Őrült blöff egy NL5000 asztalnál?!
KTU ma új elemzésbe kezd, és elemeire szed egy furcsa highstakes no limit kezet.
Érdemes néha megnyitni NL5000 asztalokat, és nézni a nagyok nagyjait játék közben, hogy némi bepillantást nyerjünk játékterveikbe. Különösen akkor lehetünk érdekes partik szemtanúi, ha sok az üres hely. Ha kevés fish úszkál a limiten, a játékban lévő játékosok átlagos tudásszintje jóval magasabb.
A terítésig eljutó kezek utalnak a nagyok játéktervének felépítésére, és a kéz amit választottam egy érdekes kérdést is felvet: 1nvoker tényleg megőrül a végére A4s lapokkal BU-ban?
Ha igennel válaszolunk, arra kell gyanakodnunk, hogy Also11 tökéletesen túljárt 1nvoker eszén. Checkelte az AK-t a törnön, hogy blöfföt indukáljon, 1nvoker pedig eleget tett a kérésnek, és betolt 5000$t. Ez azonban túl egyszerű lenne! Én azt állítom, hogy mindkét fél tökéletesen játszotta a kezet, és hogy sokat tanulhatunk belőle.
A pozíció maximális kihasználása ésszerű skálákat eredményez
A fenti leosztást kiindulópontként használva fogom bemutatni, hogy amikor mindkét fél ésszerűen játszik, lehet ilyen a végeredmény. Lépésről lépésre haladva végiggondoljuk, hogy az egyes döntéseknél milyen problémákkal kellett szembenézniük, és alapfilozófiánk mindeközben az lesz, hogy soha nem szabad alábecsülni az ellenfelet!
Ésszerű skálákkal játszani azt jelenti, hogy nincs rossz véleményünk ellenfelünk játékáról. Épp ellenkezőleg, abból indulunk ki, hogy nincsenek durva hibái. Az "A riveren dobom az AQ-t, mert ilyen spotokban NL50-en úgyse blöfföl senki." mondat például tökéletes arra, hogy ésszerűtlen skálákat hozzunk létre. Ilyen hozzáállással nehéz jó pókerjátékossá fejlődni.
Igazi felismerésekért azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mi történik abban az esetben, ha mindkét fél "helyesen" játszik. A szélsőségekben nincs sok kihívás:
- Túl gyakran blöffök, ezért minden marginális kezemmel megadok
- Túl ritkán blöfföl, ezért az összes bluffcatchert eldobom
- Túl ritkán ad meg, csak értékért nyitok
- Túl gyakran dob, mindennel blöffök
Ritka és értékes kincs az olyan stratégiai beszélgetés, amelyben nem abból indulunk ki, hogy az ellenfél valamit "túl ritkán" vagy "túl gyakran" csinál, hanem abból, hogy "helyes arány"-ban alkalmaz valamit. A highstakes asztaloknál gyakran ez a realitás, és az ilyen leosztásokból minden játékos csak tanulhat. Először ugyanis meg kell értenünk, hogy az adott leosztásban mi számit "helyes"-nek, hogy aztán saját játékunk megértése után alkalmazkodni tudjunk.
Ésszerű skálákkal dolgozni további előnyökkel is jár: egy optimális stratégia halálos fegyver a mikro- és smallstakes játékosok jellemzően kevésbé kiegyensúlyozott stratágiái ellen.
Lopás 50%-os skálával: csökkenő tendencia
Milyen skálákkal érdemes vakot lopni a gombról erős ellenfelek ellen?
Minél jobban játszanak a vakok, annál szűkebb skálával kell támadnunk. Manapság általános kiindulópontnak számít egy 2,5BB-s vaklopás esetén nyereségesként kezelni az 50% körüli nyitóemelő skálákat, miközben a valós százalék egyre csak csökken.
A PokerSnowie kalkuláció különösen a preflop játék tekintetében nagyon jók szoktak lenni, és a program szerint egy 39%-os BU vaklopó skála a nyerességesség felső határa, ami egyébként egybevág a legújabb asztali trendekkel. Ennek ellenére a jól bevált 50% még széleskörben elterjedt kiindulópont.
Ez a skála a következő feltételezésekre épít: a kisvak 15-18%-ban, a nagyvak 15%-ban 3-betel, utóbbi az esetek 50%-ában megad.
Ha ellenfelünk sokkal ritkában védi meg vakjait, a skála természetesen bővíthető, de mindig tartsuk észben, hogy a flopnál néha marginális kezekkel kell bűvészkednünk, szóval csak óvatosan!
Végülis, ha belegondolsz, a flopnál egy viszonylag erős skála ellen kell majd játszanunk.
3-bet-only kisvakvédés 15-18%-kal
2013-ban terjedt el és azóta tartja magát a kisvakvédés nonpluszultrája BU lopásai ellen.
A csak 3-betben gondolkodás helyességének két alappillére a következő: megadás esetén a nagyvak túl jó oddsokat kap, ami azt eredményezi, hogy túl gyakran fogunk hármasban játszani a létező legrosszabb pozícióból, illetve a call és 3-bet kezekre osztott skálában aránytalanul kevés lenne a call kéz, ami információs előnyt jelentene az ellenfélnek, és még jobban megnehezíteni a megadások utáni játékot.
Elemzésünkben ezt a 15%-os 3-bet-only skálát használjuk.
50-60%-kal védekezni SB 3-betjei ellen.
Most ne foglalkozzunk azzal, hogy termelünk-e ellenfelünknek autoprofitot vagy sem. Csak azt nézzük, hogy milyen kezekkel tudjuk nyereségesen folytatni a játékot. Minél szélesebb a 3-bet skálála, annál több kézzel tudunk ellene védekezni. A szürkéket dobjuk, a sárgákkal 4-betelünk, a pirosakkal megadunk. A sárga-piros kezeket 50-50%-os arányban felosztjuk a 4-bet és a call között.
Fontos, hogy 4-betjeinknél sok megadásra készüljünk, hiszen a kisvak 3-bet skálája viszonylag erős, túlnyomó részével hajlamos lesz kifizetni a 4-beteket.
Fontos, hogy már preflop döntéseinknél kialakuljon bennünk egy kép arról, hogy postflop hogyan tovább. Ez a sorozat következő részének témája!
Akárcsak a postflop játék. Amit a mai elemzésből érdemes megjegyezni a BU vs. SB 3-bet szituációkkal kapcsolatban: minél ritkábban 3-betel, annál több kezet kell dobnunk. Ha szereti megadni a kisebb 4-beteket, akkor vegyük ki az olyan kezeket, mint az AJs vagy a JTs a 4-bet skálából, és inkább használjunk A8o-szerű kezeket. Ezekkel persze szívás a flopjáték, de úgysem szeretnénk flopot nézni. Az is kiderült, hogy az elavult "Soha ne 4-beteljünk!" szabály miért könnyítené meg nagyon ellenfelünk dolgát.
Az eddig tanultak:
- Jól játszó ellenfelek -> ésszerű skálák
- BU nyitóemelő és SB vakvédő skálái
- A modern 3-bet-only kisvakvédés
- A legfontosabb alkalmazkodások
Folytatjuk...
Te milyennek látod a leosztást? Milyennek tartod a két highstakes regulár, Also11 és 1nvoker játékát?
