Lejtő: Halakról és cápákról
A lejtőnek nincs előnye
"A két fülünk közötti 6 hüvelyknyi játékmezőn dől el, hogy megnyerjük-e, vagy elveszítjük-e a versenyt."(Bobby Jones, legendás hírű golfjátékos)
A rossz játékost, az úgy nevezett halat kedvelik a jó játékosok, gondolnánk. Hiszen nem ő lenne-e az, aki a pénzt hozza a játékba? Vajon nem ő véti azokat a hibákat, melyeket a jobb játékosok kihasználnak, hogy nyerjenek? Nem ő az aki megad valószínűtlen húzásokra? Vajon nem ő az, aki nem ismeri a matematikai valószínűségeket, és csak egyszerű szerencsejátékos? Túlságosan sok kezdő kezet játszik, érthetetlen megadásokat csinál, nem veszi figyelembe a pozíciót az asztalnál, csak megad anélkül, hogy emelne, és, és, és... megadóállomás, gyenge-feszes? Fúúj!
Ez mind igaz - eddig rendben is van. És mégis a hal az akit igazán utálni tudunk, aki közben a rossz játékával is újra és újra megver minket, és sikere van. Csúfos vereségeket oszt ki két out-tal és betalál, nyer a pocsék húzásaival. Vagy egyszerűen csak szerencséje van, vagy egyéb más olyan dolgokat tesz, ami felidegesít minket. Vagy lejtőre juttat minket.
 |
| A rossz játékosok is nyerhetnek |
Ha nem lennének a halak időnként újra és újra sikeresek a rossz játékukkal, akkor a jó játékosoknak csillagászati nyerési aránya lenne. Csakhogy akkor valószínűleg nem lenne több hal. A szegény hal, ő a fő pénzadó a játékban, és ezért még vadul szidják is. Alkalmazkodjon csak a vesztes szerepéhez, anélkül hogy panaszkodna, lehetőleg sok pénzt veszítsen gyorsan és állandóan, mely pénzt aztán a többieknek csak össze kell szedniük.
Bárki, aki bizonyos póker háttérrel pókerezik, ismeri a problémát. Mérgelődünk a rossz játékosok miatt, de egyben el kell ismernünk, hogy bevételeink fő része a rosszabb játékosoktól jön, miközben a mérgelődés gyakran inkább előtérbe kerül és ráadásul még lejtőhöz is vezethet. Miért?
Mert a mérgelődés érzelmi természetű és közvetlen érint, zavar, és felizgat minket, de azt a tényt, hogy a rossz játékosok hozzák a pénzt a kasszába, inkább intellektuális távolságtartással érzékeljük, vagy teljesen máshogyan soroljuk be. Mert amikor nyerünk, akkor nem a másik hibája, hanem a saját tudás és a saját hozzáértés miatt történik. Világos, nem?
Ez túl gyakran vezet az érzékelés eltolódásához, el a saját játékunktól a másik játékáig. Ez ugyan a tehermentesítés iránti érthető vágyat jelenti, de kevésbé segíti elő a játékunkat, mert eltávolít a javítás felelősségétől, és a jobb játék érdekében történő fáradozástól, ahogyan másokra toljuk a felelősséget azért, ami az asztalon történik. Ezután viszont már nem saját magunk által meghatározott a viselkedésünk többé, hanem mások által befolyásolt.
Befolyásoljuk magunk <-> mások befolyásolnak minket
Annak, aki mások által befolyásolt, nincsen ugyan felelőssége, de hatalma sincs arra, hogy változtasson. Nem tud cselekedni, hanem reagálnia kell, mégpedig arra, amit mások tesznek. Ekkor a többiek játékát játsszuk, és nem a sajátunkat. Igen, szívesen megtennénk, de a többiek nem hagynak minket, mert úgy játszanak, ahogyan ők akarnak...
Aki saját maga által befolyásolt, az elismeri a játék realitását, és látja a saját felelősségét. Ő tudja, hogy csak a saját játékán tud változtatni, nem pedig a másokén. A rosszul lezajlott session-öket vagy egy pechsorozatot kihívásnak tekint arra, hogy javítson a saját játékán. Persze hogy egy-két alibi így elveszik az önmentegetőzés számára, cserébe viszont saját kezében van a hatalom a helyzet javítására.
 |
| Nem olyan nagy az előnyöd |
A póker az ellenféllel szembeni kis előnyök játéka. Még egy nagyon jó játékosnak is időnként csak kicsi előnye van a konkurenciával szemben, mert a rövidtávú szerencsetényező annyira magas.
Hosszútávon azonban a sok kicsi előny érzékelhető (és kifizetődő) előnnyé növekszik.
A póker ennek ellenére mégis a kis előnyök játéka - a pókernél jól ismert nagy ingadozás alapja. Ez pedig, ha nem jól alakul, egy session vagy este során a mindannyiunk számára már annyira jól ismert érzelmi szituációkhoz vezet. Ezzel szemben az évek során kialakult görbéket és statisztikákat legtöbbször megint csak kognitív-távolságtartóan szemléljük.
Tehát ha azt hisszük, hogy csupán az asztalhoz kell ülnünk, és a rossz konkurenciát (elismerten) lesöpörhetjük, akkor pszichológiailag kedvezőtlen helyzetbe jutunk, mert a rés az elvárt és valós érték között gyorsan igen nagy lesz.
Sok játékos előnye a konkurenciával szemben tényleg nem olyan nagy, mint amilyennek gondolják. Ha ezt hisszük...
- ... megakadályozzuk, hogy észrevegyük a saját szerepünket vesztésben.
- ... az gyorsabban lejtőhöz vezet, mert a felelősség a történtekért látszólag az ellenfélnél van, nem nálunk.
- ... az mentesít annak a felelősségétől, hogy továbbra is keményen dolgozzunk a játékunk minőségén. „Minek is csináljak bármit, úgyis megverem őket."
Ha ezzel szemben reálisan cselekszünk, akkor kezünkbe tudjuk venni, és el tudjuk fogadni a saját felelősségünket ott, ahol állunk. Nincs ok arra, hogy elbújjunk. De arra se, hogy 6 hónap múlva, mint pókerjátékos, mindenhatóságunkról kezdjünk fantáziálni.
Aki befektet a saját játékába, elkötelezett, és rendelkezik a megfelelő látásmóddal, annak meglesz a játékához mért megfelelő sikere. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy a halat annak lássuk, ami: ellenfél és játékostárs, aki a játékával éppúgy maga mellett tudhatja a matematikai valószínűségeket, mint mi.
Vagy másként fogalmazva: nem megy másként, minthogy a halak csúfosan megvernek minket. Veszítsük el emiatt a saját magunk feletti érzelmi kontrollt? Azért, mert a legrosszabb játékos néha betalál? Ahogyan már mondtuk, egyáltalán nem is lehet már másként, mert a valószínűségek ugyanúgy az ő oldalán is vannak, mint a miénken?
Átértelmezés
Amire az előző szakaszban vállalkoztam, az egy olyan eljárásmód, amivel már sokszor találkozhattál a fórumon. Valaki azt írja például, hogy sok csúfos vereség miatt mérgelődik, egy másik pedig azt válaszolja neki, hogy ő viszont hosszú távon a halak rosszabb játékából profitál. Ez egy mintapéldája az átértelmezésnek.
Az átértelmezés azt jelenti, hogy „valamit más keretek közé helyezel", vagy másként fogalmazva „újraértelmezed". Olyan folyamatról van szó, amit az emberi tudat folyamatosan végez. Mi folyamatosan „átértelmezünk", mert a saját magunk által teremtett keretek között értelmezzük a dolgokat, benyomásokat, folyamatokat, és ennek megfelelően értékeljük azokat. Amennyiben új impulzusok és benyomások jelennek meg, adott esetben készek vagyunk a helyzetet újraértékelni és egy számunkra megfelelőbb értelmi összefüggésbe állítani.
Itt az átértelmezést egy úgymond másik metaszintről magyarázom, hogy megtanulhass a jövőben saját értelmezéseket „létrehozni", mert ez egyéni dolog, egy olyan új értelmi összefüggés, ami valaki másnak megfelel, és amit neked felkínálnak, de neked lehet hogy nem tetszik.
Egy példa: akit megharapott a kutya, az valószínűleg nem reagál a partnere átértelmezés-javaslatára, hogy nézzétek meg mégis, hogy mégiscsak milyen kedves állatról is van szó egyébként. De ha arra gondolok, hogy a kutyát egyszerűen idegesíti az, ha elveszem a labdáját, és ilyenkor rendszeresen odakap, akkor elszáll a mérgem, és olyan átértelmezést alkalmaztam, ami nekem megfelel.
Ha elgondolkodunk az átértelmezésen, és ha közben történik valami, akkor gyorsan megállapítjuk, hogy MI vagyunk azok, akik az értelmezési joggal rendelkeznek afölött, ami történik, vagy ami fennáll. Ami az egyik számára jó dolognak tűnik, az lehet, hogy a másiknak nem tetszik.
Eddig rendben is volnánk, valójában ismerős, csak éppen ritkán akarjuk elismerni, hogy szubjektív színezetűek a szemléletmódjaink. A mi nézőpontjainkról mindig objektivitást akarunk feltételezni („Ezt nem csak hiszem, ez így is van.")
 |
| Átértelmezés: a dolgokat más összefüggésben látni |
Ugyanígy alánk tartoznak a pókerben is az értelmezés feletti jogok. Miénk a választás, hogy többé-kevésbé elviselhetetlen értelmezést: „Az AK-val mindig megvernek, egyáltalán nem is játszom tovább vele!" vagy egy olyan értelmezést, amivel konstruktívabban tudunk bánni: „Ez hozzá tartozik a játékhoz és a matematikai valószínűségekhez, és majd ismét a javamra fog változni!" vagy akármi mást.
Vegyél egy értelmezést, ami tetszik neked. Van bőven elfogadható javaslat a stratégia- és pszichológia-szekcióban, valamint a fórumban a felhasználóktól. Az a fontos, hogy élni tudjál azzal a változattal, és hogy számodra hihetőnek tűnjön. Tiéd a választás: természetesen megmaradhatsz a régi mintákban is. Arra szeretnélek sarkallni, hogy foglalkozzál azzal, hogyan gondolkozol a pechsorozatról, és a lejtőről, a pókerről, vagyis minden lehetséges dologról, és talán hogy megállapítsd, milyen erővel rendelkezel az értelmezési szabadságoddal az olyan dolgok felett, amik veled történnek. Egyszerűen csak próbáld ki egyszer. Nehéz a régi, bejáratott szokásokat megtörni, de gyakorlással egyre könnyebben megy!
Vegyél egy helyzetet, ami téged újra és újra zavar, és gondolkodj el, hogyan tudnád pozitívan magyarázni a helyzetet. Próbálj meg egy olyan pozitív keretet találni, ami által könnyebben tudsz bánni a dolgokkal. Hogyan ítélné meg a helyzetet valaki más a saját szemszögéből? Hogyan lehetne még látni a dolgokat? Mi lehetne a pozitív hatása a rossznak? Gyakran kiderül, hogy egy negatívnak megélt helyzet valami jót takart. Ebben az esetben mi lehetne jó? Csak olyasmit vegyél, amit belül is el tudsz fogadni, és amivel jól érzed magadat. Az a fontos, hogy az érzéseid szempontjából jól boldoguljál vele. Játsszál egy kicsit a lehetőségekkel.
Összefoglalás
-
Próbálj meg realisztikus maradni. A világklasszis játékos és az alkalmi játékos számára is ugyanazok a kilátások: mindketten rendszeresen találkoznak az ingadozással. Viszont nagyon jól megkülönbözteti őket egymástól az, ahogyan bánnak vele!
-
Még ha pszichológiai szempontból tehermentesebb is: sok játékosnak nincs akkora előnye a halakkal szemben, mint amennyit szívesen képzelnek maguknak. Maradj meg a saját játékodnál, és keresd az előnyeidet. Tiszteld az ellenfelet. Ha a hal miatt kerülsz lejtőre, akkor neki van előnye veled szemben!
-
Különösen gondosan bánj azokkal a stratégiai cikkekkel, amelyek bizonyos ellenféltípusokkal szembeni játékkal foglalkoznak. Így jobban fel vagy készülve, és azzal az érzéssel, hogy ellenintézkedéseket tudsz tenni, kevésbé leszel a lejtőre érzékeny.
A szerzőről: Robert Langer pszichológiai tanácsadó,
csoportvezető és fejlesztő a saját saarbrückeni praxisában. Ezen kívül
pszichológiát oktat egy neves német természetgyógyász-képző iskolában
és docensként dolgozik az NLP-vel, megoldásközpontú pszichológiával és
pszichológiai típustannal kapcsolatos szemináriumokon.
| LINKEK | |||||||
|
|||||||
