Osztozás a versenyeken
Bevezetés
A tartalomból:
- Az osztozás különböző formái
- Mikor javasolt az osztozás
- Hogyan találhatod meg a legjobb osztozási lehetőséget
Egy MTT döntő asztalánál bent maradt játékosok megállapodhatnak abban,
hogy ahelyett, hogy lejátszanák a verseny, elosztják a pénzt egymás
között. Osztozásra csak a döntő asztalnál kerül sor. Többnyire akkor
szoktak élni ezzel a lehetőséggel, amikor már csak két-három játékos
van játékban.
Az a tény, hogy egy verseny végén a vakok és az anték nagysága az
átlagos zsetonmennyiséghez viszonyítva nagyon magas, vonzóvá teszi az
osztozást. Ez a cikk az osztozás előnyeit és hátrányait ismerteti.
Az osztozás különböző módjai
Széles körben elterjedt és igazságosnak tartott módszer, hogy a
nyereményalapot a chipcountoknak (zsetonmennyiségnek) megfelelően
osztják el. Összeszámolják a még nyitott helyezésekért járó díjazást,
ebből levonják azt az összeget, amely biztosan megillet minden
játékost, és ezt a pénzt kiosztják, a maradékot pedig a játékosok
zsetonjainak az arányában osztják szét.
Még három játékos ül a döntő asztalnál. A még nyílt helyezések nyereményei:
- 1. hely: 50.000$
- 2. hely: 30.000$
- 3. hely: 20.000$
Összesen: 100.000$
A játékosok zsetonjai:
- A jatékos: 200.000
- B játékos: 120.000
- C játékos: 80.000
Összesen: 400.000
Tehát a játékban lévő zsetonok összegéhez képest:
- A játékosé: a zsetonok 50%-a
- B játékosé: 30%
- C játékosé : 20%.
Mivel a harmadik hely biztosan 20.000$-t fizet, ez az összeg lesz az
osztozás alapja, mert ezt a pénzt mindegyik játékos minden esetben
megkapja. A 100.000 dollárból tehát először levonunk 60 000-t
(3*20.000$), és ezt kiosztjuk a játékosoknak. Marad egy 40 000 dolláros
alap, amelyet a zsetonoknak megfelelően osztanak ki. Az A játékos a
pénz 50%-át, a B a 30%-át, C pedig a 20%-át kapja.
Összesen így:
- A játékos: 40.000$-t
- B játékos: 32.000$-t
- C játékos :28.000$-t kap.
A példákból látható, hogy a chipcount módszer minden résztvevőnek
igazságos osztozást kínál. De ez csak akkor van így, ha a játékosok
zsetonjainak száma nagyon kiegyenlített. A példában a C játékos
shortstackként többet nyer, mintha azonnal kiszállna, a chipleader
pedig kevesebbet, mintha megnyerné a versenyt.
Ez azonban megváltozik, amint a játékosok zsetonjai valamivel kiegyenlítetlenebbé válnak.
Játék a Party Poker kifizetési struktúra alapján:
11$ (10$ + 1$ Fee) tournament 500 résztvevővel, 3 játékos maradt játékban
Nyereményalap: 5000$
- 1. hely: 1250$ (25%)
- 2. hely: 700$ (14%)
- 3. hely: 413$ (8,26%)
A játékban lévő zsetonok a következőképpen alakulnak:
- A játékosnál: : 80%,
- B játékosnál: 10%,
- C játékosnál : 10%
A még nyitott helyezésekért járó díjazás összesen 2363$. Mivel a 3.
helyezés 413$-t jelent, ezért ezt vonják le kifizetési struktúra
alapján a nyereményalapból. Így 1124 dollár marad (2363 - 1239 (3*413))
Ezt ismét a zsetonok aránya alapján osztják fel, így az A játékos még
899.20$-t, a B és a C játékos pedig 112,40$-t kap.
A végeredmény tehát
- A játékos 1312,20$-t,
- B játékos 525,40$-t,
- C játékos 525,40$-t kap.
Ebben a példában a chipleader sokkal jobban jár, mint a két
shortstack. Míg normális kifizetésnél a nyereményalap 25%-át kapná,
most 26%-ot kap. Látható tehát, hogy a chipcount módszernél a
nyereményalap felosztozása a zsetonok arányában a chipleadernek kedvez,
abban az esetben, ha zsetonok száma nem teljesen kiegyenlített.
A zsetonok értékét egy ICM-kalkulátor segítségével számolják ki, és
ennek megfelelően osztják el a maradék pénzt. Ezek az értékek
igazságosabbak, mint a chipcount-osztozásnál. Így képet alkothatunk
magunknak arról, hogy mi a megfelelő elosztozás, és megpróbálhatjuk az
ellenfelet a számunkra kedvezőbb irányba terelni, mert sok esetben
nagyon kevés ellenfél van tisztában azzal, hogy mi lenne valóban
igazságos megoldás.
A fenti példákból az alábbi következik:
1. példa 50%, 30%, 20% zsetonnal Stacks (chipcount-osztozás zárójelben):
- A játékos: 38.392$, (40.000$)
- B játékos: 32.750$, (32.000$)
- C játékos: 28.857$, (28.000$)
2. példa 80%, 10%, 10% zsetonnal (chipcount-osztozás zárójelben):
- A játékos: 1.133$, (1.312$)
- B játékos: 614$, (525$)
- C játékos: 614$, (525$)
Itt egyértelműen látszik, hogy a bigstack rosszabbul, a middle stack
jobban és a shortstack lényegesen jobban jár, mint a
chipcount-osztozásnál.
Egy másik módszer, a Post-Deal módszer lényege abban áll, hogy a
nyereményalapot a játékban maradt játékosok között igazságosan
kiosztják, és a maradékért tovább játszanak. Ezt a módszert gyakran
hasonló számú zsetonoknál alkalmazzák, mivel akkor mindenki azonos
arányban részesül a nyereményalapból. Itt a játékosokra marad a döntés,
hogy csak a nyertes kapja-e a maradék pénzt, vagy hogy minden bent
maradt helyet külön díjaznak.
11$ (10$ + 1$ Fee) tournament 500 résztvevővel, 3 játékos maradt játékban
Nyereményalap: 5000$
- 1. hely 1250$-t (25%)
- 2. hely 700$-t(14%)
- 3. hely 413$-t (8,26%) kap.
A maradék nyereményalap tehát összesen 2363$. A játékosok a
Post-Deal módszer mellett döntenek, és elosztják a pénzt három egyenlő
részre maradékkal. Így mindenki 700 dollárt kap, és a maradék 263
dollárt (2363$ - 2100$) a nyertes kapja.
Az eredmény:
- 1. hely 963$-t
- 2. hely 700$-t
- 3. hely 700$-t kap.
Látszik, hogy ez a módszer a shortstacknek kedvező. A harmadik
helyezett így annyit kap, mint a második. Ehhez még mindig hozzájön az
a lehetőség, hogy valaki megnyeri az első helyért a 263$-t. Ha itt ez a
valaki éppen a chipleader, akkor az osztozásnak ez a módja nem a
legjobb, mert itt sokkal rosszabbul jár, mint a chipcount módszernél,
még akkor is, ha esetleg nyerne.
Ez a módszer egyszerűen ötvözi a Post-Deal módszert a Chipcount
módszerrel. Itt mindenki kap egy fix összeget azért, hogy még játékban
van, és van zsetonja, pontosan úgy, mint a Post-Deal módszer esetében.
A maradékért viszont nem játszanak tovább, hanem Chipcount-tal
szétosztják.
Ez a módszer azért alakult ki, mert a shortstackek gyakran nem akartak
belemenni a Chipcount osztozásba azzal az indoklással, hogy nem csak a
zsetonjaiknak van értéke, hanem a helynek is, ahol ülnek. Mert ezzel
van még esélyük megnyerni a versenyt. („Csak zsetonra és helyre van
szükséged...")
Az ICM számítások ezért bár igazságosabbak, de nagyon kevés ember érti
igazán, nem is beszélve a megvalósításról. Minél kisebb a saját zseton
mennyisége, annál többet profitál az ember. Supershortstackként tehát
ilyen osztozást kellene javasolni.
Osztozzunk, vagy ne osztozzunk?
Természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az adott
időpontban való helyzetétől függetlenül belemegy-e az osztozásba vagy
sem. Több érv szól az osztozás mellett és ellen is, ezeket figyelembe
véve érdemes meghozni a döntést.
Mellette:
- Bigstack vagy, és osztozással körülbelül ugyanolyan jól vagy jobban jönnél ki, mintha megnyernéd a versenyt.
- Még tapasztalatlan vagy a versenyben, illetve a döntő asztali játékban, és az ellenfeleket erősebbnek tartod.
- Fáradt vagy, vagy nincs több időd.
- A vakok és az anték olyan magasak, hogy fennáll az esélye annak, hogy kiesel, mielőtt jól játszható kezet kapsz.
- Scared moneyt és inkább picit több biztonságot szeretnél, mint a maximális EV-t.
Ellene:
- Shortstack vagy, és osztozáskor aligha kapnál többet, mintha rögtön a következő kézben kiesnél.
- Chipleaderként osztozáskor a nyeremény lényegesen kisebb, mintha chipcount szerint osztanák el, vagy mint az első hely díja.
- Az ellenfelek sokkal gyengébbek, és nagyon nagy az esélye annak, hogy osztozás nélkül is megnyered a versenyt.
Milyen osztozást mennyi zsetonnal?
Ismertetünk néhány alapszabályt, hogy milyen zsetonszámmal milyen osztozásba érdemes belemenni.
Ha chipleader vagy és magasak a vakok, valamint minden ellenfél 10 nagy
vaknyi tét alatt van, csak akkor érdemes belemenni az osztozásba, ha ez
majdnem az első helyet bizosítja, vagy ha az osztozás chipcount
osztozás szerint zajlik. Egyszerűen azért, mert minden ellenfélre a
pushokkal könnyedén nyomást gyakorolhatsz. Ha az ellenfeleknek 15-20
nagy vaknyi tétjük van, ebben az esetben kicsit nehezebb a dolgod, mert
egy közvetlen all-innél túl sokat kockáztatsz, továbbá az agresszív
játékosok sok zsetont lophatnak tőled. Itt tehát minden azon múlik,
mennyire passzívak az ellenfelek.
Itt érdemes lenne megpróbálni rávenni az ellenfeleket a
chipcount-osztozásra. Ott is megvan az esély, hogy többet kapj, mint
ami az első helyért megilletne, mivel ez egyrészt valószínűleg nem
tűnik fel senkinek, másrészt pedig a többiek biztonságra törekednek. Ha
az ellenfelek a scared moneyra mennek, akkor egy ilyen osztozás még
rosszul is elsülhet, mivel az ellenfelek jobban ill. optimálisabban
játszanak, mert már több pénzük van biztonságban. Ezért az osztozás
nekünk már megfelelő lehet.
Hogy ilyen esetekben egy osztozás jó vagy rossz, az az adott
szituációtól és az ellenfelek játékmódszerétől függ. Ha a nagy
letétesek nyomást gyakorolnak rád, és mivel természetesen a
shortstack-ekkel szemben nem szeretnél alulmaradni, gyakran nem marad
más hátra, mint nagyon feszesen játszani, és fokozatosan feláldozni a
vakokat. Ebben a helyzetben érdemes elfogadni az osztozást.
Természetesen ha lehet, akkor inkább az ICM-módszer szerintit.
Ilyenkor tulajdonképpen soha nem érdemes belemenni chipcount
osztozásba. Érdemesebb inkább ICM módszer szerinti vagy a helyért arány
szerinti felosztozást kérni. A shortstack értékét nagyon sokan
lebecsülik. Shortstackként ugyanis többnyire sokkal könnyebb
optimálisan játszani. Ha például te vagy az egyetlen játékos 10 nagy
vaknyi tét alatt, akkor a chipleader ellen is tudsz közepesen jó kézzel
all-int mondani, míg a middle stacket a big stackre való ráemeléssel
dobásra kényszerítheted. Gyakran lehet így shortstackként még heads
up-ig eljutni, és ott szerencsét próbálni, mivel a legtöbb játékos
olykor nagyon könnyelműen bánik a zsetonjaival.
Összefoglalás
Mindenkinek a saját döntése, hogy játékostársaival megállapodik-e
osztozásban. A legtöbbször nagyon egyszerű a kérdés: mekkora az esélye
annak, hogy többet nyerek, ha a verseny végigmegy, és hogy akarok-e
ezért az összegért kockáztatni.
Ha valaki az osztozás mellett dönt, akkor az irányadó, hogy a standard
módszer a chipleadernek ajánlott, az ICM módszer pedig a middle- vagy
shortstacknek.
