Lejtő: Csúfos vereségek és az ingadozás
Nem tudom irányítani az érzelmeimet
A pókerben a csúfos vereségek és a magas ingadozás olyan tények, amelyek meglétét senki nem fogja kétségbe vonni, aki csak kicsit is ismeri a játékot.
A fórumok tele vannak a csúfos vereségekről szóló történetekkel és a hatalmas ingadozásokat emlegető beszámolókkal, és ugyanilyen gyakran állnak ott az ismert és megszokott válaszok: „Ez teljesen normális, hosszútávon ezzel a kézzel mindenképpen pénzt csinálsz, a ingadozás egyszerűen hozzátartozik a pókerhez stb. ..."
Az illetőnek ezek a tények természetesen már ismertek, és nem változtatnak a helyzeten. Ismerjük a tényeket. Mégis annyira megviselnek minket az ingadozások és a folyamatos vereségek, hogy már nem vagyunk képesek többé a legjobb játékunkat hozni.
Hogyan függnek ezek össze? Mivel mi kognitívan, vagyis az értelmünkkel tisztában vagyunk azzal, mi történik, de érzelmileg, az érzéseinkben mégis megráz minket. Vagyis én az értelmemmel azért küzdök, hogy fenntartsam az irányítást, mivel racionálisan tisztában vagyok azzal, hogy mi történik, és mégsem tudom irányítani az érzelmeimet. Rosszul érzem magam, és kikészülök.
Ezért esetleg százszor is bebeszélhetem magamnak, hogy a vesztés teljesen normális, és mégsem változik semmi a lejtő, a rossz kedvem okozta játékomon, a valós veszteségekről nem is beszélve.
A pszichológiai szemlélet
Tisztázzuk, hogyan is működik az érzékelésünk: az öt érzékünkön (látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés) keresztül érzékingerek jutnak el agyunkhoz és ott szinaptikusan feldolgozásra kerülnek. Bonyolult szövevényes neuronális folyamatok játszódnak le, melyekből aztán a tudatunk számára érzékelhető érzéki benyomások lesznek. Ezeket az érzéki benyomásokat „szubmodalitásoknak" nevezik, melyek pl. a forró, hideg, sötét, érdes, finom, éles, édes, keserű, stb...
Vedd figyelembe, hogy ha ezeket a fogalmakat most leírom, egy további folyamat ment végbe, mégpedig az, hogy megpróbáltam az érzéki benyomásokat szavak segítségével nyelvben kifejezni. Ez természetesen nem is sikerül teljesen a nyelv segítségével, ami miatt a gyakorlatban egy csomó redundancia, ezzel pedig félreértés keletkezik, de ez már egy másik téma.
 |
| Az értelem azt mondja: Minden OK! De a rossz érzések maradnak. |
Ha tehát most például egy vesztési szakaszban a szokásos vereségek folyamatosan történnek az asztalnál, akkor ezeket a „keserű" érzéseket mint „tűszúrásokat" tálalja nekünk az agyunk, folyamatosan, és mindig. Az értelmünk ilyenkor ugyan azt mondja: „Igen, igen, minden ok!", de a „sérülések" érzelmi, az értelmünk által nem kontrollálható, mélyebb szinten történnek.
Ezért aztán racionalizálhatunk (az értelem próbálkozása, hogy az élményt értelmes, megérthető összefüggésbe sorolja be), ameddig csak akarunk, a „rossz érzések" akkor is ott vannak, és nem is hagyják, hogy értelmünk elzavarja őket.
Sőt: a tudatunkban meglevő szinesztetikus csatolások miatt egy bizonyos esemény egy bizonyos érzékreakciót vált ki, amely tudattalanul és automatikusan zajlik le. Egyfajta kondicionálásban, hasonlóan a pavlovi kutyához, nálunk is gyakran nem a helyzetnek megfelelő reakció váltódik ki. (pl.: „Istenem, már megint kezdi...").
Ez lehet, mint a példánkban is, egy bizonyos mondat, vagy egy szó, vagy csak egy bizonyos hanglejtés, vagy egy bizonyos helyzet, vagy egy bizonyos érintés, melyet (mint szubmodalitást) olyannak érzékelünk, ami nálunk egy negatív érzetet vált ki. Bármilyen lehetséges vizuális, kinesztetikus vagy auditív ingerekről lehet szó, melyek egy bizonyos negatív helyzethez kapcsolódnak és az ingert kiváltják. Felesleges megemlíteni, hogy vannak pozitív ingerek is, pl. egy bizonyos zene, egy fénykép, egy emlék, az orrunk alá tolt színes zsetonok látványa, melyek aztán nálunk a megfelelő pozitív ingereket előhívják.
Ha egy ilyen inger újra és újra fellép, pl. egyik csúfos vereség a másik után, akkor az ismétlődő negatív tapasztalat „halmozottá" válik, és a gyakoriságától függően egymást erősítve egyre erőteljesebben lép fel. A session során az első csúfos vereségnél még mosolygunk, a harmadiknál már kezdünk kész lenni, és az ötödik vagy tizedik esetén már végleg oda a jókedvünk. Néhány nap, vagy akár néhány hét pechsorozat után már mint „kondicionált idegroncsként" ülünk az asztalhoz, és már nincs szükség több egymás utáni kiváltó eseményre, mint még a swing elején, hanem már egyetlen negatív helyzet egyszerre teljesen megsemmisíti a játékunkat, mert közben már az elmúlt időszak összes negatív eseménye is még „halmozottan" hozzá kapcsolódik.
Figyeld meg önmagadat
Ezek a folyamatok tehát olyan szűrőkként, bizonyos mértékig tudatszűrőkként működnek, melyek a játékunk és az asztalnál zajló történések objektív szemlélését torzítják. Egy eseményt az asztalnál már nem tudunk önmagában, objektíven értékelni, felismerni, és nem tudunk rá megfelelően reagálni.
 |
| Nézőpont váltása: hogy érzed magadat valójában? |
Ehelyett inkább egyfajta „leragadt állapotban" vagyunk. Stagnálunk, megfeneklettünk és teljesen kiestünk a szerepünkből, sem előre, sem hátrafelé nem tudunk haladni.
Számítógépek lennénk, ha helyzetről helyzetre megfelelően tudnánk reagálni, és minden kezet pl. matematikai szempontok alapján, az elmúlt eseményektől függetlenül, objektívan tudnánk értékelni. De nem vagyunk gépek, és el kell ismernünk, hogy az érzelmi tudatunk keresztbe tesz a kognitív tudatunknak.
De állj! Talán létezik segítség, ha ezeket a folyamatokat egyre inkább tudatosítani tudjuk, és ha használunk ilyen vagy olyan „szerszámot", ami segít nekünk elkerülni a lejtőt. A következőkben néhány olyan javaslatot fogok tenni, amit már ismersz, de mégis hatásosak, ha követed őket:
Figyeld saját magadat! Tegyél fel ilyen kérdéseket:
- Hogy érzem most magamat?
- Hogy érzem magamat valójában?
- Az állapotom tényleg megfelel annak, amit én gondolok magamról?
- Egyáltalán fitt vagyok még?
- Képes vagyok még a legjobb játékomat játszani?
Ezt a befelé figyelő képességet, vagyis az önmegfigyelés képességét gyakran lebecsülik, ráadásul gyakran létrejön a stresszhelyzetre való tudati fókuszálás, ami az esetleges megoldásokat és alternatívákat eltakarja előlünk („Ahogyan a nyúl rámered a kígyóra...")
Egy gyakorlat
Lásd magadat a képernyő előtt ülni, tehát nem az ego perspektívájából, hanem mintha kívülről figyelnéd saját magadat, néhány méter távolságból, egy kissé magasabb helyzetből.Figyeld ezt a játékost, ahogyan ott ül! Milyennek értékelnéd ezt a játékost:
- Jól játszik még? Vagy már nyilvánvaló hibákat vét?
- Mit gondolsz, ez a játékos még jó mentális állapotban van? Vagy már lejtőn van? Talán fáradt és kikészült?
Képzeld el, hogy egy barát, vagy edző vagy, akinek feladata kísérni azt, aki ott ül:
- Milyen hibákat vét a másik?
- Mit tanácsolnál az ott ülő játékosnak? Mit kellene tennie?
- Ha az ő helyében lennél, te mit tennél?
Ez a kis gyakorlat segít neked abban, hogy egy bizonyos távolságból, és így objektívebben érzékeld magadat. Ne becsüld le ennek a perspektívaváltásnak a hatását, az agy számára ez az „olyan, mintha" helyzet reális, és segít abban, hogy újabb benyomásokkal gazdagodjunk.
Megszakító gomb vészhelyzet esetére
Ha a játékban már nem megy semmi sem, és már nincs egyéb irányítási lehetőségünk, akkor szükségünk van egy leállító-indító gombra, egy vészkapcsolóra. Ez arra szolgál, hogy a fent említett folyamatokat megszakítsa. Ez lehet egy szünet, de jobb, ha egy teljesen más, erős ingerimpulzusokat kiváltó tevékenység, ami leköti a figyelmünket, és teljes mértékben foglalkoztatni tud minket.
 |
| Tudnod kell megálljt parancsolni magadnak! Csinálj valami mást! |
Egy egyszerű szünet gyakran nem elegendő, mert olyankor csak a fotelban ülünk, vagy a lakásban járkálunk fel és alá, és továbbra is a negatív helyzeten rágódunk. Ehelyett keress inkább valami mást, ami kevésbé automatikusan működik nálad.
Ha sportolsz, pl. akkor kevés az értelme, olyan messzemenőkig automatizált, rutinszerű cselekedetet végrehajtani, ami kevés koncentrációt igényel, pl. mint a futás. Ilyenkor túl kevésbé terelődik el a figyelmed, kivéve, ha az adott tevékenység különösen erős pozitív konnotációjú, ami a rutinszerű folyamatoknál ritkán jellemző.
Talán segít ilyen esetben, ha nem a saját sportodat űzöd, hanem pl. elmész egy tekepályára vagy a műjégpályára. További alternatívák lehetnek: mozi, élményfürdő, egy kirándulás, ellátogatni a szomszéd városba, ivászat a barátokkal (kérlek csak mértékkel, ne állandó megoldásként, és ne olyan emberekkel, akik szintén pókeres háttérrel rendelkeznek!) stb. ...
ELŐRE jussanak eszedbe olyan tevékenységek, amelyek szóba jöhetnek, és olyan emberek is, akiket megkérdezhetsz, veled szeretnének-e tartani. Adott esetben, ha szükséged van rá, előveheted ezt a listát.
Legyen hozzá fegyelmed, hogy megálljt parancsolj magadnak, éppen úgy, mint ahogyan fenntartod a fegyelmet, órák ezreit fektetve a játékodba, hogy türelmesen ott ülj a képernyő előtt, és kemény munkával megszerezd a tudásodat sessionök tömkelegén keresztül. Ismerd fel, hogy a játék pszichológiai oldalán, illetve a saját magadon végzett munka éppen olyan fontos, mint a technikai oldal.
Ha azt képzeled, hogy teljesen a lejtőn valahogyan még megfordíthatod a játékot, akkor hatalmas csapdában vagy.
Szívesen beképzeljük magunknak, hogy értelmileg nálunk az irányítás, de ahogyan azt a fenti tartalom alapján látjuk, ez a tudat illúziója, ami bolondít minket. Már egyáltalán nem tudunk jól játszani, mindegy, mennyire is akarjuk azt! Az értelmünk csupán kis részét foglalja magába a személyiségünknek. Lelki folyamataink jóval nagyobb része tudattalanul zajlik. Tudattalanul. Ez azt jelenti, hogy számunkra megfoghatatlanul. Viszont egy kis rész, a jéghegy csúcsa, kikandikál belőle érzések, álmok, emlékek formájában. Ráadásul, mint egy hajótörött csücsül mindezen az értelmünk, aki úgy véli, tetszése szerint irányíthatja a jéghegyet.
Egyszerű gyakorlatok - vizualizációk
Az ember tudatalattija nem tesz különbséget jövő, jelen és múlt között. Amikor álmodunk, akkor a tapasztalat közvetlen, nem szűri meg azt intellektuálisan az értelmünk. Ez a vizualizációs technikák sikere, melyeket már évtizedek óta alkalmaznak a sportban. Amikor a 70-es évek közepén az első bobosok fent a rajtnál elkezdtek csukott szemmel különös, hintázó mozdulatokat végezni, talán még bolondoknak tarthatták őket. Ma már tudjuk, legyen szó akár teniszről, golfról, Forma1-ről, hogy egy bizonyos helyzetre felkészítő rendkívül hatékony technikákról van szó.
Egy gyakorlat
Helyezkedj el kényelmesen a session megkezdése előtt, vagy közben is, és csukott szemmel képzeld el képekben (vizualizálás), ahogyan felállsz és elhagyod a helységet, amikor ismét rosszul áll a szénád a session alatt.
 |
| Szemléld magadat kívülről! |
Miközben ezt elképzeled, ne az én-perspektívából lásd magadat, hanem szemléld magadat kívülről, mint ha valaki fényképet készített volna rólad, vagy mintha egy képeslapon lennél.
Képzeld el, ahogy egyszerűen felállsz, és elhagyod a helyiséget, és magad mögött hagyod a helyzetet, mentálisan is. Ismételd meg ezt a vizualizálást, pl. a session előtt, a játékra való felkészülés részeként. Ugyanúgy, ahogy más tevékenységeket sem uralsz elsőre, és újra és újra ismétled őket, míg nem mennek, sokszor ugyanígy a vizualizációval sem jön össze az első alkalommal. Ezért a többszöri gyakorlás hatása: a tudat valósként rögzíti a folyamatot és úgymond „szárazon" gyakorolja be.
Figyelem: Ne azt képzeld el, hogy negatívan zajlik a session, hanem csak azt képzeld el, ahogyan megvan a választási szabadságod, hogy elmehess, ha akarsz. Nagy a különbség.
Persze azt is vizualizálhatod, ahogyan egy rosszul menő session közben teljesen lazán és nyugodtan maradsz, és mosolyogva tovább játszod a legjobb játékodat. Vagy azt is vizualizálhatod, hogy egyáltalán nem jutsz lejtőre, és teljesen befolyásmentesen és semlegesen a mostani játékhelyzetnek megfelelő lépéseket teszed. Én viszont azt tanácsolnám neked, hogy kezdjél kicsiben, és ahogyan növekszik a bizalmad a technikában, úgy építsd tovább az egészet. Ne a legnagyobb problémánál kezdd, hanem fokozatosan fejlesszed magad!
Ezekkel a technikákkal is csak úgy van, mint mindennel: gyakorolni kell őket! Valamikor egyszer te is kezedbe vettél egy Kezdő Kéz Táblázatot, és elkezdtél vele dolgozni, nem csak egy alkalommal, hanem napokon és heteken keresztül. Ezekkel a technikákkal éppen így van. Minél inkább jártas vagy bennük, annál nagyobb a hatalmuk.
Az adott képeket annyira színesnek és vonzónak képzeld el, amennyire csak lehet. És ne elégedj meg csak egy kis rövid elképzeléssel, hanem minden alkalommal dolgozz vele egy ideig (irányadóként talán 3-5 percig). Ha nehezedre esik ilyen sokáig foglalkozni vele, akkor csinálhatsz belőle egy kis „filmet" is, és elképzelheted, hogy pl. mit csinálsz azután, miután befejezted a sessiont. Vezessenek eközben erősen pozitív érzések! Ügyelj arra, hogy belül hogyan érzed magadat. Érezd az erőt és az elégtételt afelett, hogy rendelkezel azzal a belső szabadsággal, hogy bármikor abba tudod hagyni a játékot, amikor csak helyesnek tartod azt.
Összefoglalás
-
Tanuld meg megfigyelni saját magadat és fejleszteni az önmegfigyelő képességedet. A póker olyan játék, melyben sok múlik azon, ha nem csak az ellenfeledet figyeled meg, hanem saját magadat is.
-
Ugyanúgy, ahogyan megtanulsz helyesen reagálni adott játékhelyzetekben, dolgozzál ki meghatározott tervet olyan helyzetekre, ahol elveszíted az irányítást, tehát ahol lejtőre kerülsz. Valódi mentési tervre van szükséged, és ahogyan ez egy tervhez illik: már előre rendelkezésre kell, hogy álljon.
-
Gondold végig, és próbáld ki a gyakorlatban, mi segíthet neked abban, hogy elfogadd a lejtőt, és hogyan tehetnéd azt a „játékod részévé". Nem küzdesz ellene, vagy nem csapod be magadat, hanem megtanulsz vele bánni, hogy védd magadat, és megtarthasd a bankrollodat.
A szerzőről: Robert Langer pszichológiai tanácsadó, csoportvezető és fejlesztő a saját saarbrückeni praxisában. Ezen kívül pszichológiát oktat egy neves német természetgyógyász-képző iskolában és docensként dolgozik az NLP-vel, megoldásközpontú pszichológiával és pszichológiai típustannal kapcsolatos szemináriumokon.
| LINKEK | |||||||
|
|||||||
