A kéz olvasása

» CIKK

A kéz olvasása

Thorsten77

Fontos tényezők

Általános flop előtti játékmód: a flop előtti játékmódot nagyon jól le lehet olvasni a VPIP és a PFR statisztikák alapján. Egyszerűen vegyünk szemügyre két, egymástól eltérő játékostípust. Az A játékos értékei 10/2, a B játékos értékei 20/15. Ha az A játékos most emel, akkor rendszerint erős kezet tart. A kezek csúcs 3%-a a részesedés alapján: 99+, AKs. A skálát gyakran kissé hozzá kell igazítanunk - például a fullring játékokban alacsony limiteken gyakran úgy, hogy ott inkább még AKo lapokkal is emelnek, viszont limpelnek az olyan kezekkel, mint a 99. Ennek ellenére nagyon szűk az a skála, amit egy ilyen ellenfélnél feltételezünk, és elsősorban jó lapokból áll.

Vegyük most viszont szemügyre a lapok részesedés szerinti legjobb 15%-át. (analóg módon itt is szükség van hozzáigazítások elvégzésére, de most egyenlőre csak a skála nagyságát akarjuk bemutatni): 77+, A7s+, K9s+, QTs+, JTs, ATo+, KTo+, QJo. Látjuk, hogy sok marginális kézzel is emelni fog - nem feltétlenül tart itt mindig valamilyen erős kezdő kezet...

Pozíció: egy másik fontos tényező a pozíció. Minden játékos, aki valamennyit ért a NL-hez, nem fog korai pozícióban ugyanazokkal a kezekkel játszani, mint hátsó pozícióban. Ennek megfelelően tudjuk hozzáigazítani a skálát. Ha az A játékosunk tehát korai pozícióban emel, akkor legtöbbször feltehetően nagyon erős kezet tart, pl. QQ+,AK. Hátsó pozícióban már valamennyire lazább, és esetleg közepes zsebpárokkal is emel, valamint AQ, KQ és esetleg AJ kezekkel is.

Az akció: valamely játékos előtt végrehajtott akció szintén befolyásolja az utána következő játékos skáláját. Tegyük fel, hogy látunk egy emelést, utána pedig a B játékos ráemelését: rendszerint nagyon tág skálája van, azonban a ráemelő skála a legtöbb ellenfélnél jelentősen kisebb. Itt például az olyan kezeket ki lehet zárni, mint a KTo/KJo - ezekkel normál esetben nem fog ráemelést végrehajtani, mivel ezek a kezek nem erősek, és nem lehet velük jól játszani.

További tényezők: az előbb említett 3 tényező mellett van még rengeteg olyan további tényező, ami főleg a magasabb limiteken játszik szerepet. Például egy jó játékos ügyel arra, hogy milyen ellenfelek következnek utána. Gyengébb kezekkel például ritkábban fog nyitó emelést csinálni, ha utána egy szívesen megadó játékos ül, mivel így gyakran olyan szituációkba kerülünk, ahol pozíción kívül marginális kézzel kell játszani. Egy további példa az emelés, miután valamelyik játékos soron kívül betett egy vakot - a játékosok gyakran megpróbálják ezt a gazdátlan pénzt begyűjteni, és valamivel lazábban emelnek. Ugyanígy figyelemmel követjük, hogy milyen ellenfelek szálltak be a kézbe. Ha egy nagyon laza játékos csinál  nyitó emelést, egy másik játékos pedig 3-betel, akkor a skálája határozottan nagyobb annál, mintha egy nagyon feszes játékos emelne, és utána 3-betelne.

A kéz olvasásának játékban történő alkalmazása

A játék során minden saját akció előtt végre kell hajtani a kezek olvasását. Az elején ez sok munkának hangzik, de az ellenfél olvasását is automatizáljuk, és felismerjük a standard skálákat, melyekhez aztán megint csak standard akciók kapcsolódnak. Mielőtt tehát dobunk, passzolunk, megadunk vagy emelünk, gondolkodjunk el az ellenfél kezeiről. A skála minden egyes keze számára aztán kigondolhatjuk, hogyan játsszuk legjobban a saját kezünket, és így megállapítjuk az optimális játékmódot. Tegyük fel, hogy az A játékos korai pozícióból emel, mi pedig JJ-t tartunk BU pozícióban. Mindenki más dobott. A nagyon szűk skálája alapján itt a 3-betnek kevés értelme lenne: az olyan kezeket, mint a QQ+, vagy az AK is, ritkán fogja feladni, mi pedig határozottan hátul vagyunk a skálájával szemben. Itt azonban nagyon jól meg is adhatunk, és ha eltaláljuk a szetünket, akkor legtöbbször megszerezzük az ellenfél teljes letétjét, ha felső párja van. Jó flopokon úsztatással is próbálkozhatunk, vagyis megadhatjuk a folytató nyitását, passz esetén pedig nyitunk a turnön (ha nem érkezik meg A vagy K).

a a B játékos emel, akkor ezt még mindig egy viszonylag tág skálával teszi. Ennek megfelelően itt elől vagyunk, és egy 3-bettel megkapjuk még a kezdeményezést - egy ilyen játékos ellen tehát mindig 3-betelnék a bubijaimmal.

Nagyon fontos, hogy a flopon, a turnön, és a riveren tovább szűkítsük a skálákat. Ilyenkor azon törjük a fejünket, hogy "Vajon van-e értelme az ellenfél egy bizonyos akciójának egy bizonyos kézzel a skálájából, vagy ezt a kezet soha nem játszaná így?". Egy 2 egyszínű 7, 8, 9 asztalon, többrésztvevős potban pl. szettel soha nem csinálna lassú játékot. Ha valamelyik ellenfél itt megad egy nyitást, akkor a húzó sokkal valószínűbb - szettel egy ilyen felállásnál szinte mindig védekezne.

Egy utolsó lényeges pont, hogy a skálánkat minden egyes akció után módosítsuk a helyzetnek megfelelően. Tegyük fel, hogy 99-et tartunk egy K72 szivárvány flopon. A flop előtti agresszor folytató nyitást csinál, mi pedig megadunk. A turnön egy kettes jön,  - számunkra egy nagyon jó lap. Az agresszor passzol, mi pedig itt elől látjuk magunkat, és nyitunk, hogy védekezzünk a felső lapokkal szemben. Emeléssel válaszol. Akkor is, ha eleinte elől láttuk magunkat, az akció most mást mond: nemcsak hogy emelik a nyitásunkat - a c/r viszonylag erős lépés, amit a full ring asztaloknál legtöbbször valamilyen nagyon erős kézzel hajtanak végre. Csúcs pár és legjobb melléklap nélkül itt egy standard ellenféllel szemben nyugodtan dobhatunk.

Összegzés

Az optimális alternatíva kiválasztásához rendkívül fontos tudni, hogy vajon mit tarthat az ellenfelünk a kezében. Ki tudjuk őt szorítani a kézből? Vajon all-in menjünk a riveren? Az összes ilyen kérdéshez szükségünk van az ellenfél kezének ismeretére. Azáltal, hogy az ellenfelet az összes tétkörben végrehajtott különböző akciói alapján egyre pontosabb skálára tudjuk helyezni, elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi a legjobb akció ellene, és ennek megfelelően jobban tudunk ellene játszani.