Downswingnek nevezzük azt a fázist, vagy időtartamot, amelyben egy játékos a helyes játéka ellenére veszteséget szenved, mert a kártyái egyszerűen nem az ő elképzelése szerint jönnek vagy a játékhelyzetek gyakran előnytelenül alakulnak, tehát egyszerűen pechsorozata van.
A downswingek természetes velejárói a játéknak, és hozzá tartoznak éppúgy, mint a az ellenkezője, az upswing, amikor átlagon felül sok szerencsénk van. Minden olyan játékban, melynek elemeihez tartozik a véletlenszerűség, mint pl. a pókerban is, jelen van egy bizonyos szórás, mivel a kártyák egy rövid időtartamon keresztül szinte soha nem esnek egybe a várható átlagos eloszlással. Hosszútávon ezek a szakaszok megfelelő játék mellett nagyjából kiegyenlítődnek, jóllehet egy downswing akár több ezer kézen keresztül is fennmaradhat. Gyakran fellépnek ennél olyan másodlagos tényezők, mint a lappangó lejtő, vagy a játékot befolyásoló frusztráció, melyek tovább növelik a veszteséget.
Az a képesség, és mentális erő, hogy hosszabb balszerencsés időszakkal is boldogulni tud, jellemzőek a jó póker játékosra. Alapvető ennél a megalapozott bankroll menedzsment, ami képes felfogni és elviselni a veszteséges fázisokat, úgyhogy a játékos a pechsorozat végén még mindig elég pénzzel rendelkezik ahhoz, hogy egyáltalán tovább tudjon játszani, és a veszteségeit ismét vissza tudja szerezni.
A leggyakoribb hiba, hogy a játékosok egy hosszabb downswing-nél és túlságosan sok bad beat-nél lejtőre kerülnek, és értelmetlenül növelik a veszteségeiket addig a pontig, hogy a csupa frusztráció miatt a teljes bankrollukat eljátsszák.