Az egyszínű kapcsolódó lapok előnyeit múlt alkalommal bőven megvitattuk. Egészen jó játszhatóságuk van, eszerint természetesen olyan gyakran kellene ezeket megjátszani, amennyire csak lehet. Ezenfelül megállapítottuk, hogy megéri ezeket a kezeket éppen olyan agresszívan játszani, mint a szörny kezeket. A megtévesztés mellett elég gyakran elvihetjük a potot javulás nélkül, találat esetén pedig egészen jól kifizetnek minket.

Az agresszív játékmódot természetesen már flop előtt el kell kezdeni, de egy nyitólimp is szóba jöhet ezzel a kezekkel (mint ahogy semelyik mással).

Meglehetősen nehéz megadni egy nyitóemelő skálát, mivel ez, mint mindig, függ az ellenfeleinktől. Megállapítottuk, hogy az optimális egyszínű kapcsolódó kártyák 54s-nél kezdődnek és a JT-nél végződnek (amennyiben csak azt a lehetőségüket értékeljük, hogy optimális valószínűséggel fel tudunk szedni egy húzót a flopnál. QJs+-nak más előnyei vannak).

Ahogyan legtöbbször, nagy előny a számunkra, ha egy ilyen kezet pozícióban tudunk játszani. Ennek megfelelően UTG-ben valamennyire levehetjük lábunkat a gázról, és az ilyen kezeket nyugodtan dobhatjuk. Középső pozíciótól el kell kezdeni agresszívan játszani, melynél itt még mindenképpen meg lehet különböztetni erejük alapján az egyszínű kapcsolódó lapokat. JTs-nek természetesen magasabb részesedése van, mint az 54s-nek. Mégsem helytelen, ha 54s-el középső pozícióból emelünk.

A cutoff-tól már kötelező emelés kell első beszállóként. A kiszállási részesedés továbbra is emelkedik, valamint annak a valószínűsége is, hogy nem túl sok ellenféllel találkozunk, és természetesen, hogy pozícióból cselekedhetünk. Innentől a viszonylag feszes asztalokon az egyszínű és egy lyukas kapcsolódó lapokat (64s+) is fel lehet venni a programba. 

Már megállapítottuk, hogy az emelés az egyszínű kapcsolódó lapokkal hozzátartozik az összjátékunkhoz (megtévesztés), de nem túl sokszor fogunk betalálni velük. Tehát bizonyos kiszállási részesedésre van szükégünk, legyen ez akár flop előtt, vagy a flopnál egy folytató nyitást követő várható dobás által. Ezzel szemben állnak természetesen az implikált esélyek. A meglehetősen gyenge és laza játékosok ellen, akik nem szívesen válnak meg a közepesen erős kezeiktől, természetesen lényegesen jobb kifizetést kapunk egy találat esetén, mint azoktól a feszes játékosoktól, akik csak zsebpárokkal limp/megadnak, és csak kizárólag erős kézzel csinálnak akciót. Ennél ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy a részesedésünk egy flösshúzóval vagy akár még egy flössel a flopnál sem túl jó egy szet ellen.

Mit teszünk tehát, ha előttünk limpelők vannak? Amennyiben csak egy limpelő szállt be a kézbe, akkor legkésőbb a cutofftól mégis ajánlatos egy emelés. Belső pozícióban már inkább el lehet gondolkodni egy dobáson, mivel összességében kisebb lesz annak a valószínűsége, hogy flop után pozícióból tudjunk cselekedni. Az abszolút pozíciónk természetesen a cutoffnál jobb lesz, a gombtól pedig optimális lesz. Itt el akarjuk szigetelni az ellenfelünket, hogy a flopnál egy folytató nyitással meglegyen a maximálisan elérhető kiszállási részesedésünk.

Ha most két olyan laza játékos van az asztalnál, akikre pozíciónk van, és már mindketten limpeltek, akkor számunkra is szóba jöhet egy limp. A kiszállási részesedés flop után természetesen rohamosan csökken azáltal, hogy több olyan játékos beszállt a potba, akikről el tudjuk képzelni, hogy az emelésünkre megadnak. Ha együtt limpelünk, akkor a flopnál olyan több résztvevős potot várhatunk, amiben húzó kézzel pozícóban lennénk. Ehhez vegyük figyelembe még, hogy a két limpelő összességében nagyon laza, és hajlamos a megadásra, ezért azt is elvárhatjuk, hogy flop után pozícióban még nyerni tudunk valamennyi értéket, ha mégis betalálnánk. Bármiféle találat nélkül természetesen közvetlenül passz/megadásra kell átváltanunk.

Itt van az a határ, ahol egy megadás magasabb várható értéket kap, mint egy emelés. Mégis vannak kivételek, ha a vakokban nagyon agresszív játékosok ülnek, akik szívesen emelnek, akkor is, ha már sok játékos is szállt be előttük a játékba. Ebben az esetben egy emelés ismét kifizetődőbbé válik, mivel ezek a játékosok annyira gyakran fognak emelni, hogy a számunkra kifizetődő többrésztvevős helyzet ritkán fog létrejönni. Induljunk ki abból, hogy a vakokból történő emelést a laza játékosok meglehetősen gyakran meg fogják adni, így mi is legtöbbször jó esélyeket kapunk, és ráadásul az emelést pozícióból tudnánk megadni. Amennyiben ez előrelátható lenne, akkor egy emelt potban természetesen szívesebben vagyunk mi magunk a flop előtti agresszorok, és emiatt nekünk magunknak kellene emelni. 

Ha csak egy emelés lenne előttünk, akkor a közvetlen dobás ritkán lenne helytelen. Ez mindenekelőtt a vakokból történő játékra igaz, mivel a pozíción kívüli heads-upban nagyon nem szívesen játsszuk meg a húzóinkat. Pozícióban inkább szóba jöhetne egy megadás. Ehhez viszont ideális lenne, ha az emelés után már lenne egy hidegen megadás, nekünk pedig ismét kilátásunk lenne a kifizetődő több résztvevős potra.

Ha egy emelést közvetlenül hidegen megadnánk, akkor ugyanis hasonló problematikát várhatnák, mint az együtt limpelésnél. Az utánunk jövő ellenfelek valószínűleg meglehetősen gyakran préselnének, ezért fel kellene adnunk a kezet.

Ezáltal természetesen előáll a harmadik lehetőség, vagyis hogy 3beteljünk. Egy 3bet-tel kiegyensúlyozzuk az erős kezeinket, minden bizonnyal meglehetősen magas kiszállási részesedésünk van, egy újraemelt potban pedig találatnál nagyon jól kifizethetnek minket. Itt csupán nagyon pontosan kell ügyelnünk az ellenfelekre. Az olyan nagyon laza játékosok ellen, akik csaknem mindig megadják a 3bet-et és a flopnál is túl ritkán adják fel, még ez sem lesz hosszú távon kifizetődő, mert ahogy említettük, túl ritkán találunk be. Ehhez inkább az olyan feszes ellenfelek ideálisak, akiknél amúgy is felkínálkozik, hogy inkább húzó kezekkel 3bet-eljünk, mint például AJo-val.

Egy olyan helyzet, ami eléggé gyakran előfordul. A beslő pozícióban levő játékos emel, mi pedig az egyszínű kapcsolódó lapokat tartunk anélkül, hogy fogalmunk lenne arról, mi az ideális játéklépés.

Természetesen mindig három lehetőségünk van. Mint ahogyan már említettük, ilyen helyzetekben egy dobás nem túl helytelen. Ezzel megtakarítjuk magunknak a bosszúságot a flop utáni játékban, és nem kell merész blöffökhöz folyamodnunk, ha nem találunk el semmit.

Egy megadás az implikált esélyek miatt szóba jöhet nagyon feszes ellenféllel szemben, viszont a 17/13 TAG játékost nem tartjuk különösen passzívnak, hanem feltétlenül regularnak. Ennek megfelelően egy megadásnak nem lenne különösebben magas a várható értéke. Ráadásul az a gondunk, hogy a nagyvakban egy nagyon agresszív játékos ül, aki egy hidegen megadás esetén gyakran lesz hajlamos a préselésre. Egy megadás tehát inkább nem jön szóba számunkra.

Marad a hármas számú opció: a 3bet. A 3bet-nél várhatjuk az említett előnyöket. A TAG ellen szép mennyiségű kiszállási részesedésünk van, tudunk flop után pozícióban játszani, és sok arra megfelelő asztalokon folytató nyitást csinálni, és természetesen még mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy eltaláljuk a húzónkat. A nagyvak valószínűleg csaknem soha nem fog blöff 4bet-elni, úgyhogy itt nekünk sem kell nagyon mitől tartanunk.

Mégis óvatosaknak kell lennünk a 3bet-jeinkkel, és azokat a saját imázsunk függvényében kell megválasztani. Ha már előzőleg nagyon lazán játszottunk, és jócskán felhasználtunk a hitelünkből, akkor itt túl gyakran kell megadásokkal vagy akár 4bet-ekre számítanunk, és jobb, ha inkább mégis lemondunk róla, és az ilyen kezeket egyszerűen csak dobjuk.