, PFR 38 +-5

A VPIP SB különösen erősen függ az ellenfelektől. Ha ezek túl lazák, és ha túl gyakran következik limped pot, akkor jó esélyeink vannak, és sok kezet ki tudunk egészíteni. Ráadásul még egy nagyon rosszul játszó limper ellen is ki lehet egészíteni némelyik marginális kezet, mindenek előtt akkor, ha a nagy vak passzív. Így aztán nagyon laza játékokban akár még 40-es VPIP SB-t is el lehet érni.

Agresszív játékokban, ahol gyakran fordul elő emelt pot, sokkal rosszabb esélyeket kapunk. Mivel itt flop után pozíción kívül kell játszani, ezért csak olyan kezeket szabad játszani, melyek eléggé erősek a 3bet-hez. Az ilyen játékokban agresszív illetve decens ellenfelekkel 30 körüli VPIP SB várható.

Az átlag alacsony tétes játékokban a VPIP SB 33 körül van.

Természetesen a vakstruktúráktól függően változik ez az arány. 5/10-en $2 és $5 tétnél valamivel feszesebbé kell válni. Nem túl egyszerű empirikus referencia értékeket találni, mert 5/10-en az ellenfelek átlagosan jobban játszanak, mint a 2/4-en és ezért a VPIP SB már automatikusan csökkenni fog. Általában 3%-kal alacsonyabb lesz, mint a 0.5/1-2/4 limiteken. Ha valakinek ott a VPIP 33 volt, akkor 5/10-on úgy nagyjából 30 körül lesz.

A3/6-on $1 és $3 struktúrával még feszesebbé kell válni. Nemcsak feszesebben egészítünk ki, hanem ritkábban nyitó emelünk az SB-ből. A VPIP SB kb. 5-6%-kal a normál vakstruktúra alatt van.

A CO-ból vagy BU-ból való nyitó emelés ellen a saját SB-nket ajánlatos 85% +-5% arányban dobni. Ennél a 90 feletti érték inkább már túl feszes. Ez persze a körülményektől is függ. Ha én tudom, hogy az ellenfeleim inkább feszesen emelnek, és nem sokat értenek a pozícióhoz, akkor az SB-ben nekem valamivel feszesebben kell védenem, mert az ő emeléseik gyakrabban legitimek.

Ezzel szemben, ha egy LAG nyitó emel, mindenképpen liberálisabbá válhatunk. Ha valaki flop utáni helyzetekben nagyon jártas, akkor az értéket le lehet nyomni 80 alá. De ehhez figyelembe kel venni, hogy egy LAG ellen esetenként túl feszes lehet, flop után pozíción kívül játszani, mivel ő ki tudja használni a pozícióját. Ha ebben a helyzetben valaki bizonytalan, akkor inkább valamivel feszesebben 3bet-eljen.

Az SB megvédésekor szinte mindig 3bet-or-fold játékot játszunk. A flop utáni lehetséges legrosszabb pozíció miatt biztosítani akarjuk maguknak a kezdeményezést, és ezzel egy időben ki akarjuk szorítani a nagyvakot a potból. Ha ekkor megadunk, akkor a nagy vak 5:1 pot esélyt kapna, és pozíciója lenne rajtunk. Ezért sok kézzel tudna +EV megadást csinálni, ami nekünk értékbe kerül. Megváltozott vakstruktúránál megváltozik a Folded SB To Steal is.

A nagyvak védelme egy sor tényezőtől függ. A legfontosabbak ezek közül, hogyan becsüljük meg az ellenfél skáláját, mennyire játszik jól az ellenfél flop után és mennyire játszunk mi magunk is flop után.

Ha nem vagyunk túlzottan gyakorlottak a flop utáni helyzetben és inkább kitérnénk a szélsőséges helyzetek elől (különösen, ha az ellenfél inkább feszesen lop), akkor helyénvaló, ha 65% értékkel kezdünk. Ennek ellenére meg kellene próbálnunk ezt lehetőleg minél gyorsabban 60-ra szorítani. Ha nagyobb a tapasztalatunk a vakharcban, akkor a Folded BB-t nyugodtan le lehet vinni 55-re.

Laza lopók ellen megéri 50-es dobott BB-re törekedni. Nagyon jó játékosok a nagyvakot tényleg nagyon liberálisan tudják védeni. A közepes limiteken, ahol a rake kisebb és az ellenfelek nagyon agresszívak, elképzelhető a 40-es, vagy még annál is alacsonyabb Folded BB. Ez azonban nem ajánlatos a tapasztalatlan játékosok számára: az 55% jó irányérték.

Ha a kéz több résztvevőssé válik, mert az emelő és közöttünk van még egy hidegen megadó, akkor természetesen máshogy védekezünk. Az 5:1 bankesély számára sok több résztvevős kezet lehet játszani. Mindegyik egyszínű kezet, kivéve talán az olyan egyszínű szemetet, mint a 72s, és sok különböző színű kapcsolódó lapot. Fordított implikált esélyű kezeket, és rosszabb játszhatóságúakat, mint pl. a K6o, inkább dobni kell.

A VPIP és a PFR közötti különbség főleg a BB védelemből adódik, mivel egyébként már alig limpelünk, hanem inkább emelést vagy dobást játszunk. Ha a VPIP és PFR közötti rés tehát szokatlanul nagy vagy kicsi lenne, akkor ajánlatos megnézni, hogy nem túl nagy vagy kicsi-e a Folded BB To Steal is, és megfelelően hozzáigazítani a védekezési alapokat.

Lopási próbálkozásnak számít minden nyitóemelés a CO-ból, BU-ból vagy SB-ből. Tapasztalat alapján az ATS körülbelül a lopó BU skálája. Az ORC szerint 37.7%-ban nyitó emelünk a BU-ból. Az ATS viszont nem lesz egészen ilyen magas. A PokerStrategy táblázat szerint 35 körüli ATS-t fogunk kapni. Ha a lopási skálánkat lazítani akarjuk, akkor ezt az értéket akár 40-ig is emelhetjük.

A póker harc a vakokért. A vakok nélkül szinte nem is lenne értelme emelni. Csak a gazdátlan pénz miatt válnak az AA-nál rosszabb kezek kifizetődővé. Minél több a gazdátlan pénz, annál több lesz a kifizetődő kéz.

Ez azt jelenti, hogy a 3/6-ról 5/10-re változott vakstruktúránál szorosabban kellene lopni. Ekkor főleg a marginális kezeket kell a skála alsó végén kitörölni, mindenek előtt az olyan problémás kezeket, mint a K7o vagy az A2o az osztótól.

3/6-on a CO-ban a Jto-t is ki lehet törölni. Ezek a kezek már normál vakstruktúránál is csak marginálisan kifizetődők, és ebből még veszítenek is, ha a pot több résztvevőssé válik. Ennek ellenére az ATS ne legyen több, mint 3-4%-kal alatta a normál vakstruktúráénál.

A marginális kezeknek tendenciózusan több az értéke, ha kevesebb játékos van a kézben. Ezért shorthanded játékban magasabban lesz a WTS, mint a fullring. A 33%-os érték valószínűleg az ésszerű minimum, a 42% pedig nagyjából a felső határ, viszont figyelembe kell venni, hogy csak agresszív játékoknál kerülünk 40% fölé. A 33%-os WTS általában túl alacsony, kivéve egyes ellenfél konstellációkat, mint pl. nagyon jól olvasható ellenfelek, akik csak nagyon jó kezekkel agresszívek.

Az alacsony tétes játékhoz ajánlott WTS a 35-38.

Az agresszív közepes limiteken aztán a 38+ WTS érték a jobb.

35-38-as WTS-nél 51-55-es WSD reális. Ez az érték főleg WTS függő. Magas WTS-nél csökken a WSD, alacsonynál pedig növekszik. Ha a rivernél sok feszes dobást csinálok, és egyébként is inkább dobok, ahelyett hogy megadnék, akkor a WSD-m emelkedni fog.

Viszont gyakran kapunk jó esélyeket egy végig megadáshoz. Tehát ha nagyon magas a WSD-nk, akkor valószínűleg túl gyakran dobunk. Ehhez vonjuk be a Went To Showdown-t és a Folded To Riverbet értéket. Ha túl alacsony a WSD-m, akkor talán túl sok laza megadást csinálok.

WSD-t is, hasonlóan, mint a nyerési arányt is, befolyásolja a mintavételi méret. Egy pechsorozatban levő játékosnak majdnem mindig inkább alacsonyabb a WSD-je, a szerencsesorozatban levő játékosok pedig esetenként nagyon magas WSD értékeket tudnak generálni. Tehát kisebb mintavételi méretnél (20k kéz) lehetőleg ne nagyon bízzuk magunkat a WSD-re.

A flop előtti agressziót főleg a PFR tükrözi vissza. Ezért a PF AF inkább használhatatlan és állítsuk le, mert különben felhasználjuk az összagresszió kiszámításába. Ehhez kattintsunk a PokerTracker-nél a "General Info" fülnél a "More Detail..."-re és deaktiváljuk a pipát az "Include Pre-flop numbers in Total Aggression Factor calculation" mellett.

Mivel a TAG-stílus nem csak feszes, hanem agresszív játékból is áll, ez azt jelenti, hogy a mi AF-jeink inkább magasak. Az AF kiszámítása: (hívások+emelések)/megadások. Mivel mi inkább feszesek vagyunk, ezért ritkán fogunk megadni, és mivel agresszívek vagyunk, sokat fogunk hívni/emelni

Az AF a flopban a legmagasabb, a riverig pedig csökken. A rivernél pl. a pot már nagyon magas, mi pedig nagyon ritkán fogunk feszesen dobni, és gyakran fogunk crying call-t csinálni.

A hívásaink és az emeléseink is takarékosabbakká válnak, mert már csak vagy értékért hívunk, vagy blöffölünk. A védelmi koncepció a rivernél elmarad. Jó AF értékek a Flop/Turn/River 2.8/2.3/1.8. A valamivel magasabb AF értékek, mint a 3.3/2.6/1.9 is jók az alacsony téteken, mert a flopokra és turn-ökre gyakran tudunk jó dobásokat tenni (=> kevesebb megadás) az ellenfeleink pedig inkább passzívak, úgyhogy az idő nagyobb részében mi vesszük át a hívásokat/emeléseket.

Magasabb limiteken az ellenfelek agresszívabbakká válnak és gyakran kifizetődőbb, ha feladjuk a kezdeményezést, hogy blöfföket indukáljunk. Ekkor a flop és turn AF kissé alacsonyabb lehet. Ennél tehát segít, ha pillantást vetünk a WTS-re. Ha inkább magasabb a WTS-ünk, akkor rendben van, ha az AF-ünk kissé alacsonyabb, míg alacsonyabb WTS-nél valamivel magasabb AF-et várunk. Másrészt viszont pont éppen egy magasabb AF is okozhat alacsonyabb WTS-t, mert ha agresszívan játszunk, akkor több kezet fejezünk be terítés nélkül.

A rivernél ne felejtsük el az értékért hívást. Régebben azt mondták, hogy a 2-es river AF a jó, de ezt alig lehet megvalósítani. A rivernél gyakran kényszerülünk crying call-ra, ezáltal pedig automatikusan csökken az AF, még akkor is, ha csak nagyon csekély értékért hívást hajtunk végre.

Az 1,8-as AF nagyon jó. Ha az AF csak 1,6, akkor inkább túl ritkán hajtunk végre értékért hívást, illetve kifizetődő blöff helyzeteket szalasztunk el. Az alacsony téteknél viszont inkább gyakrabban az értékért hívások, és nem a blöffök kihagyása a probléma. ;>

A teljes flop utáni AF a laza-passzív játékoknál lehetőleg 2.3 és 2.8 között legyen, az agresszív LAG játékoknál pedig 2.0 és 2.3 között.

Az AF statisztikák mindennek ellenére azok közé tartoznak, melyekkel óvatosan kell bánni. Ne változtasd meg az agressziódat azért, hogy jobban nézzen ki a statisztika! Nézz körül inkább a példakéz fórumokon, és tanuld meg, hogy mely helyzeteknél megfelelő az agresszió, és melyeknél a passzivitás.

40 és kevesebb a jobb. Aki jóval 40 fölé kerül, feltételezve a megfelelő nagyságú mintavételi számot, az valószínűleg túl gyakran dob. A potok a rivernél nagyok, és még maguk a passzív megadó állomások is hajlamosak arra, hogy a rivernél blöff szamárnyissanak. Mivel ők gyakran nagyon marginális kezekkel mennek messzire, ezért jóval átlag feletti gyakorisággal állnak elhibázott húzóval a rivernél.

Egy TAG a lyukas sorát vagy a felső lapját már a turn-nél dobta volna, a laza játékos azonban javulatlanul áll a rivernél, és a nyerésre való utolsó esélynek a blöfföt látja. Mivel jó bankesélyt kapunk, és nem túl gyakran kell blöfföt elkapnunk, hogy +EV értékünk legyen, ezért lehetőleg ne túl gyakran dobjunk a rivernél.

A flop előtti és utáni feszesebb stílus már automatikusan gondoskodik arról, hogy a rivernél átlagon felül jó kezekkel álljunk. Itt csak nagyon jó read-ekkel engedhetjük meg magunknak, hogy rendszeresen feszesen dobjunk. Egyéb esetben egyszerűen ki kell fizetnünk az ellenfeleket. Ezen kívül sok ellenfél elszalasztja az alacsony téteknél, a könnyű értékért hívásokat, ami által az ő nyitó kézskálájuk az erős kész kezekre, és a blöffökre polarizálódik, és egyáltalán nem olyan nehéz egy blöfföt elkapni.

Természetesen a megadást is el lehet túlozni, és túl sok reménytelen megadást csinálni. Ezt viszont viszontlátjuk a túl alacsony Folded To Riverbet értékben, a túl magas WTS-ben és a túl alacsony WSD-ben.

Nyerési arány. Legyünk őszinték, erről van szó valójában. Újra és újra feltesszük magunknak a kérdést: Milyen jó vagyok én valójában? Az előzetes kijózanítás: a nyerési arány ebben nem sokat segít. .

Miért? Mert, ha valamennyire pontosak akarunk lenni, akkor ehhez nagyon nagy mintavételi mennyiségre van szükségünk. A tipikus standardeltérés 1.7 BB/Hand 6max egy TAG számára. 300*300 = 90k kéznél a standardeltérés 300 * 1.7 BB = 510 BB.

Ez azt jelenti, hogy 90k kezes mintavételi méretnél 70%-os valószínűséggel lesz a várható érték +-510 BB-n belül. A nyerési arány ráadásul 30%-ban ezen kívül a tartományon kívül lesz. Az 510 BB 90k kézből pedig 0.56 BB/100-nek felel meg.

Tehát legalább 100k kezet kell játszani, hogy biztosak lehessünk 0.5 BB/100-ban. És még ekkor sem lehetünk teljesen bizonyosak benne. Ha 95%-os bizonyosságot akarunk, akkor az eltérés értéke már 1 BB/100.

A kiút: a nyerési arány tehát csak feltételesen segít a játékerő megállapításánál. Akkor mi segít? Ha összehasonlítjuk a saját tudásunkat az ellenfél képességeivel!

Ha látom, hogy az ellenfeleim olyan költséges hibákat vétenek, melyeket én magam elkerülök, akkor +EV-re fogok játszani. Minél rosszabb ellenfelekre bukkanok, annál jobb. => jó asztalválasztás.

Továbbá fontos, hogy a saját képességünket javítsuk. Ezáltal megnövelem a készség különbséget az ellenfeleimmel szemben, illetve ezzel megtartom a készségelőnyt, ha az ellenfelek jobbá válnak (pl. magasabb limitre emelkedéskor). A legjobb módszerek a játékerő javítására és a gyenge pontjaink megtalálására: kezek értékelése, edző igénybevétele, videók, a tagokkal való megbeszélések stb.

Konkrét értékek: Minden ami pozitív, az jó. Az összes pókerjátékos túlnyomó többsége vesztesekből áll. Már az is siker, ha valaki nullszaldós játékosként meg tudja verni a rake-et, ami az alacsony téteken akár 3.5 BB/100-at is kitehet. Az 1 BB/100 < nyerési arány jó, a 2 BB/100 < nyerési arány pedig nagyon jó.

Természetesen rendkívül sok múlik az ellenfél és a rake játékerején. Különösen a gyenge játékoknál 3 BB/100 < nyerési arányok is lehetségesek. Én egy 1.5 BB/100 nyerési arányú játékost már erősnek tartanék. De ahogyan már mondtuk: ügyeljünk a mintavételi méret nagyságra!

Az ellenfelek statisztikái

Az ellenfelek statisztikájának alkalmazásának egy fontos pontja azok kifejező ereje. Néha csak nagyon kicsi mintavételi méret, talán 50 kéz áll rendelkezésre, és ilyenkor azt kérdezzük, vajon mennyire lehet bizonyos adatokban megbízni.

Példa: 100 kéz után a megfigyelt VPIP-k 95%-a kevesebb, mint 10-zel tér el a valós értéktől. Tehát arról, akinek a VPIP-je 60, el lehet mondani, hogy nagy hal (50<70), ezzel szemben az a TAG, akinek a VPIP-je 25, az lehet szikla is (VPIP=15), vagy semilooser hal is (VPIP=35).

Figyelmeztetés: aki feltüntet olyan értékeket is, mint "check/raise turn" vagy "won SD when raised turn", az jó ha észben tartja, hogy a mintavételi méretnek jókorának kell lennie ahhoz, hogy kifejező értékeket kapjunk.

Ha én pl. belenézek nálam a PokerTracker-be, akkor az utolsó 80k kéznél csak 1,5k alkalommal emeltem a turn-t. Ez a helyzet tehát 50 kezenként áll elő. És aztán még egy terítésnek is sorra kell kerülnie, hogy a "won SD when raised turn" számláló is változzon. Egy csupán 50-es mintavételi mérethez már legalább 3k kézre lenne szükség!

Tipp: ahhoz, hogy gyorsan egy nagyobb adatbázishoz jussunk, megéri egy pillantást vetni az Adatbázis-csere fórumba.

Valaki emel a CO-ban, és én tudni szeretném, hogy melyik kezeket tudom a BU-ból 3bet-elni. Döntő ebben az emelő skálája. A statisztikák azonban közvetlen információt adnak az emelő skálájáról. A statisztikák viszont közvetlenül nem adnak információt a skáláról. Először is csak a PFR-t ismerjük, ami azonban különböző pozíciókból és helyzetekből áll össze: a BU-ban sokan lazábban emelnek, mint az MP2-ben; az egyik a normálisnál feszesebben emel egy limper ellen, a másik viszont lazábban.

Másodszor pedig senki nem mondja meg nekünk, melyik kezek lettek emelve. A PFR csupán az emelések gyakoriságáról árul el valamit, de nem ad felvilágosítást arról, hogy melyik kezekkel emel az ellenfél: az egyik talán a top 20%-ot emeli az Equilator-ból, egy másik a top 10%-ot, és a 10-30%-ot pedig csak az esetek felében.

A 4 PFR-es megadó állomásnak nem feltétlen kell emelnie a top 4%-ot. A halak gyakran alacsonyabb PFR-rel is emelnek, amikor éppen kedvük van hozzá, viszonylag függetlenül a közvetlen tartott lapoktól.

Hogy a statisztikákból következtethessünk a skálára, még mindig szükségünk van egy transzformációs folyamatra, amibe speciális feltételezések folynak be az ellenfélről. Ha egy ellenfél PFR 18-cal és ATS 35-tel nyitó emel a BU-ból, akkor ésszerű feltételeznünk, hogy az ORC skála alapján játszik, de ezt nem lehet tudni.

Ez csupán egy becslés, amiben a statisztikákat a logika, tapasztalat, a történet stb. segítségével egy skálába transzformáljuk. Aki pedig a pókerben a legjobban tud becsülni, az nyeri a legtöbb pénzt is.

Ha tudom, hogy mit jelent az ellenfelem egy bizonyos akciója, akkor olvasom őt. A statisztikák részei az ellenfél olvasásának, de közel sem az egyetlenek. Ha tudom, hogy az ellenfelem az olyan marginális kezeket, mint az alacsony pár túljátssza, akkor ennek több hasznát veszem, mint az AF-nek. Tudni, hogy az ellenfél a húzóit a flopon cap-eli ingyen lapért, hogy egy passzív hal az erős húzásaival félblöfföl-e, hogy melyik kezekkel reindonkol, ezek mind az ellenfél olvasásához számítanak. Ezeket az információkat nem lehet statisztikákkal megszerezni, hanem csak az ellenfeleink megfigyelése által.

A VPIP, AF és WTS statisztikák nem függetlenek egymástól. A magasabb VPIP-vel rendelkező ellenfél átlagban gyengébb kezeket tart a flopon, mint egy alacsonyabb VPIP-jű ellenfél. Ha mindkét játékos a flop után egyformán lazán, illetve feszesen, és egyformán agresszíven illetve passzívan játszik, akkor a magasabb VPIP-vel rendelkező ellenfélnek alacsonyabb lenne a WTS-e.

Ha pl. egy 90 VPIP értékű hal és egy 10 VPIP szikla a flopnál Flop fit-et vagy dobást játszanának, akkor a hal a skálájának sokkal nagyobb részét kell check/fold-olnia, mint a sziklának. Az ok, amiért sok megadó állomásnak ennek ellenére olyan magas a WTS-e, hogy egyrészt a flop után is túl lazák, másrészt pedig mert túl passzívan játszanak.

=> ha egy játékosnak magas a VPIP-je és magas a WTS-e, akkor flop után ő szélsőségesen lazán játszik.

A magas AF alacsonyabb WTS-re vezet. Először is az agresszív játékkal több pot-ot nyerünk terítés nélkül, másrészt az AF a (Bets+Raises)/Calls-ból adódik. Tehát ha én soha nem adok meg, akkor végtelen nagy az AF értékem.

=> ha egy játékosnak magas az AF-je és magas a WTS-e, akkor ő flop után nagyon agresszíven játszik.

A tapasztalatok szerint a dolog úgy áll, hogy a laza halaknak, akiknek magas a VPIP-je a flop előtt és magas a WTS értékük flop után, gyakran alacsony az AF értékük. A megadóállomásoknak ezért így 0.6 az AF-ük. Ha találkozunk egy ilyen laza játékossal, akinek az AF-je 1.3, akkor ajánlott az óvatosság, mivel flop után agresszív. Ő néha félblöfföket hajt végre, néhány helyzetben pedig tiszta blöfföket is. A VPIP-t, az AF-et és a WTS-t kombinációban kell szemlélni.

Példák: melyik játékos típusnak vannak ilyen statisztikái?

• (25/18/2.5/37) ....TAG
• (60/04/0.5/48) ....Megadó állomás
• (60/04/1.2/45) ....Megadó állomás, agresszív a húzásokkal, és blöffökre képes
• (69/33/2.2/45) ....Maniákus
• (35/25/2.4/44) ....LAG
• (35/10/1.1/41) ....semilooser, gyenge-passzív játékos

Összegzés

A statisztikák fontos segédeszközök. Egyrészt lehetővé teszik a saját játék értékelését, másrészt, pedig az ellenfél jobb megítélését. Ugyan a saját észlelés és megfigyelés is fontos, de ezek mindig szubjektívek.

A statisztikák ezzel szemben objektívek. Én ugyan szubjektíven bebeszélhetem magamnak, hogy csak hébe-hóba játszok meg egy kezet az ORC-n kívül, de ha a VPIP-m 33, akkor ezt már nemigen mondhatom el.

Ebben a cikkben ajánlottunk olyan referenciákat, melyekkel össze lehet hasonlítani a saját játékunkat. De az értékek objektivitása ellenére elegendő értelmezési játéktér kínálkozik, mivel a póker dinamikus alkotórészei alkalmazkodást követelnek meg a különböző játékmintákhoz. Tehát ne próbáljuk meg a saját statisztikákat csak azért megváltoztatni, hogy az jobban nézzen ki. Sokkal inkább keressük a megfelelő helyzeteket. A legjobban úgy találhatjuk meg őket, hogy a speciális kezeket megbeszéljük, akár az edzéseken, akár a kézértékeléseken, vagy a vitafórumokon.