Lejtő: Bevezetés
Aki lejtőre kerül, hosszútávon veszteni fog
Egyik lélektani tényező sincs akkora hatással az asztal melletti sikerre, mint a lejtőre kerülési hajlam.
Ez az útmutató a lejtőre kerülés sokoldalú és összetett kérdésével foglalkozik. Eltekinthetünk az egyéb bevezető szavaktól. Mindenki ismeri ezt a problémát, aki kapcsolatba került már a pókerrel.
A lejtőre kerülés témáját tényként vehetjük. Elkerülhetetlen ennek figyelembe vétele, ha valaki komolyan szeretne a pókerrel foglalkozni. Sőt mi több, a lejtőre kerülés egyéni legyőzésétől - legalábbis egy bizonyos szint felett - függ a pókerkarrierrünk. Az aki hajlamos a lejtőre kerülésre és ezt nem tudja kordában tartani, az hosszútávon veszteséges lesz, vagy legalábbis nagy mértékben lecsökken a nyeresége.
Túlzás? Nem, hiszen a jövőben minél jobban igazodik egymáshoz a játékosok tiszta technikai tudása - a közepes limitektől felfelé pedig már ez történik - annál fontosabb lesz az a képesség, hogy bánni tudjanak a lejtőre kerüléssel.
|
TILT - Lejtő Lejtőre kerülés alatt átvitt értelemben olyan lelki állapotot értünk, amely során a játékosnak nehézére esik racionális döntéseket hozni, és inkább megérzésből cselekszik. |
Minél kevésbé támaszkodhatunk a saját játék előnyére a konkurenciával szemben, annál jobban megnőnek az ingadozások. Egyre fontosabbak lesznek olyan mentális képességek, mint szívósság vagy lejtési hajlammal szembeni ellenálló képesség. Röviden, jelentőséget nyer a játékos lélektani hozzáállása.
Ez azért van, hogy a játékos uralkodjon magán, lelkileg és mentálisan is a saját játékán dolgozzon, hogy tovább fejlődhessen. Ez a fejlődés nem választható el a teljes személyes tulajdonságoktól, mert ez a póker egyik leglenyűgözőbb oldala, hogy a saját személyiségünk és a személyes gyengéink feltáruljanak, magunk és a velünk szemben álló játékosok előtt.
A lejtőre kerülés a pókerezés másik oldala
Még akkor is, ha magunkat szívesen másként látnánk, vagy másként éreznénk: stressz alatt főként nyugtalanság, dühkitörés, hangulatingadozás, bizonytalanság, figyelmetlenség, koncentrációképesség hiánya, félelem, depresszív lehangoltság, stb. jelentkezik.
Ez a póker másik oldala, amely nem található meg egyetlen felkapott prospektusban sem. Rengeteg játékos van, akiknél az alacsony lejtési hajlammal szembeni ellenálló képesség hatással van magánéletükre, valamint hosszútávon ezt befolyásolja és veszélybe sodorja, amely másfelől a regeneráció fontos forrásától és a stresszes asztaltól vagy a géptől való felállástól vág el. Ördögi kör.
 |
| A lejtőre kerülés kíhat a magánéletre |
Hogyan kezelte ezt eddig a „pókernyilvánosság"? Válasz: alig, vagy sehogyan sem. Némelyeknél úgy tűnik, hogy a következő beállítottság uralkodik: lélektani problémák? Nőknek és gyerekeknek való! A televízióban láthatunk olyan nagy öregeket is, mint például Doyle Brunson, aki több mint fél évszázados pókerkarrierjére visszatekintve olyan időkről mesél hangulatos anekdotákat, amikor még az illegális pókerjátszmák hőskorában egy-egy partit néha a környező tetőkről mesterlövészek is nyomon követtek a célkereszttel, és a játékos testi épsége és élete tényleges veszélynek volt kitéve közben. Ilyen történeteket hallva a lejtő kiváltotta frusztráció nem tűnik mellékesnek? Aki már látta Brunsont a televízióban a számos közvetítés egyikében az asztalnál ülni, arra a végkövetkeztetésre juthat önállósága és kimértsége láttán, hogy a kisikláshoz sokkal többre van szükség egy pár Bad Beatnél.
A második generációs póker sztároknál sem fest másként a helyzet, akik már szintén több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, mint pl. Ted Forrest vagy Barry Greenstein. Arról már keveset, vagy egyáltalán nem hallani, hogy ők hogyan uralkodnak a lejtőre kerülés felett. A legjobbak valójában hasonló problémákkal küzdenek. Egyrészről léteznek játékosok, akik a lejtőre kerülést kézben tartják, másrészről olyan nagy nevek is, akik a hosszú évek sikerei után is rizikós életet élnek, mivel a lejtőre kerülés után a pókerszámlájuk veszélybe került
Az még nem elég, ha csak azt tudjuk, hogyan játsszuk meg lapjainkat
A világszerte tapasztalható nagy pókerrobbanás, a póker szélesebb köztudatba kerülése során nagyobb hangsúlyt kapott ez a probléma. A lejtőre kerülés nem nevezhető egy „munkabetegségnek" amely csak néhány bennfentest érint. Mivel napjainkban millióan pókereznek, épp ezért milliókat érint ez a kérdés.
 |
| Nincs siker önmenedzsment nélkül |
A játék lélektani mélységei iránt növekszik az érdeklődés, egy célirányos edzés és/vagy a személyes konfrontáció fontossága a játék pszichológiájával egyre szembetűnöbb lesz, hasonlóan azokhoz a sportágakhoz, ahol ez már régóta így szokás. Pl. golf, tenisz.
Többnyire nem elég azt tudni, hogyan játsszuk meg lapjainkat, egy sikeres játék érdekében egyre fontosabb szerep jut a lélektani konfliktusnak, és az önmenedzsmentnek. Magas tétek esetén a lélektani oldal már régen lekörözte a technikai oldalt.
Nyereségesség és minőségi növekedés mellett a saját játékra vonatkozóan van még egy melléktényező, amelyet figyelembe kell venni. A póker mai nyilvánossága mellett fontos, hogy nem csak a megszokott környezet/családi környezet fenntartásaival kell szembenézni, hanem az ellenséges oldal korlátozott műveleteire, és túlszabályozására is reagálni kell. Terápiai és társadalmi szemszögból hamar rájöttek, hogy több millió férfi, barát, férj, családapa veszélyeztetett a póker lejtőre kerülésétől, ami miatt gyakran a támogatók is megszorító intézkedésekkel találják magukat szemben.
Én döntöm el, mitől kerülök lejtőre
Amennyiben tisztában vagyunk vele, hogy a lejtőre kerülés meghatározott jelentőségű saját pókeréletünkben, úgy máris jön a következő kérdés: Tehetünk egyáltalán valamit ellene, vagy esetleg a lejtőre kerüléssel szembeni ellenállás csak a személyes diszpozíció kérdése, tehát olyasmi, amit karaktertulajdonságként birtoklunk, vagy éppen nem birtoklunk? Amennyiben tehetünk ellene valamit, akkor mit?
 |
| Mindenki megváltozhat |
Abból indulok ki, hogy az embernek alapvetően meg van a lehetősége, hogy pozitív irányba változzon, továbbfejlődjön, főleg lelkiekben. Gyakran nem is uralkodunk a testünkön kívül történt dolgokon. Egyszerűen nem tudom befolyásolni, hogy milyen lapjaim legyenek, vagy hogy kik ülnek le hozzám az asztalhoz... Viszont magam dönthetem el, hogyan kezeljem a szituációt. Egy idevágó idézet Klaus Kinskitől „Én döntöm el, hogy ki fog megbántani"
„Én döntöm el mitől kerülök lejtőre."
A legtöbb ember számára, aki eddig csak valamilyen külső fejlődésre figyelt az életben (ami teljesen normális, mivel késői serdülés vagy fiatal felnottkor egy intenzív exploráció nyomja rá a bélyegét, az introspektív fázisok később jelentkeznek), félelmet kelthet hogy megtegye a megfelelő lépéseket saját lélektanának megismerésével. Ezért inkább a félelmemet elkerülendő, hogy mi az ami bekövetkezhet, inkább a technikai képességet csiszolja és a témán átlép. De gondolj csak bele, ez egy „jó cél" érdekében van, mégpedig a lelked jólétéért és a pókerszámlád jólétéért.
„A fényünk, és nem a sötétségünk, az amitől a legjobban félünk." (Nelson Mandela, 1994, dél-afrikai államelnöki nyitóbeszéde)
Ennek értelmében: Engedd el magad, válaszd ki azt a javaslatot, ami számodra szóba jöhet, ha problémád támadna a lejtőre kerüléssel.
Úgy fogalmaztam meg ezt az útmutatót, hogy ezután a bevezető után egyes címek különféle lejtőre kerülési kiváltói megtárgyalásra kerüljenek, valamint a végén esetleges megoldások és javaslatok lesznek a jobb kezelhetőség érdekében. Ezek általánosságban minden területre vonatkoznak, nemcsak a cím témájára.
Sokoldalú a téma. Az elején témák és problémás területek vannak összefoglalva, amelyek a leggyakrabban szerepelnek a fórumokban.
Kérlek írj a fórumra, ha lenne valamilyen javaslatod, vagy esetleg megjegyzésed van, vagy ha kiegészítenéd saját lejtőre kerülési történeteddel.
Szerzőről: Robert Langer pszichológiai tanácsadó és edző saját saarbrückeni praxisában. Emellett pszichológiát oktat egy neves német gyógykezelési iskolában, és docens különféle szemináriumokon.Területei: NLP megoldásorientált pszichológia és pszichológiai típustanítás.
| LINKEK | |||||||
|
|||||||
