A feszes-agresszív stílus pszichológiai szempontból

A póker a saját én ellen folytatott harc. Ezen, ahogy már többször megírtuk, elsÅ‘sorban az önmenedzsmentet értjük. A pókerben mindenütt kísértések és veszélyek leselkednek, amelyek próbára teszik jellemünket. Hogy jobb pókerjátékos legyen valaki, a legokosabb dolog, amit tehet, ha a jellemén dolgozik.

Minden jellemgyengeség a hétköznapi életünket teszi nehezebbé - és mint szociális lénynek kevésbé kellemessé -, ugyanakkor mindez a póker által egy „rés" is, ahol a pénz állandóan elszivárog. Tehát mindent meg kell tennünk azért, hogy gyengeségeinket minimalizáljuk, és lehetÅ‘ség szerint a cselekedeteink feletti kontrollt elsajátítsuk.

Ez idáig nem különösebben emeltük ki, de az önmenedzsment és a stratégia között nyilvánvaló az összefüggés. A „tökéletesebb önuralom" kifejezés stratégiai értelemben a „feszes-agresszív stílus". Ez közismerten az egyetlen nyereséges pókerstílus. Akkor miért nem gyakorolja ezt mindenki? Miért olyan nehéz ezt megtanulni? Egyszerű a válasz. Mert nem ez a természetes! Ez olyan „valami", ami a szabad természetben ritkán fordul elÅ‘, ezért komoly energiaráfordítással kell megdolgoznunk érte.

Minden más stílusnak van megfelelÅ‘je a jellem tipológiájában:

a) laza-passzív

A laza-passzív típusú játékosok nagyon szeretetre méltó emberek. Nagyon szociálisak és barátságosak. Gyengéjük a harmónia iránti óhaj. Azt akarják, hogy szeressék Å‘ket, és nem akarnak kellemetlenül feltűnni. Ezen okból sok játszmában vesznek részt (mindig ott akarnak lenni, és a társasági életben részt venni), azonban keveset emelnek. Ezt (tudat alatt) azért teszik, hogy ne keltsenek megütközést. Ott lenni, és szeretetet kapni. Ez a céljuk. És nálam ezt el is érik. Szeretem az asztalomnál a gyenge-passzív játékosokat.

b) laza-agresszív

Az LAG (laza-agresszív játékos) mindig a középpontban szeretne állni, és egomániás vonásait többé-kevésbé kifejezésre juttatni. A játékot önábrázolásra használja. Ezt a típust a valóságos életbÅ‘l mindenki ismeri.

c) feszes-passzív

A szikla nagyon óvatos, igényli a kontrollt és a biztonságot. A játékot soha nem fogja magas szinten űzni, mert kontroll és biztonság a pókernél rövid távon nincs.

Mindezek tipikus emberi jellemtípusok. De vajon milyen a TAG (feszes-agresszív játékos)?

d) feszes-agresszív

A feszes-agresszív stílus ellentmondásos. Egyik oldalon nagyon visszafogottnak tartjuk magunkat, azonban ha játszunk, akkor általában nagyon határozottan és agresszíven. Nem hasonlítható egyik jellemtípushoz sem. Természetesen vannak indulatosak, akik hosszú ideig nyugodtan maradnak, aztán amikor elérnek egy bizonyos pontot, ez robbanáshoz vezet. De ez nem feszes-agresszív stílus, hanem indulatos vak düh. A TAG (feszes-agresszív játékos) a turn-ön vagy riveren mindenkor meg tudja húzni a vészféket, ha látja, hogy legyÅ‘zték.

A legfeltűnÅ‘bb hasonlóságok bizonyos foglalkozásokhoz vagy hobbikhoz köthetÅ‘k. A jó rendÅ‘rök és katonák feszes-agresszívek. MegÅ‘rzik önuralmukat, azonban villámgyorsan oda tudnak ütni, ha arra sor kerül. Nekem legjobban a kung-fu harcos hasonlat tetszik. Pontosan, mint a rendÅ‘r és a katona, - igazán jó csak kemény, fegyelmezett, kitartó munkával lesz. Mindhárom másik pókerstílus az „önelengedést" jelenti, ahol azok vagyunk, akik.

A feszes-agresszív stílus ezzel szemben kemény munka terméke. Még ha ismerjük is az elméleti alapokat, a játszma során ösztöneinket - mint vak agressziót vagy menekülést - el kell fojtanunk. A kung-fu harcosnak évekig kell meditálni, hogy csiszolja jellemét, és elsajátítsa az önkontrollt (lásd: önmenedzsment). Őneki a harctechnikát (ami tk. a pókerstratégiának felel meg) kell tökéletesen tudnia.

Érdekes módon a TAG (feszes-agresszív játékos) hosszú távon pontosan azt a biztonságot és kontrollt éri el, amit a szikla rövid távon hiába keres. Statisztikailag korrektül játszik, így hosszú távú folyamatos bevételre tesz szert. Persze a mindennapi sulykolás emberpróbáló feladat. De ha mégis elvégezzük ezt a kemény iskolát, akkor egy elithez fogunk tartozni.

A pókerbarátok számára, akik a játékot komolyan veszik, nem áll fenn annak veszélye, hogy a halak (kezdÅ‘k) bármikor is kihalnak. A hal a normál, hétköznapi eset, ezzel szemben a cápa a ritka kivétel...