Lassú játék II – Ellenféltípusok és kiegyensúlyozás

» CIKK

Lassú játék II - Ellenféltípusok és kiegyensúlyozás

by MiiWiin

Az előző cikkben alapvetően a lassú játék témájával foglalkoztunk. Szemügyre vettünk néhány olyan példát, ahol megéri nem nyitni azért, hogy valamelyik elkövetkező tétkörben több értéket tudjunk nyerni, mint amennyit esetleg egy közvetlen nyitás esetén sikerült volna. Olyan példákat is megnéztünk, ahol jobb, ha lemondunk a lassú játékról.

Ma a speciális ellenféltípusokkal fogunk foglalkozni. Szemügyre veszünk egy lehetséges lassú játékot a flop előtt, és megpróbáljuk elemezni abból a szempontból, hogy mennyiben tudjuk a lassú játékunkat kiegyensúlyozni, vagyis hogy milyen gyenge kezekkel játszhatnánk hasonlóan.

Speciális ellenféltípusok

Természetesen rendkívül fontos, hogy ügyeljünk az ellenfeleinkre. Ezért most közelebbről is szemügyre vesszük a 4 alaptípust!

Ez az ellenfél előszeretettel viszi a kezeit a terítésig, anélkül, hogy ő maga sok agressziót mutatna. Mivel az ilyen ellenfeleket amúgy is nehezen helyezünk egy skálára, ezért csaknem lehetetlen megmondani, hogy az ellenfelünk keze javult-e a turnnél valamilyen különleges lap miatt. A blöff előidézésének szintén nincsen sok értelme, mivel a laza-passzív játékosok gyakran beveszik a passz/megadás irányt, és „előnyben/hátrányban" elv alapján játszanak úgy, hogy készek ugyan sokszor megadni, de ők maguk nem szeretne nyitni.

Ugyanúgy, ahogy alapvetően nem ajánlatos az ilyen ellenfelek ellen blöffölni, a lassú játékról is ajánlatos lemondani. Nyerő kéz, vagy nut: az ilyen ellenfél ellen csak nyitni, nyitni, nyitni.

Itt a nagyon laza játékosoknál már érdekessé válik a dolog. A LAG-okat is csak nehezen lehet skálán elhelyezni, ők azonban alapjában véve agresszívabban játszanak, és a fokozottabb flop előtti akcióik miatt flop után is gyakrabban kell valamilyen lépést kezdeményezniük. Ezek szerint itt logikus lenne, gyakrabban beszórni egy-egy blöff előidézést, vagy az ellenfeleink nyitását csak végig megadni. Mindegy, hogy a kezünk milyen erős, az ellenfél túl gyakran fog dobni egy emelésre. Ő maga azonban szívesen fog végig blöffölni. Ezt használjuk ki, és biztosítsunk teret az agressziójának.

A TAG egy olyan játékos, akit leginkább tudunk egy skálára helyezni. Ez amiatt van, mert a legtöbb feszes játékos maga is TAG vagy LAG stílust játszik. Ezzel vagy hasonló skálákat kapunk, vagy - amennyiben néhány játékos átállt a LAG stílusra - meglehetősen jól ismerik azt. Amennyiben sikerül az ellenfeleinket egy skálára elhelyezni, akkor valamennyivel jobban meg is tudjuk ítélni, hogy vajon mennyire találhatták el az asztalt. Szintúgy fontos természetesen az ellenfeleink flop utáni viselkedésének behatóbb tanulmányozása. Csak mert az ellenfél feszes-agresszív stílust játszik, ez még nem jelenti azt, hogy a flop után jól játszik. Eszerint gyakran blöffölhet rossz helyzetekben, vagy marginális kezekkel is betehet mindent.

Ezek a tényezők számunkra fontos szerepet játszanak, mert amennyiben eltérünk a standard játékunktól, és gyakrabban használjuk a lassú játékot, ennek csak egy értelme lehet: több értéket várunk el tőle!

Tehát alapvetően jobb, ha tartjuk magunkat a standard játékunkhoz, és erős kezekkel nyitunk, bizonyos helyzetekben azonban visszaváltunk egy sebességfokozatot, ha a játékmód alapján polarizálódott az ellenfelünk skálája. Akkor mindenképpen megéri egy erős húzónak ingyen lapot adni a turnnél, és közben-közben egy blöfföt előidézi. Viszont nagyon gondosan kell megválasztani a helyzeteket.

A szikla nem egy egyszerűen játszható ellenfél, mivel csak nagyon kevés kezet játszik, és legtöbbször azokat sem különösen agresszívan. A szikla nem fog minket túl gyakran blöffölni a kezeivel, viszont meglehetősen ritkán akarja marginális kezekkel elérni a terítést. Az ilyen ellenfelekkel szemben jó kiszállási részesedésünk van, és ezt használjuk is ki egy alapvetően agresszív játékmóddal.

Az ilyen nagyon feszes játékosok ráadásul viszonylag ritkán tartanak húzókat, vagy legalábbis meglehetősen nehéz ilyenekre tenni őket, ami miatt meglehetősen ritkán fogja siker koronázni abbéli igyekezetünket, hogy hozzá akarjuk segíteni őt egy második legjobb kézhez, amivel ő aztán az elkövetkező tétkörökben értékkel ajándékozzon meg minket. Emiatt inkább nyitnunk kellene, és reménykedni abban, hogy az ellenfelünk használható kezet tart, mert ha semmit nem akar fizetni, akkor ezt legtöbbször nem fogja megtenni a lassú játékunkra se.

Ezzel megállapítjuk, hogy a megadóállomások ellen alapvetően jobb, ha lemondunk a lassú játékról, mivel azok amúgy is gyakran még rosszabb kezekkel is megadnak, és a passzív játékosok ritkán ragadtatják el magukat arra, hogy blöffnyitást csináljanak. Hasonló vonatkozik a passzív sziklákra is, természetesen azzal a különbséggel, hogy ezek nem olyan könnyen adnak meg végig.

Ha esetleg van read-ünk a TAG-okra, akkor gyakran helyezhetjük őket egy hozzávetőleges skálára, és így javíthatjuk az értékjátékunkat. Ebbe a gondolatmenetbe néha-néha beengedhetünk egy lassú játékot is, azonban csak korlátozott mértékben.

Az olyan nagyon agresszív játékosoknál ellenben, mint amilyenek a TAG-ok és a mániákusok, legtöbbször jól kifizetődő, ha nyugodtan állunk hozzá, és hagyjuk az ellenfeleket blöffölni, ha akarnak. Nem akarjuk őket elijeszteni a nyitásainkkal, ha készek rá, hogy az elkövetkező tétkörökben ki akarjanak blöffölni minket minden lehetséges eszközzel.

Lassú játék a flop előtt

Térjünk most rá egy veszélyes témára: a flop előtti lassú játékra

Bizonyosan nem követünk el különösebben nagy hibát azzal, ha lemondunk az ilyenfajta játszadozásokról. Már flop előtt azt akarjuk, hogy kifizessenek minket az erős kezünkért, fel akarjuk építeni a bankot, és ezzel védeni akarjuk a kezünket. Ezekről az előnyökről lemondani, ehhez nyomós okra van szükség.

Nagyon agresszív asztaloknál fennáll a korai pozícióból történő limp/emelés lehetősége, azonban éppen a shorthanded játék esetében nem tanácsolnám. Minden kézzel amivel játszunk nyitóemelünk, akkor miért pont a nuttal limp/emeljünk? Egyszerűen túl nyilvánvaló. Ráadásul az utánunk következő agresszív játékosok meglehetősen gyakran fognak 3betelni, vagy egy előző hidegen megadás esetén akár préselni is. Amennyiben meglehetősen agresszív játékosok vagyunk, nem nyerhetünk nagy előnyt a limp/emeléssel a shorthanded játékban.

A következőkben vegyünk szemügyre három példát, melyekben Hero ászokat tart, és volt emelés előtte, vagy utána. Hero most töpreng, hogy hagyja-e magát flop előtti lassú játékra elragadtatni. Az ellenfeleink minden esetben ismeretlenek.

1. példa

PartyPoker $25 NL Hold'em (6 handed)

Stacks & Stats

MP ($25)
CO ($25)
UTG ($25)
BB ($25)
Hero ($25)
BU ($25)

Preflop: Hero is SB with A , A
3 folds, BU raises to $1.00, Hero...

2. példa

PartyPoker $25 NL Hold'em (6 handed)

Stacks & Stats

MP ($25)
CO ($25)
UTG ($25)
BB ($25)
SB ($25)
Hero ($25)

Preflop: Hero is Button with A , A
3 folds, Hero raises to $1.00, SB raises to $3.50, 1 fold, Hero...

3. példa

PartyPoker $25 NL Hold'em (6 handed)

Stacks & Stats

MP ($25)
CO ($25)
Hero ($25)
BB ($25)
SB ($6.50)
BU ($25)

Preflop: Hero is UTG with A , A
Hero raises to $1.00, 2 folds, BU calls $1.00, SB raises All-in to $6.50, 1 fold, Hero...

Hero mind a három példában ászokat tart, és reagálni a kell az ellenfelek agressziójára.

A standard játékmódok világosak: ha lehet, Hero az ászokkal flop előtt all-in-t akar. Ha minden alkalommal 3betelne, 4betelne illetve push-olna, akkor ez lenne a normál játéka.

Most azonban Hero helyzetet szeretne találni a lassú játéka számára, és azt két példában meg is találja.

Az első kézben a lassú játék egyáltalán nem odaillő. Hero nem védi a kezét, nem folytat banképítést, flop után pedig pozíción kívül kell játszania. A legésszerűbb lépése ott a passz/emelés lenne, ami legalább egy nagyon erős kézről árulkodik. Hogy ezután őt a gyengébb kezek még kifizetik, abban igazán kételkedhetünk. Itt Heronak flop előtt védekeznie és 3betelnie kell.

A 2. kézben másként fest a helyzet. Hero a gombról emelt, és 3betet kap. Ez a kéz egyszerűen egy olyan vakvédő kéz lehet, amelyik nem túlzottan erős, és legtöbbször nem is kész arra, hogy flop előtt a teljes letétjét feltegye. Ebből az okból kifolyólag a megadás nem jöhet szóba, a pot már meglehetősen nagy, Villain gyakran fog folytató nyitást produkálni, mi pedig akkor pozícióban eldöntjük, hogy folytatjuk-e a lassú játékunkat flop után is és egyszerűen végig megadunk-e.

A harmadik kéz szintén felkínálja nekünk a lassú játék lehetőségét. A nyitóemelésünket megadják, a kis vak all-in pushol a kis letétjével. Amennyiben mi pusholunk, a gomb csaknem minden kéztől meg fog válni, ha viszont csak megadnánk, akkor még gyakran fizetni fog, sőt késztetve érzi magát arra, hogy egy közepesen erős kézzel még ő maga is push-oljon. Flop után mindenképpen már csak heads-upban játszunk, és a kezünkkel minden flopnál betesszük az összes letétünket. Itt gyakrabban megfoszthatunk majd gyengébb kezeket a letétjüktől, mint a flop előtti push-olással.

Ahogy láttuk, feltétlen vannak alkalmas szituációk arra, hogy a kezünket valamivel visszafogottabban játszhassuk. De még egyszer megemlítem, hogy itt is mindegyik kézben megfelelő az agresszív játék. Ennek nem az a célja, hogy vezérfonal legyen ahhoz, hogyan vigyünk a játékunkba minél több flop előtti lassú játékot, de most talán könnyebben találtok erre alkalmas helyzeteket.

Kiegyensúlyozás és megtévesztés

Ez a téma folyamatosan foglalkoztatja a jó játékosokat. Vajon figyelik az ellenfeleim, hogy mit csinálok? Vajon ezáltal könnyebben be tudják határolni, hogy milyen kéz van nálam? Vajon ugyanúgy játszom-e a gyenge kezeket, mint az erőseket? Olvasható vagyok?

Mindegy, hogy milyen témát vitatunk meg, ez a pont alapvetően befolyással van az összes gondolatmenetre. Természetesen olvashatóvá válunk azáltal, ha a blöffjeinket és a gyenge kezeinket túljátsszuk abban a reményben, hogy elegendő kiszállási részesedést érünk el, az erős kezeinket pedig legtöbbször lassan játsszuk.

Ez elsősorban az ellenfelünktől függ. Ahogyan azt már fent megállapítottuk, nem különösebben éri meg a lassú játék a sziklák és a megadó állomások ellen. Pontosan ebből az okból kifolyólag az ilyen játékosoknál nem annyira ügyelünk a megtévesztésre és a kiegyensúlyozásra. Az ilyen ellenfelekkel szemben egyszerűen nincsen ennek értelme.

Ezek a gondolatok főleg megfontolt ellenfelek esetében válnak érdekessé, tehát mindenek előtt a TAG-oknál és a LAG-oknál. Itt a magunk részéről mindenképpen ajánlatos egy logikus és következetes játékra ráállnunk, és próbáljunk meg minél kevésbé olvashatóvá válni azáltal, hogy az erős kezekkel egyszer csak máshogyan játszunk.

Vegyünk ehhez a 2. példánkat. Azt mondtam, a megadás elképzelhető. Tegyük fel most, hogy a kis vak egy TAG vagy egy LAG. Vajon elárulnánk ezzel a kezünket?

Gyakran van olyan helyzetünk, hogy az ilyen játékosoktól visszalopást kapunk. Ráadásul miénk a pozíciónak az a nagy előnye, hogy itt néhány kézzel megadhatunk. Feltétlen szóba jöhet itt néha egy megadás is az AK-val, QQ-vel vagy JJ-val, sőt néha még kis zsebpárokkal, vagy egyszínű kapcsolódó lapokkal is, ha elhatározzuk, hogy flop után az agresszív ellenféllel szemben végrehajtunk egy blöfföt is. Csupán szetértékre vagy találatra megadni itt nem elegendő!

Adjunk meg tehát itt az ászainkkal, ezzel a kezünk erejét sem áruljuk el.

4. példa

PartyPoker $25 NL Hold'em (6 handed)

Stacks & Stats

MP ($25)
CO ($25)
UTG ($25)
BB ($25)
SB ($25)
Hero ($25)

Preflop: Hero is Button with A , A
3 folds, Hero raises to $1.00, SB calls $1.00, 1 fold

Flop: ($2.25) A, T, 4 (2 players)
SB checks, Hero...

Ha az SB viszont csak megadott volna, és mi egy ilyen asztallal találkozunk, akkor fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy különben hogyan bánnánk ilyen helyzetekkel. Ez az asztal ideális a folytató nyitás számára. Tehát ha most itt lemondanánk róla, akkor az mindenképpen gyanús volna.

Másrészt viszont világos a számunkra, hogy Villain nagyon ritkán talált be. Talán kapunk a turnnél egy blöffnyitást, amit emelhetünk. Vagy akár mégegyszer is megadhatjuk ezt a nyitást a turnnél? Ha Villain tényleg erős kezet tart, akkor őt még a rivernél is all-in juttathatjuk.

A flopnál történt megadásunkkal alapvetően eláruljuk az erős kezünket? Passzolunk-e néha olyan kezekkel, mint az AT és a KK ezen a flopon, és csak megadjuk a turnt? Ha az ellenfelünk esetleg tudja, hogy mi gyakran játszunk közepesen erős kezekkel potkontrollt, akkor itt a lassú játék jobban kifizetődik. A kezünket ezzel kiegyensúlyozzuk, legkésőbb a rivernél történt emelésünk után kaphatna Villain szimatot, de esetleg a két ingyen lappal egy erősebb kézhez segítettük őt.

Tehát éppen a megfontoltabb ellenfeleknél fontos, hogy variáljuk a lassú játékunkat, éppen azért, hogy azok inkább potkontrollnak látszódjanak. Így gyakrabban kapunk több értéket, mint az egyenes játékkal, és a következő körben több tiszteletet is kapunk a megadásaink számára, úgyhogy olyankor közepesen erős kezeket is kedvezőbben vihetünk a terítésig.